Flauto Dolce: ünnepeltek az előadók és a közönség

A Majó Zoltán vezette együttes múltjához méltó színvonalas produkciót nyújtott közönségének FOTÓ: ANDREIA CISMAȘIU
Teltház előtt ünnepelte létesítésének negyedszázados évfordulóját a kolozsvári Flauto Dolce régizene-együttes július 16-án, szerdán a Farkas utcai református templomban megtartott nyári hangversenysorozaton. A Majó Zoltán vezette együttes múltjához méltó színvonalas produkciót nyújtott közönségének.

Müller Márta, a nyári koncertsorozat szervezőjének bevezetője után a koncert elején Fábry Szabolcs János magyar konzul is köszöntötte a szép számú közönséget. „Huszonöt éves a Flauto Dolce. Igen komoly teljesítmény ez, hosszú időszak, amely alatt az együttes bejárta a kontinenst, és hírnevet szerzett Erdélynek. A régizene zászlóshajójaként több mint ötszáz koncerten léptek fel. Huszonöt év kitartása kellett ahhoz, amihez most gratulálunk. Szimbolikus a koncert helyszíne, a Farkas utcai református templom is. Az akkor háromezres lélekszámú városnak ekkora templomot építettek, mert akkor is tántoríthatatlanul hittek a közösségben, az életben maradásban” – fogalmazott Fábry Szabolcs János. 

Amint azt Majó Zoltán a napokban a Szabadságnak nyilatkozta: az együttes tagjai évek óta ugyanazok: Majó Zoltán mellett Szabó Mária (barokk furulya), Miklós Noémi (csembaló) és Mihaela Maxim (szoprán). Vendégként most is fellépett velük Hegyi Gábor (barokk trombita, Németország), akit már többször hallhattunk a Farkas utcai református templom nyári koncertjein. 

A Flauto Dolce július 16-i koncertjén kizárólag barokk szerzők művei szerepeltek, úgy mint Girolamo Frescobaldi (1583-1643), Claudio Monteverdi  (1567-1643), Jeremiah Clarke (1674-1707), Alessandro Scarlatti (1660-1725), Johann Caspar Kerll (1627-1693), Johann Sebastian Bach (1685-1750), Georg Philipp Telemann (1681-1767) és nem utolsó sorban az erdélyi szász zeneszerző, ifjabb Johann Sartorius (1712-1787) alkotása. 

A Flauto Dolce huszonöt éves múltja sikertörténet, hiszen már a kezdetektől olyan művészi színvonalat értek el, ami keveseknek sikerül. Még kevesebb azon együttesek száma, akik negyedszázadon át fennmaradtak, és meg tudták őrizni teljesítményük színvonalát. Az együttes tagjai muzikális előadásmódjának, kiváló hangszertechnikájának köszönhetően a kolozsvári komolyzene-kedvelő közönségnek olyan művészi produkcióban volt része, amelyre sokáig fognak emlékezni. Nyugodt szívvel elmondhatjuk: a jubiláló előadók mellett a közönség is ünnepelt. Együtt ünnepeltük tehát mindazt a szépet és jót, amit a barokk zene kifejez.