Az egyházközség sikere a holisztikus közösségépítésben rejlik
Számvetésre és összefogásra sarkalló püspöki üzenet
Igehirdetésében Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jeremiás próféta könyve alapján, a számvetés lényegére hívta fel a figyelmet. „Számvetést nem azért végzünk, hogy leltározzunk, hanem ennek lényege, hogy levonjuk a kudarcokból és a sikerekből a következtetéseket. Egyaránt látnunk kell a sikereink gyökerét és a kudarcaink okát” – hangsúlyozta.
Kolumbán Vilmos hozzátette: ha a teljes életet számba vesszük, egyénileg és közösségileg egyaránt, akkor világossá válik, honnan indultunk el és merre tartunk, melyek a céljaink. A püspök úgy vélte: a Borbándi házaspár lelkipásztori szolgálatának első felét a közösség összefogására való törekvés jellemezte mindenekelőtt, míg a második szakasz az építkezések időszaka volt, és összetartásra intette a gyülekezetet.
Negyedszázad a szórvány bástyáján
Amikor a Fehér megyei szórvány és a kiveszőben lévő erdélyi magyar közösségek jövőjéről beszélünk, hajlamosak vagyunk a fogyás és a borúlátó statisztikák prizmáján keresztül nézni a világot. Van azonban egy pont a Nagyenyed melletti dombok között, ahol a pesszimizmust évtizedekkel ezelőtt felváltotta a cselekvő hit. Magyarlapád neve ma már egyet jelent az anyanyelvi oktatás megmentésével és a lüktető népi kultúrával.
A dél-erdélyi település református közösségét huszonöt éve szolgálja töretlenül a Borbándi lelkészházaspár, András és Erika, akiknek elszánt közösségépítő munkája nyomán, szoros együttműködésben az Ethnika Kulturális Alapítvánnyal, Magyarlapád a sikeres szórványközösségek egyik jelképévé vált.
A Borbándi házaspár vezette egyházközség sikere a holisztikus közösségépítésben rejlik. A templom falain túl a falu életének minden szegmensét áthatja az elhivatottság. A lelkészházaspár nem csupán a hitéletért felel, hanem aktívan bekapcsolódik a falu kulturális és társadalmi életébe.
Egyik leggyümölcsözőbb együttműködés az Ethnika Kulturális Alapítvánnyal valósul meg, amelynek elnöke, Sipos Ferenc, egyben az egyházközség főgondnoka is. Ennek köszönhetően jöhetett létre 2016-ban a Magyarlapádi Szórványkollégium, a környékbeli szórványban élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatásának és identitás-megőrzésének létfontosságú intézménye. A kollégium támogatására rendszeresen szerveznek adománygyűjtéseket is, például a Magyarok kenyere program keretében.
Az együttműködés kiterjed a hagyományőrzésre is: a lelkipásztorok bekapcsolódtak a lapádi nemzetközi néptánctábor és egyéb hagyományőrző tevékenységek szervezésébe. Mindketten elsajátították a lapádi táncokat és népdalokat, Borbándi András kiválóan játssza hegedűn a lapádi muzsikát, és mindhárom gyermeküket is ebben a szellemiségben nevelték fel.
A kisiskolások is felléptek a hálaadó istentiszteleten FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE
Építkezések és felújítások az örökségvédelem jegyében
Egyik legkézzelfoghatóbb eredménye a Borbándi házaspár negyedszázados lapádi lelkészi munkásságának az egyházközség minden ingatlanának felújítása, és újak építése. Mindössze egy év alatt, 2021-ben, sikerült véghezvinni a csodálatos Árpád-kori református templom teljes külső-belső felújítását, és ezzel egyidejűleg restaurálni a templom udvarán álló régi kis borházat, amelyben népművészeti gyűjteményt helyeztek el. Ezt megelőzően, rekonstruálták a templom Hahn-féle orgonáját is.
Látványos megvalósítás volt a parókia udvarán található imaterem felújítása és bővítése, amely nagy létszám esetén, a szórványkollégiumban tanuló gyerekek elszállásolására is alkalmas. A parókia épületének karbantartó munkálatai több lépésben valósultak meg.
A Borbándi házaspár különös gondot fordított arra, hogy minden, amit felépítenek, szigorúan kövesse a hagyományos helyi népi építészet jegyeit, így a templom- és a temető kerítése és kapuja, illetve az új kápolna a vidékre jellemző stílusban épült, és lapádi minták díszítik ezeket.
Cserkészet és környezettudatosság
Borbándi András és Erika már szolgálatuk legelején meghonosították Lapádon a cserkészetet, hiszen tisztában voltak annak sokoldalú nevelő hatásával. Rövid idő alatt a cserkészcsapat a környék egyik legaktívabbjává vált, napjainkban pedig évi hét-nyolc eseményen vesznek részt, vagy ők maguk szervezik azt, és Magyarlapád gyakran adott otthont országos cserkészrendezvényeknek is. A cserkészprogramok olyan izgalmas tevékenységeket is magukban foglalnak, mint sítábor a Hargitán vagy a Maroson való tutajozás. Bár sokszor a cserkészrendezvények szinte egész nyarukat kitöltik, a lelkészek nem sajnálják a fiatalokra szánt időt, hiszen jól tudják, a jövő generáció lépteit egyengetik.
Borbándi András ugyanakkor a környezetbarát építészet lelkes híve, és a cserkészekkel közösen kezdetben lombházakat barkácsoltak, majd létrehozták az Erdélyben ritkaságszámba menő ökoházat egy közeli erdőben. A lelkipásztor megtanította a gyerekeknek a paticsfalú építészet alapjait, napjainkban épp az utolsó ilyen eredeti házat mentik és alakítják cserkésztanyává.
A fenntarthatóság és a hagyományőrzés jegyében, a gyülekezet bekapcsolódott a Kovács Gyula-féle Tündérkert-hálózatba is, így a plébánia földjén ma őshonos, Kárpát-medencei gyümölcsfajták csemetéi nevelkednek, szimbolizálva a kulturális és biológiai örökség kéz a kézben járó mentését.
Művészi vénával megáldott lelkésznő
Borbándi Erika elsősorban munkatárs a szolgálatban, hiszen férjével karöltve végzik lelkészi teendőiket, ugyanakkor aktívan részt vesz minden közösségépítő tevékenységben is. Cserkészvezető, kórustag, vallásórákat tart az iskolában, bekapcsolódik a különféle táborok és kirándulások megszervezésébe és lebonyolításába.
Mindemellett művészi tehetséggel is megáldotta a Gondviselő, és az utóbbi esztendőkben ezt sikerült is változatos módon kamatoztatnia.
A negyedszázad legmeghatározóbb pillanatait kiállítás segítségével idézhették fel a jelenlévők FOTÓ: PILBÁTH KINCSŐ
Egyfelől belső késztetést érzett arra, hogy az imádság és a hitvallás rég ismert szavait új életre keltse, ennek hatásaként két kis könyvecskét írt és adott ki, ezek a Mi Atyánk ösvényén és A Háromság ösvényén. Mindkét írás letisztult nyelvezettel és mély gondolatisággal beszél Isten szeretetéről, az olvasót pedig csendes, bensőséges lelki útra hívja, hogy közelebb kerüljön önmagához és Istenhez.
A magyarlapádi lelkésznő számára a hit ihletforrást jelentett a képzőművészetben is, eddig két önálló tárlatot hozott létre. Munkái érdekes technikával, satírozással készültek, amelyekhez népi fafaragásokat szolgáltatták az alapot. Első témája, A népművészet hangján megszólaltatott zsoltárok, a távoli magyar mondavilágba kalauzolták a szemlélőt, miközben a hit segítségével magyaráztak el egy-egy alapvető emberi életérzést. A második témához mángorlók faragásai szolgáltatták az alapot, ezekhez pedig egy-egy bibliai idézetet társított, ezért a kiállítás a Sulykok és igék címet viselte.
Az elismerés koronája
Egy ilyen kaliberű, több évtizedes munka nem maradhatott visszhang nélkül a legmagasabb szinteken sem. 2024-ben Borbándi András lelkipásztor a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át, Sipos Ferenc gondnokkal egyetemben. Ez a díj nemcsak a lelkész személyének, hanem a teljes magyarlapádi közösségnek szólt: annak a makacs, szívós munkának az elismerése, amellyel bebizonyították, hogy a szórványban nemcsak túlélni, hanem virágozni is lehet.
Magyarlapád történetének utolsó negyedszázada egyértelmű üzenetet hordoz az egész erdélyi magyarság számára. Megmutatja, hogy a fogyatkozó közösségek sorsa nem a megmásíthatatlan végzet, hanem a belső erő kérdése. Ott pedig, ahol olyan odaadó közösségépítők tevékenykednek, mint a Borbándi lelkész házaspár, ott a szórvány nem a végállomás, hanem a megmaradás új kezdete.
