Végre lejárt (a szesszió, mi más?), így hát eljött a lelkiismeretfurdalás-mentes sorozatnézés ideje. Mondjuk szesszió alatt motivációnak hívjuk, s akkor már a lelkiismeret-furdalás is jobban nyugton marad, most pedig jutalomnak. Az én jutalmam ezúttal az Anne, E-vel a végén lett. A Netflix toplistáin előkelő helyet foglal el, talán azért is, mert rengeteg olyan mondat hangzik el benne, amely minden korosztály számára elgondolkodtató lehet. Azoknak, akik szívesen néznek régi időkről (1800-as évek) szóló sorozatokat. 
A sorozat a kanadai írónő, Lucy Maud Montgomery 1908-as regénye alapján készült. Főhőse a 11 éves Anne Shirley, a művészi tehetségekkel megáldott, szenvedéllyel teli, kivételes árva lány. Mint kiderül, hősünk roppant olvasott, intelligens kislány, aki korához képest rengeteg olyan szörnyűséget élt meg, amely egy felnőtt számára is kihívást jelentene. Eddigi életét árvaházban, különböző nevelőszülőknél töltötte – szerényen fogalmazva: nem a legjobb körülmények között. A sorozat első epizódjában tévedésből egy idősödő testvérpárhoz, Marilla és Matthew Cuthberthez kerül. A sorozat első része erős érzelmeket kiváltó történésekkel indít: miután kiderül, hogy a kis Anne véletlenül került Cuthbertékhez, vissza akarják őt küldeni az árvaházba. A megható kezdés után végül Anne marad, és elkezdődik új, vidámabb élete a Zöld Oromban. Dolgozik a Cuthbert-birtokon, elkezd iskolába járni, több-kevesebb sikerrel barátokat szerez (ami az árvaházi múltjának köszönhetően nem megy gördülékenyen), valamint a szerelem is terítékre kerül a sorozatban. Az egyik legérdekesebb karakter a haladó szellemű, modern tanítónő, aki a városból kerül a kis vidéki településre, és új tanítási formáira nincs még felkészülve a konzervatív Avonlea lakossága. Hasonló gondolkodásmódjuknak köszönhetően Anne példaképévé válik, a nőknek akkoriban egyetlen életpálya – házasság és gyerekvállalás – helyett Anne is elsősorban szakmai kiteljesedésre vágyik.
Az alkotás remekül bemutatja az 1800-as évek világát, öltözködésben, mentalitásban, a karakterek viselkedésében és beszédstílusában; végig hű marad az akkori hagyományokhoz. A társadalmi különbségeket, a nők háttérbe szorulását és a faji megkülönböztetést is részletesen boncolgatja a sorozat. Az önkifejezés fontossága is megjelenik, hogy mennyire lényeges mindenkinek megtalálni azt a módot, ahogyan kifejezésre tudja juttatni érzéseit, ne elnyomja azokat, hanem kiadja magából.
Három évadával és összesen 27 részével rettentő gyorsan ledarálható sorozat, és bár még sok-sok epizódon keresztül tudnám nézni, nem várható 4. évad a közeljövőben, ami talán nem is akkora probléma, mert az éppen aktuális befejezés tökéletes.
