Tudták-e, kedves olvasók, hogy a mai fiatalok nem ismerik a határidőt? Gondolom, az elmélet alapja, hogy a határidő vagy megszűnt, vagy átalakult az idő alatt, amíg én gyermekből fiatal felnőtté cseperedtem. S hát azt tudták-e, hogy a mai fiatalok nem tudnak szöveget értelmezni és összefoglalni? Úgy tűnik, ez is az idősebb nemzedék privilégiuma volt, akárcsak a határidő. Újságíró szakos hallgatóként azzal is megvádoltak már, hogy a mai fiatal újságírók (bonyolódik a szószerkezet) nem ismerik a flekk fogalmát, és nem tudják, mi az a laptükör. Kérdezem önöktől, kedves olvasók, nem a nyomtatott sajtó hasábjain találkozunk-e éppen ebben a cikkben? De, aggodalomra semmi ok! Újabban az dívik, hogy egy legyintéssel felérő kifejezéssel elintézik ezeket a fennakadásokat: – Ah, ez biztos generációs probléma! – hangzik a mindenre megoldást kínáló frázis. Generációs probléma, hogy a fiatal magánénekesek nem hagyják magukat rendeztetni idősebb kollégáik által. Generációs probléma, hogy bonyolult és átláthatatlan rendszereket (lásd: Központi Egyetemi Könyvtár) megkerülünk, ha egyszerűbb út kínálkozik. Generációs probléma, hogy más a világ, amiben felnőttünk.
Na, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, egyébiránt feltenném a kérdést, hogy ezek az emberek érett, a világgal és az élettel tisztában lévő, kész és problémamentes felnőttekként látták meg a napvilágot? Legjobb tudomásom szerint az ember úgy születik meg, hogy azt sem tudja, a világon van. Majd megtanulja. Mind először csináljuk ezt az élet nevű bulit. De nem baj. Vajon mennyire lenne sértő ezekről a mai idősekről glosszát írni? – gondolkodott el a mai fiatal.
