Valószínűleg ismerősen cseng Quentin Tarantino neve azok számára, akik szeretik az akció, a dráma és a fekete humor ötvözetét egy filmben. Hiszen a kétszeres Oscar-díjas, olasz származású filmrendező alkotásai hagyományosan ilyenek. Erre nagyon jó példa az 1994-es Ponyvaregény, amelyben diplomatikus társalgást a következő pillanatban váratlan mészárlás követ. Vagy mondhatnám a 2015-ös A visszatérőt, amelyben két és fél órán keresztül láthatjuk Leonardo DiCaprio szenvedését a fagyhalál küszöbén. Ez önmagában nem nagy cselekmény, Tarantinónak mégis sikerült úgy tálalni a sztorit, hogy Oscar-díjas film szülessen belőle. És szépen illeszkedik a sorba az Aljas nyolcas (2015) is: nem fog csalódást okozni a Tarantino-rajongóknak, de azoknak sem, akik szeretik a hosszas párbeszédeket, a lassan felépülő eseményt és a kegyetlenséget.
A film főszereplői híres, valamint kevésbé híres fejvadászok, akik az amerikai polgárháborút követő időszakban véletlenül egy helyre sodródnak. A mű cselekménye Wyoming erdős vidékein játszódik kemény hóviharban, amely szereplőinket ugyanabba a fogadóba sodorja, ahol kénytelenek egymás társaságában ülni a természet adta körülmények miatt. Azonban a kényszerű összezártság miatt a fejvadászok között folyamatosan nő a feszültség, a kétely és az intrika. Kérdéses, hogy kik azok, akik megérik a hóvihar végét és kik azok, akik örökre ott ragadnak a fogadóban.
A cselekmény szorosan követi a rendező stílusát. Lassan vezeti be a történetet, időt hagy a nézőnek, hogy minden szereplőt megismerhessen, ugyanakkor mindig hagy leheletnyi kételyt a szereplők valódi személyéről, amely még izgalmasabbá teszi a történetet, és közben mégsem untatja a nézőt a hosszú párbeszédekkel. Ezenkívül a film tele van kiszámíthatatlan csavarokkal, vérontással, drámával és képi világa is lehengerlő.
Bátran ajánlom azoknak, akiket nem rettentenek el a brutális, groteszk képek, szeretik az akciót, a krimit. Aki már unja a kiszámítható cselekményű filmeket, azoknak végképp ajánlom az Aljas nyolcast, mert annyi „plot twist” van ebben a filmben, hogy a végére már nem lehet eldönteni, hol van a mű csúcspontja.
