„Mindkét szerző képes önállóan könyvet írni, és írtak is, egész szép számban. A kolozsvári orvossebészeti intézet, amelyet 250 évvel ezelőtt alapítottak, és 97 évig működött, megérdemli történetének feldolgozását. A kolozsvári tanintézet a leghosszabb ideig működött a Habsburg Birodalomban akkor létrehozott hasonló intézetekhez viszonyítva. Ezekben az általános tanrend a bécsi orvosi központból jött, így adódott az együttműködés a két szerző között. Az Erdélyen kívüli tanintézetek történetét dr. Robert Offner mutatja be 97 oldalon, míg a kolozsvári intézeté Gaal György tollából származik” – nyitotta meg a könyvbemutatót Sipos Gábor történész.
Az intézet kapcsán Bogdándi Zsolt történésztől megtudtuk: a kétéves képzés kezdetben az egyik Farkas utcai épületben zajlott, a diáklétszám öt-tíz között volt. Az 1830-as években a létszám 25-50-re nőtt, de sokan nem fejezték be a tanulmányaikat. A gyakorlati oktatás 1831-től az óvári Karolina-kórházban történt. Az oklevelek nem csak Kolozsváron voltak érvényesek. A sebész- és a bábaképzés németül, latinul, magyarul és románul is zajlott. Tanulmányi szempontból a kolozsvári orvossebészeti intézet felvehette a versenyt a birodalom más, hasonló intézetével, s csak a kórházi viszonyok és felszerelés terén volt különbség. Az 1867-es kiegyezés után a kolozsvári intézetben új tantervet, tantárgyakat vezettek be, a diákok létszáma 40-50 között volt. Viszont a kevés hallgatói létszám miatt 1872-ben megszüntették a pesti és a kolozsvári orvossebészeti intézetet.
„Működésének 97 éve alatt a kolozsvári orvossebészeti intézet sikeresen teljesítette hivatását: közel ezer orvossebészt és 1500 okleveles bábát képeztek ki, megteremtve az erdélyi felsőoktatás gyógyászati ágának szilárd alapjait és az orvosi ellátás kiterjesztését” – összegzett Bogdándi Zsolt történész.
A könyv írása több mint két éven át tartott, kezdeményezője dr. Robert Offner egyetemi tanár volt, aki azzal a kéréssel keresett meg, hogy a kolozsvári orvossebészeti intézet létrehozásának 250. évfordulójára megírjuk-e együtt az emlékező kötet szövegét? – mondta Gaal György helytörténész.
„Igent mondtam, mert több tanulmányt írtam már az intézetről és egyes tanárairól. Az egykori királyi akadémiai líceumok levéltári anyagának egy részét a mostani Báthory-líceumban őrizték, amit 1973-ban és 1974-ben átnéztem, majd az anyag az állami levéltárba került. Ezt átnéztem, kiválogattam az orvossebészi tanintézetre vonatkozó iratokat. A marosvásárhelyi levéltárban is kutattam, mivel a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának tulajdonában levő dokumentumok az egyetem Marosvásárhelyre való költözésével oda kerültek. A legértékesebb anyag azonban Budapesten volt az országos levéltárban, mivel 1885-ben elszállították Kolozsvárról Budapestre” – tudtuk meg a szerzőtől.
Elmondása szerint jelenleg 4200 dokumentum és fénykép van a birtokában az adott témában. A iratokat természetesen fel kellett dolgozni, fejezetekre osztani. Ráadásul 1848-ig minden irat latinul van, 1850-től német nyelvűek, gót írással, és csak 1860 tájékán tértek át a magyar nyelvű hivatalos levelezésre. Ami a tanítási nyelvet illeti, már a kezdetektől fogva a helyi nyelveken zajlott az oktatás – magyarázta Gaal György.
„A történet már évek óta foglalkoztatott. Az utóbbi két évtizedben az orvosperegrinációt kutattam, és mindegyre találkoztam az erdélyi orvosi és orvossebészi képzéssel. Úgy véltem, a 250. évfordulón ezt meg kell ünnepelni, ki kell emelnünk az ismeretlenségből. Forrásokra épülő könyvről van szó, amelyben mellőztük a „legendákat”. Csak azt írtuk le, amire volt hivatalos adat és bizonyíték. Az eddigi kutatásaink alapján elmondhatom: a kolozsvári orvosisebészeti intézet európai szintű intézmény volt. De a következő nemzedéknek is maradt feladat, például a Habsburg Birodalomban működő társintézményekkel való összehasonlítása is várat magára. A munka tehát nem fejeződött be, csak a könyv készült el” – mondta hibátlan magyarsággal dr. Robert Offner, a Regensburgi Egyetem professzora, aki a kolozsvári Iuliu Haţieganu Orvostudományi Egyetem végzettje, és a gyakornoki éveit is itt töltötte.
A kötet román és német nyelvű fordítása is elkezdődött. A két szerző a könyvet dr. Szabó-Steiner Judit sebészorvosnak (1928–2025) ajánlja, akit mindketten ismertek, és nagyra becsültek.
