Vida Gábor regényének főszereplője Tamándi Lőrinc, vagyis Lorenzo, aki a sorkatonai szolgálat után, 1988-ban visszatér szülővárosába, a magyar határmenti kisvárosba, hogy ismét rajzolóként dolgozzon a gyárban. A történet során megismerjük családját is, mérnök édesapját, a családot összetartó édesanyját, a kolozsvári bölcsészkarra készülő nővérét és örökbe fogadott húgát. Feltűnik szerelme, a román Lavinia is, akinek édesapja a Szekuritáté embere, édesanyja pedig orvos. Emellett a kisváros lakóit is megismerjük, közös bennük az a kollektív tudás és öntudatlan cinkos intelligencia, amely segítette őket túlélni a diktatúrát. Ami elválasztja őket, az a rendszerváltással beköszöntő szabadság – vagy annak illúziója.
Az Erdélyi folytatásos alcímet viselő regény a szerző előző kötetéhez, a Senkiháza – Erdélyi lektűr című műhöz hasonlóan Erdélybe vezeti az olvasót. A kötetben a marosvásárhelyi események és a bányászjárások is megjelennek, a korszakot pedig családi történetek és társadalmi változások felől közelíti meg a szerző. A regény 1988 és 1992 között játszódik, a korszak hiteles megjelenítéséhez Vida Gábor korabeli sajtóanyagokat és történelmi dokumentumokat is tanulmányozott. Mint fogalmazott, számos részletnek utána kellett néznie, mert az emlékezet és a gondolatok is megcsalhatják az embert.
Márton Evelin a főszereplő alakjáról is kérdezte a szerzőt, Vida elmondta, olyan fiatalembert alkotott, aki nem hagyományos hős, de szükség esetén képes határozottan fellépni. Fontosnak tartotta, hogy a figura ne váljon sem kiszolgáltatott antihőssé, sem egyoldalú, idealizált szereplővé. A családon belüli kapcsolatok közül különleges Lőrinc és testvére, Elza viszonya, akiket sajátos lelki kötelék fűz össze. Ez a kötelék a felnőttéválással átalakul, de a testvérek közötti ragaszkodás megmarad. A család másik fontos alakja Luca, a fogadott lány, aki a Magyarországra költözés gondolatával foglalkozik, miközben Lőrinc a távozás érzelmi következményeit is mérlegeli.
A férfiak társadalmi szerepének változása szintén hangsúlyos témája a kötetnek. A szerző szerint a 20. század háborúi, a börtön és a katonai szolgálat sok családban átrendezték a viszonyokat. A férfiak távollétében családról és a mindennapi életről a nők gondoskodtak, a hazatérők így gyakran megváltozott családi rendbe érkeztek. A regény ezt a történelmi tapasztalatot is megmutatja.
A kötet egyik fontos szereplője Lavinia édesapja. A karakter megalkotásában Vida Gábor a Szekuritáté működéséről szerzett benyomásaira is támaszkodott, mint elmondta, a titkosszolgálatnak volt olyan rétege, amely közvetlenül kapcsolatba került a lakossággal, amely zaklatta és megfélemlítette az értelmiségieket, tanárokat, írókat és művészeket, az apparátus jelentős része azonban láthatatlanul működött. A regénybeli figura is ezt a nehezen kiismerhető világot képviseli, hol felbukkan, majd eltűnik, tevékenysége és szándékai pedig nem válnak teljesen világossá.
Vida Gábor könyve arra is rávilágít, hogy a politikai rendszerváltás nem jelentette a korábbi hatalmi viszonyok azonnali megszűnését. A régi rendszer emberei és működési formái tovább éltek, miközben az ország politikai és gazdasági környezete átalakult.
A regény a munka világába is betekintést nyújt, a szerző saját gyári tapasztalataiból merített: iskolai éveinek jelentős részét vasúti jelzőrendszereket gyártó üzemben töltötte. Közelről látta a szocialista ipar ellentmondásait, ahol gyakran fontosabb volt a működés látszatának fenntartása, mint a tényleges termelés. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a gyárakban valódi tudás és munka is jelen volt, ezért a korszakot nem lehet pusztán a látszatmunka felől értelmezni. A privatizáció és a bürokrácia változásai szintén megjelennek a regényben.
A könyvbemutatón nemcsak a regény cselekményéről és szereplőiről esett szó, hanem arról a személyes és történelmi tapasztalatról is, amelyből a kötet felépül. Vida Gábor új művében a rendszerváltás nem egyetlen történelmi fordulópontként, hanem a családi kapcsolatokban, a mindennapi életben és a korábbi hatalmi viszonyokban is érzékelhető változásként jelenik meg.
