SIMON NÓRA
A sportterem igazi ünnepi hangulatot öltött, amikor a csapatok zenére felvonultak. Az óvó nénik lelkesen bíztatták a tanítványaikat, a gyermekek pedig kitörő örömmel várták a feladatokat. A verseny négy próbából állt: ügyességi akadálypálya, célba dobás, egyensúlyozás, stafétafutás. A próbák nem csupán fizikai képességeket, hanem koncentrációt és csapatmunkát is igényeltek. A gyakorlatokat Oláh Réka kinetoterapeuta állította össze, figyelembe véve a gyermekek életkori sajátosságait.
Az idei megmérettetésen húsz óvoda vett részt, akik Kolozsvárról és a környező településekről érkeztek. A szervezésbe bekapcsolódtak a Református Tanárképző és a Zeneművészeti Kar hallgatói, valamint az Európai Szolidaritási Testület önkéntesei Egyiptomból, Franciaországból és Belgiumból.
Lészai Lehel, a Református Tanárképző és a Zeneművészeti Kar docense, a Csemete Alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy az Oviolimpia nemcsak vidám délelőtt a sport jegyében, hanem valódi hatással van a gyermekek fejlődésére is. Az alapítvány célja az, hogy a gyermekek átéljék, milyen érzés aktívnak lenni és csapatban dolgozni, mert ez az élmény bennünk marad felnőttként is.
A versenyszámokat idén is közös táncos foglalkozások zárták, ahol a gyermekek maradék energiáikat vezethették le, miközben a zsűri meghozta a döntését. Az értékelők nem a csapatok teljesítményét, hanem a tulajdonságait díjazták. Voltak, akik a legmerészebb címet kapták, de akadtak olyanok is, akiket a legvidámabb, legjátékosabb, vagy akár a legfigyelmesebb jelzővel illettek. Minden kis résztvevő érmet, oklevelet és közös kupát kapott, amit büszkén vihettek vissza óvodájukba. A versenyszámokat Hideg Magda, Kolozs megyei módszertanos óvodapedagógus, Andacs Zsolt Levente, az RMDSZ kolozsvári tanácsosa és Lészai Lehel értékelte ki.
A 12. Oviolimpia tehát idén is bebizonyította: a sport és a játék nem csak fejleszt, hanem összeköt gyermekeket, pedagógusokat és közösségeket egyaránt.
A valódi erő nem az izmokban, hanem a lélekben rejlik
Egyre gyorsabban pörgő világunkban gyakran megfeledkezünk arról, hogy az élet igazi értékét nem a teljesítmény, hanem az emberi kapcsolódás, az öröm és a kitartás adja. A legtöbben úgy rohanunk a mindennapokban, hogy nem vesszük észre azokat, akik csendben, de annál nagyobb erővel küzdenek meg nap, mint nap a saját korlátaikkal. A mozgáskorlátozott emberek számára a sport nem csupán testmozgás, hanem önkifejezés, gyógyulás és közösségi élmény: erre hívta fel ismét a figyelmet a pénteken megszervezett 11. Paralimpiai Játékok, amely idén is a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar, valamint a Csemete Alapítvány szervezésében valósult meg.
Már kora reggel éreztük az izgalmat a levegőben. A résztvevők mosolyogva, némelyek kerekesszékben, mások segítők kíséretében érkeztek a Sonia Iovan sportterembe. Az idei önkéntes csapatot a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar, a Szociológia és Szociálismunkás-képző Kar diákjai alkották, valamint az Európai Szolidaritási Testület önkéntesei Egyiptomból, Franciaországból és Belgiumból.
Idén tizenegy csapat nevezett be, 85 résztvevő volt jelen, pedagógusok kíséretében. Vidáman vonultak be a Queen együttes We Are The Champions című dalára. Ezt követően Oláh Réka kíséretében mókatornán vettek részt. A sportteremben meghitt hangulat fogadta a jelenlévőket. Ezután következtek a versenyszámok, ezekből az első a dobozok leütése volt. A csapatok egymás ellen versenyeztek, a csapattagok egymás után, egy pálca segítségével, borítottak fel három dobozt. A feladat során mindenki a maximumot hozta ki magából, és nagy lelkesedéssel teljesített.
A második próba a különböző színű tárgyak összegyűjtése volt, öröm volt látni, ahogy a versenyzők koncentrálnak, és keresgélnek a sportteremben. Ezt követte az egyensúlyozás, ahol a csapattagok három székről, három különböző labdát gyűjtöttek össze egy tálcára, és ezekkel egyensúlyozva sétáltak vissza, szépen és pontosan a rajthoz. Az utolsó megmérettetés a célba dobás volt. Ez is pontosságot és figyelmet igényelt, de ebből hiány nem volt egyik versenyzőnél sem.
Az idei paralimpia csapatait Kerekes Adelhaida, a Kolozs megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, valamint Horváth Anna, az RMDSZ képviselője és Szélesné Herman Ágnes, kolozsvári magyar konzul értékelte. Ez esetben is nem a csapatok teljesítményét, hanem a tulajdonságait díjazták. A sok aktív feladat után táncos lezárás következett.
A 11. Paralimpiai Játékok ismét bebizonyította, hogy a valódi erő nem az izmokban, hanem a lélekben rejlik. A mozgás öröme, az elfogadás és az összetartozás érzése töltötte meg a termet, és minden jelenlévő szívét. Mert amíg együtt tudunk nevetni, segíteni és küzdeni, addig mindannyian győztesek vagyunk.
