A referendum tétje az volt, hogy Izland ismét tárgyalóasztalhoz üljön-e Brüsszellel. A csatlakozásról később újabb népszavazást kellene tartani. Izland 2009-ben, a pénzügyi válság idején nyújtotta be első uniós csatlakozási kérelmét, a tárgyalásokat azonban 2013-ban egy euroszkeptikus kormány leállította.
A kampányban elsősorban gazdasági kérdések kerültek előtérbe. A csatlakozás támogatói szerint az EU-tagság és hosszabb távon az euró bevezetése mérsékelhetné a magas kamatokat, illetve nagyobb gazdasági biztonságot teremthetne. Az izlandi jegybank irányadó kamata jelenleg 8 százalék, szemben az Európai Központi Bank 2,25 százalékos rátájával.
Az ellenzők ezzel szemben a szuverenitás és mindenekelőtt a halászati jogok elvesztésétől tartanak. Szerintük Brüsszel nem oldaná meg az ország gazdasági problémáit, miközben az uniós szabályok korlátozhatnák Izland ellenőrzését saját halászati vizei felett.
A referendumot a geopolitikai változások is új megvilágításba helyezték: az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktus és az Egyesült Államok kereskedelmi politikája újraindította a vitát arról, milyen helyet foglaljon el Izland Európában. A mostani eredmény azonban azt jelenti, hogy egyelőre nem kezdődhetnek újra a csatlakozási tárgyalások.
