Évekkel ezelőtt Szentesi Éva megjárta a poklok poklát. Volt nagyon fent és nagyon lent is. Hamvaimból című könyvében olyan őszinteséggel tolja arcunkba a valóságot a méhnyakrákkal való megküzdéséről, hogy letaglózva olvasod minden sorát. Nincsenek tabuk. Minden nehéz pillanatot nyíltan vállal, nem hagy megválaszolatlan kérdéseket. Minden egyes oldal olvasása fáj, mégsem tudod letenni, mert olyan érzékkel nyúl a szavakhoz, hogy képtelenség lenne otthagyni. Néhány nap alatt bedarálod a könyvet, és a könyv is téged.
Kétszer „mutat be a ráknak”. Vajon miért történt meg vele mindez kétszer? Orvosi mulasztás és a saját hanyagsága miatt, mert, ahogy a könyvben is elmondja: „Halál, rák, ilyesmi… nem jut egy 28 éves lány eszébe. Halhatatlannak hittem magam, velem nem történhet semmi.” A könyvben mindent pontról pontra leír a tünetektől kezdve a kezeléseken át egészen a győzelem pillanatáig. Karcos (ön)iróniája, az életfelfogása és a mű modern nyelvezete lazítja fel olykor a legszörnyűbb igazságot.
Majdnem egy évvel ezelőtt olvastam először a történetét, és még most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, miken ment keresztül ilyen fiatalon. Ez a könyv mellbe vágott és fejbe is kólintott, a lehető legpozitívabb értelemben. Még most is hihetetlen számomra, mennyire fontos a lélek egészsége a betegség elkerüléséhez. Persze tudom, nemcsak ez volt a gyógymód a bajra, de nagyban hozzájárult a felépüléséhez. Mit adott nekem ez a 167 oldal? Elsősorban bátorságot ahhoz, hogy merjek lépni és segítséget kérni, ha baj van. Nem mellesleg kitartásra tanított, illetve arra, hogy soha ne kételkedjek magamban és a képességeimben.
Szentesi Éva pályájának egyik legsikeresebb írása a Hamvaimból című könyv, ami inkább felszabadít, mintsem elnyom. Olyan igazságokra derül fény, amikről el sem hinnénk, hogy valóban úgy van. Ez a könyv nem a halálról szól, hanem magáról az életről. Azt is megmutatja, mennyire sokat jelent a család és a barátok segítő szándéka és támogatása. Ugyanakkor az önmagába vetett hite igazán csodálatos példája annak, hogy a legrosszabb időkben is képesek vagyunk felállni a padlóról, és megmutatni a világnak, hogy ezt is megcsináltuk. Háromévnyi pokol után pedig azt mondja, „sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett”. Hiszen a szerző népszerű médiaszereplővé vált és sikeres az írók között. Ennek ellenére szerény maradt, akinek az a legfontosabb, hogy felhívja a figyelmet a pusztító betegség megelőzésére.
(Szentesi Éva, Hamvaimból, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019)
