Aki egy cseppet is követte az elmúlt tizenhat évben a magyar közszolgálati média működését, az világosan láthatta, hogy főleg az M1 híradója, de az MTI is – főleg a magyarországi belpolitikai hírek esetében – pártprogarandává silányított híradás volt, amelynek nem a tájékoztatás, a részrehajlásmentes tudósítás volt a célja, hanem az emberek hergelése és a kormány által sulykolt ideologikus megközelítés mindenáron való érvényre juttatása. Találóan jegyezte meg valaki a közösségi médiában, hogy egy-egy híradó önmaga karikatúrája volt, sokan nem is követték, inkább az ellenzéki hírforrásokat választották, amiből érdemi információkat lehetett szerezni. A fideszes hírpropaganda köztévén keresztüli közvetítésének felszámolásáért nem kár, mert ez olyan meredek változásokat idézett elő a társadalomban, amelynek ma világosan érezhetőek a hatásai. Sokan nem érzékelték a Fidesz támogatói közül, hogy mennyire kínos és vállalhatatlan egy ilyen gyűlöletre kiélezett propagandának a sulykolása közszolgálati cím alatt.
A Fidesz olyan sokat volt kormányon, hogy egyesek el is felejtették, milyennek kell lennie a közszolgálati médiának. A húsz éves fiatalok csak ilyen közmédián szocializálódhattak, talán nekik a legnehezebb elmagyarázni, milyen a kiegyensúlyozott hírközlés. Ma világszerte visszaszorulóban van egyébként a pártatlan tájékoztatás, de nem igaz, hogy nincsenek világos szabályok, amelyeket be lehet tartani. Nem lehetetlen megvalósítani egy olyan szakmai híradást, amely közel áll a pártatlansághoz, és főleg nem ideológiákat akar sulykolni. Hajlamosak sokan emiatt relativizálni azt, amit a Fidesz tett, de ez nagy tévedés. Elég, ha megnézzük a román közszolgálati televízió híradóját, vagy a közszolgálati rádiónak meghallgatjuk a híradását, máris kiderül, hogy vannak azért a funkciójuk betöltéséhez méltón működő intézmények is. Persze, ideális köztájékoztatás sehol nincs, mindenhol megvannak a hiányosságok, de Magyarország esetében az egész közszolgálati média rendszerszintű működésével volt gond, ugyanis a propaganda csírájában elfojtott minden önálló újságírói kezdeményezést. Éppen ezért nagy felelősség hárul a jelenlegi magyar kormányra, hogy valóban szakmai alapon működő médiát állítson vissza. A szakma talán ezt még meg tudja oldani, ha hagyják, viszont nagy kérdés, hogy lesz-e igény a valóban kiegyensúlyozott közmédiára, mert a magyar társadalom annyira megosztott, hogy a politikai hírek rendszeres fogyasztóinak elég jelentős része, vagy legalábbis a hangos része, kizárólag az ostoba propagandát igényli.
A közmédia megtisztításával párhuzamosan folyamatban van az alkotmánymódosítás, amelynek egyik célpontja Sulyok Tamás köztársasági elnök. Magyar Péter előszeretettel hivatkozik az 1956-os forradalomra és az 1989-es rendszerváltásra, hiszen a választási győzelem mámora, úgy tűnik, még nem múlt el. Ilyen körülmények között viszont félő, hogy a túlzott indulatok és a bosszúvágy határozza majd meg ezeket a folyamatokat, amelyek közül Sulyok Tamás eltávolítása a Sándor-palotából a legaggályosabb. Ezeknek az indulatoknak az elszabadulása a közmédia reformját is könnyen zátonyra futtathatja, amiért kár lenne.
