Hogyan látják Zsobokot és a körülötte lévő világot, mi az, ami leginkább foglalkoztatja őket, kérdéseket és válaszokat fogalmaztak meg a különböző generációs művészek.
Kis-Pállukács Hajnal szerint vannak olyan helyek, ahova újra és újra visszatérnek a művészek, de másképp viszonyulnak, látják, érzik a környezetet. „Nemcsak azért, mert a hely változik, hanem mert közben az alkotók is változnak. Zsobok harmincegy éve ilyen találkozási pont a képzőművészeknek. Visszatérésük azonban nem az ismétlésről, hanem a felfedezésről szól. Ugyanazok a házak, kapuk, udvarok és faragott motívumok évről évre másként jelennek meg a művekben. A jelenlegi kiállítás ezért jóval több egy alkotótábor eredményeinek bemutatásánál: azt érzékelteti, hányféle művészi gondolat születhet ugyanabból a helyből, ugyanabból a látványból” – emelte ki a művészettörténész. Majd folytatta: „Kalotaszeg építészeti és népművészeti öröksége gazdag inspirációs forrás, ahol az itt látható alkotások nem pusztán dokumentációs anyag. Zsobok nem változatlanul megőrzött múltként, hanem élő, folyamatosan alakuló helyként jelenik meg bennük.” Majd feltette a számára is fontos kérdést: hogyan őrizhetünk meg valamit úgy, hogy közben annak változását is elfogadjuk?
Kis-Pállukács Hajnal kitért a kiállításon látható alkotókra és műveikre. Deák Angéla Kolozsváron élő felsőcsernátoni fotóművész fekete-fehér munkáin a faragott rozetta, a fa repedése vagy a fának az ablakra vetülő árnyéka kap különös hangsúlyt. A megrepedt ornamentika nemcsak az idő múlásáról beszél, hanem arról is, hogy a tárgyak tovább élnek, változnak, és új jelentésekkel telítődhetnek. A felhők fényben kirajzolódó formái és az áttört népi faragások gazdag mintázata is előtérbe kerül, érzékeltetve, miként válhatnak a fény és az árnyék révén az ismerős motívumok új képi élménnyé. Farkas Melinda kolozsvári művészpedagógus fotóin a régi faelemek, kopott felületek és egy kerék karakteres formája kerül előtérbe. A tudatos képkivágás és a fekete-fehér tónusok, fény-árnyék játéka a hétköznapi részletekből önálló, érzékeny kompozíciókat teremt.
Adorján Ilona Zilahon élő képzőművész monotípiáin a népi faragások ornamentikája új szín- és formavilágban jelenik meg. Heródes lakomája című munkájának bibliai utalása ugyanakkor túlmutat a dekorativitáson, és a népművészeti formakincs mellett a vallásos kulturális emlékezetet is bevonja az értelmezésbe. Nagy Dalma marosvásárhelyi textilművész alkotásaiban a zsoboki táj és a falusi építészet jellegzetes formái sajátos ritmusban és érzékeny színvilágban jelennek meg, a látvány közvetlen megfigyelésétől az elvontabb, stilizált megfogalmazásig. Forró Ágnes képzőművész alkotásaiban a falusi építészet részletei szinte meseszerű színvilágot kapnak. A kékek, türkizek és narancs árnyalatok a helyszínt személyes, expresszív látomássá alakítják. Benk András Bánffyhunyadról érkezett, munkáin a régi konyhabelső és a kalotaszegi portál jelenik meg. A mélykékek-zöldek, a fények és árnyékok kontrasztjai sajátos hangulatot kölcsönöznek az ismerős tereknek. Szabó Attila házábrázolásában a falusi építészet karaktere lendületes, közvetlen formakezeléssel bontakozik ki. A határozott vonalak és a színek elevensége a megszokott építészeti részletet személyes festői élménnyé alakítja. Ezek a művek a helyszíni alkotás élményét is őrzik. Zsobokon a művész kilép az utcára, megáll egy kapu előtt, rajzolni kezd, a többiek pedig odalépnek hozzá, figyelik a készülő munkát, beszélgetésbe elegyednek vele. A képek így nemcsak a látványról, hanem az együtt töltött időről és az emberi találkozásokról is tanúskodnak.
A közösségi élet derűsebb oldalát Koncz-Münich András Könyvtár című munkája idézi fel. A cím mögött sajátos történet rejlik: az esti „könyvtárlátogatás” a művészek nyelvén olykor a helyi kocsma felkeresését jelentette. Ez a játékos utalás arra emlékeztet, hogy a művésztelep életéhez az alkotáson túl a beszélgetések, a humor és az együtt töltött idő is hozzátartoznak. Koncz-Münich Judith gyökér- és ágmotívumokat idéző kompozíciói linónyomatok a vásznon. Az elágazó formák és az erőteljes színkontrasztok organikus, már-már absztrakt képi struktúrákat hoznak létre, miközben a gyökerek a kötődés, az eredet és a folytonosság gondolatát is felidézik. Horváth Levente csűrbontásszériába tartozó újabb, a táborban készült munkája is a változás kérdését állítja előtérbe. A csűr egykor sajátos életforma és munkarend része volt; lebontása ezért nemcsak egy épület eltűnését, hanem a falusi világ átalakulását is eszünkbe juttatja. Ez a kiállítás nem nosztalgikus búcsú az eltűnő múlttól. Éppen ellenkezőleg: a műveket élettel teli színek, kísérletező megoldások és újraértelmezések jellemzik – emelte ki a művészettörténész.
A kiállítás sokszínűségét két meghívott művész alkotásai is gazdagítja: Nagy Anna Mária munkáján a búzakalászok organikus formái geometrikus szerkezettel találkoznak, míg Darvay Tünde házai és madarat megjelenítő kompozíciója személyes, asszociatív világot teremt.
Ez a kiállítás mindemellett a figyelemről szól, amely észreveszi a repedést a fában, az árnyékot az ablakon, a régi kereket az udvaron, és felfedezi, hogyan változtatja meg a napfény és az árnyék az ismerős házfal színeit, vagy éppen tudatosan elhagyja a látványból a parabolaantennát, hogy valami mást emeljen ki belőle. Az alkotás nemcsak a látottak megörökítése, hanem döntés is arról, hogy mit tartunk meg, mit hagyunk el, és minek adunk jelentőséget. Az a művészközösség, amely évről évre visszatér ugyanarra a helyre, mindig valami újat fedez fel benne. A hagyomány ugyanis nem attól marad élő, hogy változatlannak tekintjük, hanem attól, hogy újra és újra képesek vagyunk alkotói kapcsolatba lépni vele” – zárta beszédét Kis-Pállukács Hajnal.
Végezetül Forró Ágnes képzőművész kiemelte, hogy Sztána – ahol a Csigadomb-alkotótábor mellett a BMC által szervezett összművészeti alkotóműhely is működik művésznők számára – és Zsobok azon szomszédos települések, ahol a képzőművészet meghonosodott, ahol az együtt alkotás különleges folyamat, ahol a hangsúly nem kizárólag a végeredményen, hanem a közösen megélt élményeken, barátságokon, önkifejezésen múlik.
A kiállítás november 13-ig látogatható hétköznapokon 15 és 20 óra között a Király / I. C. Brătianu 26. utcában a líceum udvarán található Apáczai Galériában. (F. Á.)
