De talán mégis többet kellene. A tokiói olimpia, valamint a 2022-es budapesti világbajnokság után elég sok mindent írtak Kristófról. Kapott hideget-meleget egyaránt – mondván, hogy ha valaki „ilyen magasságokban jár”, akkor kötelessége megjelenni a nyilvánosság előtt, nyilatkozni, ha kell stb. S akkor azt még nem is említettem, hogy egyes rosszmájú személyek még a klubjától kapott havi járandóságát is elvették volna tőle. „Ha nem tudjuk, hogy mivel foglalkozik, és nem is edz, kihagyja a vb-t, ne kapjon fizetést sem” – így az irigyek. Hogy aztán a 2024-es szerbiai Eb-n ismét sziporkázzon, majd az olimpián a legsikeresebb magyar sportoló legyen egy-egy arany-, illetve ezüstéremmel.
Az ötkarikás játékok után Kristóf ismét eltűnt a nagyközönség elől, s újabb vb-t hagyott ki. A klubjában nem tudták, hol van, s állítólag az edzője sem igazán. Ezért újra elkezdődött a találgatás, néha a becsmérlő vagy irigy kommentárok.
Lehet, egyesek utálják a megnyilvánulásai miatt, mások viszont imádják különcségéért, kiváló eredményeiért. De legyen akár egyik, akár másik, egyet nem lehet elvitatni tőle: kiváló tehetségét és zsenialitását. Még akkor sem, ha olyan nyilatkozatai vannak, mint például a 2022-es budapesti vizes vb-n. „Hát ez borzasztó úszás volt” – mondta félig viccesen, félig komolyan a Duna Aréna vegyes zónájában, miután világcsúccsal nyerte a 200 m pillangót.
Nyilván nem szokványos, ha egy sportoló hiányzik az edzésekről, saját edzője sem tudja mindig, hol van a tanítványa, és az is rendkívül furcsa, ha a sajtónak sem nyilatkozik, ráadásul több világversenyt is kihagy. De hát a sportolót az eredményei alapján ítélik meg. Ő pedig az idei Európa-bajnokságon ismét – immár ki tudja, hányadik alkalommal – bizonyított. Nem is akárhogyan.
Saját bevallása szerint a 2026-os esztendőt felhozó évnek tekinti. „Hogy a nulláról eljussak valahová” – mondta sejtelmesen néhány napja. Ehhez képest 100 m pillangón új Európa-csúccsal megnyerte a számot, megelőzte a francia világbajnok Maxime Grousset-t (és csupán három századdal maradva el a világcsúcstól). Közben elindult számára teljesen új versenyszámban, 100 m gyorson is, ahol bronzérmet szerzett – megdöntve a magyar országos csúcsot.
A végén pedig – valószínűleg sok társának unszolására – elvállalta a váltót is, amelyet óriási hajrával elsőnek vitt be a célba (nem mellesleg repülőrajttal ugyan, de a 100 m-es világcsúcson belüli időt úszva). Aki látta a versenyt élőben, annak a hideg futkosott a hátán. A szenzációs élmény valószínűleg minden szurkoló számára megmarad. És csak remélni tudjuk, hogy ez az álomnégyes még a jövő évi budapesti vébén is egyben fog maradni.
S közben ne feledjük, Kristóf még mindig fiatal, a következő, Los Angeles-i olimpián is csak 28 éves lesz. Kérdés, megmarad-e benne az a kitartás és ambíció, amely korábbi interjújában azt mondatta vele, hogy 3–4–5-szörös olimpiai bajnok szeretne lenni. Akárhogy is alakul, mi, szurkolók csak drukkolni tudunk neki, és sokszorosan megköszönni neki azt az érzést, amelyet úszásával, eredményeivel nyújt nekünk – minden alkalommal.
