Meglepetés kiállítás: Zsoltárok a népművészet hangján
A lapádiaknak már második alkalommal sikerült önerőből, bármiféle támogatás és szponzorok nélkül megszervezni a háromnapos eseményt, ami mindenképp figyelemreméltó teljesítmény a szórványban. „Önkéntességi alapon, kalákában szerveztük ismét a községnapot, és épp ez a lényeg, hogy az egész falu szervezte” – nyilatkozta a szervezők nevében Kiss Csongor koordinátor, aki az összefogás fontosságát hangsúlyozta. A rendezvény fő színtere idén is az Ethnika Kulturális és Szabadidőközpont volt, amelynek csodálatos csűrjében a néptáncelőadások, művészeti kiállítás és koncert, a műfüves futballpályáján a focimeccsek, a tágas pázsitos udvarán pedig a gulyásfőző verseny és a parasztolimpia zajlott.
A rendezvény pénteken délután startolt el a szekeres és biciklis felvonulással, utóbbiba főként a gyerekek kapcsolódtak be, mintegy negyvenen. Az elől haladó, feldíszített szekereken népviseletbe öltözött fiatalok muzsikáltak és énekeltek, így vonultak végig a falu minden utcáján. Végül az Ethnika-parkban kötöttek ki, ahol beerpong- és dartsversenyre került sor. A nap a szórványkollégium udvarán található kiscsűrben, rajzfilmvetítéssel ért véget.
Szombaton a focibajnokság szinte teljesen kitöltötte az egész napot, ami nem meglepő, hiszen Magyarlapádon nagyon kedvelt ez a sportág. Idén összesen nem kevesebb, mint tíz csapat nevezett be a 14 év alatti és fölötti kategóriákban. Egyidőben kézműves foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek, ezt vasárnap is megismételték. Gyurmázás, fafestés, népi motívumok rajzolása és festése, valamint muffin sütés kötötte le az aprónép figyelmét. Újdonságnak számított a könyvsarok felállítása a rendezvénycsűrben: az olvasás népszerűsítése érdekében szabadon lehetett elvinni és hozni, vagy csak egyszerűen kölcsönvenni könyveket. Este az egyik nagy kedvenc, a nagyenyedi Smici Rock Band koncertje teremtett fergeteges hangulatot.
Vasárnap ünnepi istentiszteletet tartottak a református templomban, ezt követően vette kezdetét a gulyásfőző verseny, amelyre hét csapat nevezett be. Megszervezték a híres magyarlapádi borok mustráját is, amelyen hat fajta bort lehetet kóstolni és megszavazni.
Nagy érdeklődésnek örvendett a párhuzamosan zajló parasztolimpia is, amely különféle mókás ügyességi és erőnléti versenyszámokat tartalmazott, mint például: gyerektalicskázást, szánkahúzó versenyt a fűben, traktorkerék-gurítást, szalmabála-görgetést vagy célbadobást kötélkarikával és teniszlabdával. Emellett, versenyen kívül, lehetett gólyalábazni, lécen sétálni vagy fahalakat horgászi vékony kötéllel egy lavórból.
A népzenéjéről híres Magyarlapád falunapi programjában természetesen kiemelt szerep jutott a néptánc bemutatóknak, amelyeket a hatalmas rendezvénysátorban tartottak. Felléptek a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptáncegyüttes gyermekcsoportjai (kísért az Eszteke és a Csegely Zenekar), a magyarlapádi református asszonykórus, a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, a Szászcsávási Cigányzenekar, kiegészülve Kovács Norbert “Cimbivel” és barátaival. A kiemelt produkció a negyven éves Pirospántlikás zenekar és a Rapó Néptáncegyüttes fellépése volt. A műsort és egyben a falunapi programot egy úgynevezett ének-imádsággal, a régi székely himnusszal zárták.
Zsoltárok a népművészet hangján
A községnap talán legnagyobb meglepetése Borbándi Erika helyi református lelkipásztor képzőművészeti kiállítása volt, amelyet ajándékba készített a negyvenéves Pirospántlikásnak. “Annyi mindent kaptunk a zenekartól, amióta Lapádon szolgálunk: a férjem (Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor – szerk. megj.) hegedül, a lányom, Zsuzsi, gyönyörűen énekel, a fiaim táncolnak… szóval úgy gondoltam, valami szép ajándékkal szeretném mindezt viszonozni. Kezdetben a húgomat, Bantta Annamáriát kértem fel, hogy készítsen egy szép alkotást, hiszen ő a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium tanára, és Lapádon már volt pár évvel ezelőtt Etno-Art tábora és kiállítása. De végül úgy alakult, hogy én nekifogtam alkotni” – mesélte Borbándi Erika.
A magyarlapádi lelkésznő számára a népművészet régóta igazi ihletforrást jelentett, de az élet úgy hozta, hogy csak most kezdett el alkotni. A községnapon kiállított munkái egy érdekes technikával, satírozással készültek, amelyekhez népi fafaragások szolgáltatták az alapot. Az életfák, tulipánok, szarvasok, madarak és más ősi magyar minták különböző színekben tündökölnek, amelyek kiemelik a motívumok kecsességét és szimbolikáját.
Az elkészült alkotásoknak a Zsoltárokból választott címet a tiszteletes asszony, aki elcsodálkozott azon, hogy mindenik témájára vagy mintájára talált egy-egy odaillő idézetet. A “népművészet hangján megszólaltatott zsoltárok”, ahogyan Borbándi Erika nevezi műveit, csodálatos esztétikai élményt nyújtanak, a távoli magyar mondavilágba röpítik a szemlélőt, miközben a hit segítségével magyaráznak el egy-egy alapvető emberi életérzést.
Borítókép és fotók: Szilágyi Anna (Magyarlapád Facebook)
