Kerestély Zsolt 1934. május 12-én született a Hargita megyei Siklódon. A romániai könnyűzene székelyföldi származású, kiemelkedő alakjaként tartották számon. Édesapja, Kerestély József református lelkész volt, aki Székelykövesden szolgált több mint harmincöt éven át; a család itt nevelte fel gyermekét. Bár már fiatalon érdeklődött a zene iránt és hangszereken is tanult játszani, apja inkább biztos megélhetést nyújtó pályát szánt neki. Így a marosvásárhelyi fém- és faipari középiskolában érettségizett, majd a vajdahunyadi kombinátba került dolgozni. Itt barátságot kötött a helyi református lelkésszel, akinek zongorája és Gyöngyike nevű lánya is gyakori vendéggé tette nála. Katonai szolgálata azonban közbeszólt: származása miatt „osztályellenség” gyermekeként két és fél évre a Zsil völgyébe vezényelték bányamunkára. Később Petrozsénybe került, miután azt állította, hogy tud esztergálni; itt csatlakozott a katonai művészegyütteshez, így mentesült a gyári munka alól.
A kolozsvári zeneakadémiára – szintén származása miatt – csak harmadik próbálkozásra nyert felvételt, kiváló vizsgái ellenére. Huszonnégy éves volt, amikor végre megkezdhette tanulmányait. Korábban évekig bejárt az előadásokra, bár hivatalosan nem lehetett hallgató. Kolozsvári vendéglátóhelyeken zongorázott, illetve felvételizőket készített fel a zeneakadémiára. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Roxanát, aki angol szakos egyetemista volt. Házasságukból két gyermek született: Melinda és Andrei.
Hivatalos pályája 1964-ben indult Bukarestben, ahol a román televízió és rádió hangmérnökeként, majd zenei szerkesztőjeként dolgozott. Munkája révén közvetlen kapcsolatba került a korszak legismertebb előadóival, akik közül sokaknak írt később slágereket. Szinte nincs olyan jelentős román énekes, akivel ne működött volna együtt. Tíz alkalommal látta el az Aranyszarvas Fesztivál zenei rendezői feladatait. Életműve rendkívül gazdag: több mint hétszáz dal, valamint számos musical és operett fűződik a nevéhez. Az 1975-ben komponált Copacul (A fa) Aurelian Andreescu tolmácsolásában vált örökzöld nemzeti klasszikussá, de dalait olyan ismert előadók is énekelték, mint Angela Similea, Corina Chiriac és Fuego. Bár Romániában elnöki kitüntetésben és kulturális lovagi címben is részesült, Magyarországon kevésbé vált ismertté – ezt némi szomorúsággal, ám belenyugvással fogadta, hangsúlyozva, hogy magyarságára mindig büszke volt. 1980-ban Mesevilág címmel magyar nyelvű albumot is megjelentetett.
Életszemléletére a mozgás iránti elkötelezettség és a töretlen derű volt jellemző. Nyolcvanéves kora felett is rendszeresen kerékpározott Bukarest utcáin, és naponta úszott, vallva, hogy az időskorra már fiatalkorban készülni kell. Élete utolsó éveiben súlyos érrendszeri betegségekkel küzdött, amelyek végül egyik lábának amputációjához vezettek. A megpróbáltatások és a fájdalom ellenére azonban alkotókedve nem hagyta el: még utolsó éveiben is jelentkezett új, instrumentális albumokkal. Tavaly Bukarestben nagyszabású gálaműsort rendeztek tiszteletére, amelyet a közszolgálati televízió is közvetített.
