Az Egyesült Államok elnökének érkezését már napok óta élénk vita előzte meg, miután többször is jelezte, stratégiai és biztonságpolitikai okokból szükségesnek tartja a dán fennhatóság alatt álló autonóm sziget megszerzését.
Trump Davosban tartott beszédében kijelentette, hogy nem kíván katonai erőt alkalmazni Grönland megszerzésére, ugyanakkor ismét felszólította Dániát, hogy adja át a szigetet az Egyesült Államoknak. Azt mondta, Washington „csak a tulajdonjogot” kéri, mert szerinte kizárólag az Egyesült Államok képes megfelelően megvédeni és fejleszteni ezt a „hatalmas jégtömböt”. Trump bírálta a NATO-t is, kijelentve, hogy az Egyesült Államok aránytalanul nagy mértékben finanszírozza a szövetséget, miközben szerinte cserébe nem kap elegendő támogatást.
Az amerikai elnök szerint Dániának alig van „látható jelenléte” Grönlandon, és kevesebbet költ a sziget védelmére, mint amennyit korábban ígért. Úgy fogalmazott, „csak az Egyesült Államok tudja megvédeni, fejleszteni és biztonságban tartani” a területet. Trump történelmi párhuzamot is vont, felidézve, hogy a második világháború idején Dánia gyorsan elesett, és akkor az Egyesült Államoknak kellett katonai erőket küldenie Grönland védelmére, jelentős költségek árán. Hozzátette, a háború után Washington visszaadta a szigetet Dániának, amit most „hálátlanságnak” nevezett.
Trump beszédében európai országokat is élesen bírálta, kijelentve, hogy több hely „felismerhetetlenné vált”, különösen a bevándorláspolitika miatt. Elmondása szerint ismerősei olyan városokból térnek vissza, amelyeket már nem ismernek fel, és ezt negatív változásként értékelik. Bár hangsúlyozta, hogy szereti Európát, úgy véli, a kontinens nem a megfelelő irányba halad.
Miközben Trump főként az amerikai gazdaság teljesítményéről és saját belpolitikai eredményeiről beszélt, ismét bírálta elődjét, Joe Bident, valamint kitért arra is, hogy az Egyesült Államok szerinte jelentős előnyökhöz jutott a venezuelai politikai változások nyomán.
A beszéd és a Grönland körüli vita élénk reakciókat váltott ki az európai vezetők körében. Többen aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az amerikai elnök követelései veszélyeztethetik a NATO egységét és a transzatlanti szövetséget. Egyes politikusok szerint Európának határozottabban kellene fellépnie Washingtonnal szemben, különösen akkor, ha az Egyesült Államok vámemelésekkel próbál nyomást gyakorolni az európai országokra.
Alexander Stubb finn államfő úgy fogalmazott, Európa – megfelelő katonai felszereléssel – képes lenne önállóan is megvédeni magát egy esetleges orosz agresszióval szemben, ugyanakkor hangsúlyozta az amerikai fegyverrendszerek működőképességének fontosságát. Svédország miniszterelnöke, Ulf Kristersson bejelentette, hogy országa nem csatlakozik a Trump által javasolt béketanácshoz.
Románia külügyminisztere, Oana Țoiu Davosból közölte, Bukarest fontos partnernek tartja az Egyesült Államokat, de elvi kérdésnek tekinti, hogy egy ország területéről csak az adott nép dönthet.
A gazdasági feszültségek a pénzpiacokon is érezhetővé váltak. Az európai tőzsdék gyengültek, miután Trump új vámok bevezetésével fenyegette meg több európai országot, amennyiben nem támogatják az amerikai elképzeléseket Grönland ügyében. A befektetők bizonytalansága tovább erősödött az amerikai–európai viszony romlása miatt.
Mark Rutte NATO-főtitkár visszafogottan nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy a szövetség az arktiszi térség védelmén dolgozik az orosz és kínai befolyással szemben, de a Washingtonnal folytatott tárgyalásokat a „színfalak mögött” kívánják intézni. Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkár ezzel szemben keményebb fellépést sürgetett, mondván, Európának határozott válaszlépéseket kell tennie, ha az Egyesült Államok gazdasági nyomást gyakorol szövetségeseire.
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke szerint az Egyesült Államok „szokatlanul viselkedik egy szövetségeshez képest”, és arra szólította fel az Európai Uniót, hogy egységesen és határozottan reagáljon a kihívásokra. Franciaország jelezte, kész lenne részt venni egy NATO-gyakorlatban Grönlandon, ezzel is demonstrálva az európai elköteleződést a térség biztonsága mellett.
A davosi Világgazdasági Fórum idei találkozója így elsősorban nem a gazdasági együttműködésről, hanem a transzatlanti kapcsolatok jövőjéről és a Grönland körüli vitáról szól, amely egyre inkább meghatározza az Egyesült Államok és Európa közötti politikai viszonyt.
