Dávid Gyula: nemzettudatra napjainkban is szükség van
„Hetven évvel ezelőtt a magyar nemzet kimondta: szabadságban, méltóságban akar élni, és maga akar dönteni a saját sorsáról. A kimondott szó, a szabadság iránti vágy eljutott Erdélybe is: egyaránt hittek egy szabadabb élet lehetőségében, ma erre emlékezünk. Közösségünk szabadsága azt jelenti, hogy élhetünk közösségi jogainkkal, megélhetjük kultúránkat és hagyományainkat, beleszólhatunk a közösségünket érintő ügyekbe” – mondta Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke a kolozsvári Sétatéren, az 1956-os emlékműnél.
Dávid Gyula irodalomtörténész, egykori politikai elítélt beszédében rámutatott: „Nálunk, Erdélyben főleg a magyar forradalom iránti szolidaritásunkat fejeztük ki különböző formában. De itt a megtorlás már a forradalom napjaiban elkezdődött. Kolozsváron az október 24-ei diákszövetségi gyűlést követően, október 26-án már megtörténtek az első letartóztatások. A megtorlásnak nálunk sajátos dimenziója volt, mivel a magyar forradalom iránti szolidaritást a hatalom nacionalizmusnak, irredentizmusnak nyilvánította. Ezt követték a koncepciós perek. Ma, október 23-án ezekre a perekre és áldozataira is emlékezünk. A forradalom és a megtorlásokkal kapcsolatos helyszíneket megörökítő László Miklós fotókiállításán új jelentést kapott Mátyás király szülőháza, a Házsongárdi temető. Ez a kiállítás kihívás is, mivel ezeknek a helyszíneknek be kell épülniük nemzettudatunkba, mert szilárdan megalapozott nemzettudatra napjainkban is legalább annyira szükség van, mint hetven évvel ezelőtt” – hangoztatta Dávid Gyula.
„1956-ban a magyar fiatalok a saját életük alakítói akartak lenni. Ma, 2026-ban nekünk is fel kell tenni a szabadsággal kapcsolatos kérdéseket, amelyek nem avultak el, de változtak. Amikor szélsőséges pártok etnikai csoportokat állítanak be ellenségnek, annak következményei nem állnak meg a parlament falainál. Amikor valakit vallása, származása vagy nemzetisége miatt teszünk ellenséggé, ott emberéletek kerülnek veszélybe. Ha valakit kiközösítenek, megaláznak, nekünk is felelősségünk van. Nem kell hősnek lenni, csak segíteni” – mondta Szilágyi Lóránt Márton, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) elnöke.
Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kifejtette: győzelmes vereség volt, ezt mondták nagyon sokan 1956-ról. Morálisan győzött, de vérbe fojtották. Hihetetlen bátorságról tettek tanúbizonyságot a magyar forradalmárok, akik rövid időre nehéz helyzetbe hozták az orosz birodalmat, amit akkor Szovjetuniónak hívtak. A magyar forradalmárok különböző társadalmi háttérrel rendelkeztek, különböző világnézeteket vallottak, de két dologban egyetértettek: az oroszok menjenek haza, és Magyarország legyen független, szuverén. Amikor a forradalomról beszélünk, Nagy Imréről is szót kell ejtenünk. Moszkovita kommunista volt, de főleg, miután kitört a forradalom, felismerte, hogy neki nem szabad a szovjet birodalom pártjára állni: ki kell állni a magyar nemzet érdekeiért, és ezt tette. A forradalom leverése után Nagy Imréből reformkommunistából magyar mártír lett – mutatott rá.
„Mit tanulhatunk a forradalmároktól? A bátorságon kívül elsősorban azt, hogyan lehet kialakítani a közösségi minimumot, amivel mindnyájan egyet tudunk érteni, mert a forradalomban politikai közösséget képeztek, különböző világnézetekkel. Mi, Romániában nemzeti közösséget képezünk különböző világszemléletekkel. De hogyan tudjuk megvalósítani, hogy a viták ellenére legyen közösségi vagy erdélyi magyar nemzeti minimum? Ezt kell megtanulni a forradalmároktól, és azt is, hogy a magyar–magyar viszonyban is lehet érvényesíteni azt az álláspontot, miszerint nem kell ráerőszakolnunk a másikra a saját perspektívánkat, de mások se erőszakolják ránk az ők perspektíváikat. Ezért gondolom azt, hogy olyan erdélyi közösségi minimum és magyar nemzeti minimum fele tudunk haladni, ami biztosítja, hogy erős közösség legyünk Erdélyben, és erős magyar nemzet legyen a Kárpát-medencében” – mondta.
A sétatéri megemlékezésen közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium
vegyes kara (karnagy: Ördög Ödön), Ambrus Melinda, a Báthory-líceum tanulója verset mondott. A történelmi magyar egyházak részéről Boldizsár Beáta evangélikus-lutheránus püspöki titkár, Gáll Sándor református lekész, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja, Bojtor Attila római katolikus pap és Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész vettek részt. A sétatéri 56-os emlékmű megkoszorúzása után a jelenlévők fáklyákkal Mátyás király szülőháza elé vonultak, majd a Házsongárdi temetőben Dsida Jenő sírboltjánál ünnepi megemlékezéssel zárult a programsorozat.
