– Együttműködésünkkel a város közösségének akarunk örömet szerezni – mondta a kiállítás megnyitóján Radu Pulbere, az UAD rektorhelyettese. Stefan Liviu Florian UAD-rektor hozzátette: bízik abban, hogy az UAD és az MCC közötti együttműködés eredményességében. A tervek szerint jövőre Kós Károly építészről szerveznek tudományos ülésszakot, aki az 1940-es években felújította Mátyás király szülőházát. Tervezik a műemléképület felújítását is, amibe az erdélyi származású, ám jelenleg Magyarországon tevékenykedő Péterffy Miklós építészt is bevonják.
– A szépség gyönyörködtet, a rútság bosszantja az embert. Mátyás király bölcs megállapítását Galeotto Marzio írása őrizte meg számunkra – mondta Talpas Botond, a MCC elnöke, aki szerint a kifinomult ízlésű király is örömmel adózna a pénteken megnyitott kiállításnak. – A művészet nagysága mellett összeköt minket a szívünknek kedves Kolozsvár. Hiszünk abban: amikor a művészetet pártoljuk, a városunkból származó király örökségét folytatjuk – jegyezte meg. – Most a szülőházában működő egyetem egykori hallgatóinak, mai oktatóinak hasonló szellemi igényességéről tanúskodó megnyilvánulásaival találkozunk. Nem csupán a hely, hanem a pillanat is történelmi, mivel a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem és az MCC közötti partnerség kapcsán megvalósuló kiállítás hosszú, sikeres együttműködést nyit meg. Az emlékek peremvidékén tárlaton Betuker István, Kolozsi Tibor, Kudor-Duka István és Veres Szabolcs munkái láthatók. A peremvidék mindig határterület. Használjuk földrajzi értelemben, de a kollektív emlékezettel és felejtéssel kapcsolatban is, határhelyzet, ahol az emlék még jelen van, de halványan. Múlt és jelen találkozik, a közös történelem és a személyes emlékezet összeér. Kívánom, hogy a kiállított alkotások szolgáljanak útjelzőként – fogalmazott az MCC-elnök.
– A kiállításon különböző művészgenerációk, más-más műfajok, stílusok, egyéni alkotói látásmódok láthatók, amelyek a múlt és a jelen, a valóság és a képzelet, az otthonosság és az idegenség, az egyedi és az általános, a hiány és a teljesség finom határvonalát járják körbe. A kiállító művészek mind az UAD egykori hallgatói és jelenlegi oktatói, akik saját autonóm művészi útjukat járva, közös gyökerekből táplálkozva hasonló érzékenységgel reagálnak az őket körülvevő világra. A helyszín is emblematikus: a Mátyás király szülőházában működő egyetemen a korszerű művészeti oktatás összefonódik a történelmi emlékekkel. Az ember alkotásaival formálja a világot, hogy maradandó nyomot hagyjon maga után, beírva magát az emlékezetbe. A kiállított munkák az emlékezet különböző rétegei közötti utazásra hívják a látogatót, ahol a múlt tapasztalatai összekapcsolódnak a jelennel. A négy kiállító művész az emlékek és a feledés peremvidékét járják be egyéni látásmód révén – véleményezte a tárlatot Portik-Blénessy Ágota művészettörténész.
Betuker István művészete a klasszikus figurális festészetben gyökerezik. Kompozíciói személyes tapasztalat nyomán születnek a művész korábbi emlékekeinek lenyomataként. Veres Szabolcs újabb sorozataiban a spontaneitás mellett a memóriából előtörő nyers emlékképek játszanak főszerepet. Kudor-Duka István festészete a klasszikus portré műfajára épül. Kolozsi Tibor szobrászművészete az archaikus szobrászatból gyökerezve remek példája a klasszikus szobrászati hagyomány kortárs szemléletű adaptációjának – tudhattuk meg a művészettörténésztől.
