Az idei tanév nálunk sok téren a kettősség jegyében telik: Matyinak elsők, Pannának utolsók, nekünk szülőknek egy időben a kettő. Az iskola megkezdésével a nagylegény először utazott egyedül az iskolabuszon szülői vagy nagyszülői kíséret nélkül, Panna pedig idén utoljára buszozott az óvó nénikkel és az ovistársakkal a zöld heti kirándulás alkalmával. Szomorkodott is ezért rendesen.

Míg Matyi először találkozott az iskolai környezettel, szabályokkal, vidáman újságolja a napi történéseket, Pannával visszaszámoljuk a maradék, már jól ismert keretek közt zajló ovis napokat. Ez utóbbi mindig fájdalmas, hisz nagyon szeretjük a tündérlelkű óvókat, és igazán jó kis csapat formálódott az évek során az ovis kispajtásokból. Ezzel egy időben azonban a kicsi lány nagyon várja azt is, hogy utolsó unokatesóként ő is az iskolás csapat tagja legyen. Így a könnyáztatta én örökké ovis szeretnék maradniiii! kitörések és a kíváncsi iskolatáska nézegetés közötti hullámvasúton száguldozunk ezerrel.

Matyi számára ez az év hozta el a kötelezően teljesítendő feladatokat, mondja is Pannának, hogy: Szerencsés te! Nem kell román verset tanulnod! Szóval Panna az utolsókat rúgja a felhőtlen, házi feladat mentes ovis napokon. De idén először alakult úgy, hogy Matyi hosszabb buszos kirándulásra ment a tancival és az osztálytársakkal. Olyan helyen jártak, amit már családostól mi is meglátogattunk. Ezt követően a beszámoló során a kismanó azt mesélte, nagyon vagány volt az osztálytársakkal hancúrozni, de sokszor eszébe jutott, hogy milyen jó is volt Pannával kergetőzni ugyanott. Nagyon hiányoztatok, Anya!

Ezzel szinte egy időben Panna is kirándult az ovistársakkal, ezúttal utoljára – legalábbis ebben a felállásban. A nagycsoportos barátnőkkel nagyon jól tudják, hogy suliba már nem ugyanoda mennek majd, a napi szintű találkozások meg vannak számlálva. Ezért eldöntötték, hogy beköltöznek a Kolozsvár-közeli erdőbe, s onnan mennek majd iskolába, így minden délutánt együtt tölthetnek még akkor is, ha nem ugyanabba a suliba járnak. Jöhettek majd látogatóba, Anya!

Matyi izgatottan készül az előkészítő osztályt záró év végi ünnepélyre. Számára ez lesz az első alkalom, hogy felléphet az iskola dísztermének színpadán. Panna pedig ez időben az ovis ballagásra készül. S miközben a versikéket tanulgatjuk, láss csodát, az egyik rövidke részlet ugyanaz mindkét kismanó számára. A nagy meglepetés után aztán ragyogó szemmel mondják egyszerre a közös részt. Mondjuk együtt, Matyi?

A megfelelő napon pedig ki először, ki utoljára lép majd közönség elé a jelenlegi felállásban. Mi pedig készítjük anyai és apai lelkünket, igyekezve nem túlságosan elérzékenyülni azon, hogy most először, vagy most utoljára…