A történelembe leggyakrabban azon személyiségek vonulnak be, akik kiváló tetteikkel, kegyes uralkodásukkal vagy hadviselési bravúrjaikkal jogosan érdemelték ki azt a nimbuszt, amely évtizedekkel és -századokkal a haláluk után is életben tartja az emlékezetüket. Százával lehetne sorolni múltunk kiemelkedő alakjait, ám a lista egyik legismertebb személyisége minden bizonnyal Napóleon. A franciák első császárának kivételes élete számos film inspirációjául szolgált, amelyek közül a legfrissebb a 2023-as Napóleon.
A film rendezője, a brit származású Ridley Scott közel fél évszázados munkássága során a sci-fi műfajától az életrajzi filmeken át a történelmi témájú művekig, a filmrendezés számos műfajában alkotott jelentős kihatású munkákat. Említésre méltóak például az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál (közismertebb angol címén Alien), az 1982-es Szárnyas fejvadász (avagy Blade Runner), a 2000-es Gladiátor és 2015-ös Mentőexpedíció (eredeti címén The Martian). Legutóbbi rendezése a Napóleon, amelyben a francia császár szerepét az a Joaquin Phoenix játssza, aki három évvel korábban Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában a 2019-es Joker c. filmbeli alakításáért.
A klasszikus életrajzi filmek stílusával szakítva, a főszereplő sorsát formáló kiemelkedő események elsősorban a szerelmi szálon keresztül vannak bemutatva. Például Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata, azon belül a piramosok csatája jelentős harcjelenetek nélkül zajlik, a fő hangsúlyt az ekkor még leendő császár lelki vívódásaira helyezik, miután levélben értesül róla, hogy hitvese, Joséphine de Beauharnais megcsalja őt, és a hír hallatára végül úgy dönt, hogy csapatait hátrahagyva hazautazik. Ez a vezérelv jellemzi az egész filmet, amely egyfelől egy új, eddig ismeretlen – bár erősen hollywoodizált – arcát mutatja a főhősnek, de másfelől csalódást okozott azoknak a történelem-fanatikusoknak, akik modern filmtechnikai eszközökkel gyártott klasszikus, részletes, átfogó életrajzi műre számítottak.
Az utóbbi rajongótábor elégedetlenségét fokozta továbbá, hogy Napóleon életének olyan meghatározó pillanatai maradtak ki a filmből, mint az első és a második itáliai hadjárat, a negyedik és ötödik koalíciós háború, vagy a Népek Csatája Lipcsénél. Ugyanakkor a nézőközönség teljességének az elvárásait kielégítették a fenomenális csatajelenetek a korszerű fegyverzetnek, a nagyszámú statisztának és a brutális háború leplezetlen bemutatásának köszönhetően. Kiváló példa erre az 1812-es oroszországi hadjárat, ahol a borogyinói csata során a visszavonuló doni kozákok alatt beszakad a befagyott tó jege a rájuk zúduló ágyúgolyóvihar következtében: a rendező nem bánt kíméletesen a vérrel elegyedő jéghideg vízbe fuldokló katonák és lovak ábrázolásával. És, bár aránylag kevés az ehhez hasonló csatajelenet – főleg történelmi témájú film tekintetében –, úgy vélem, mindenképpen megérte mozivásznon megtapasztalni ezt a képi gyönyört.
A két és fél órás film során megismerünk egy teljesen új Napóleont, akit a dicső célon és a francia grandeur-ön túl elsősorban a szerelem hajt, és a Joséphine iránti érzelmei pecsételik meg végül a sorsát. Úgy vélem, hogy a záró képsoron keresztül (amelynek ismertetését tudatosan kerülöm) a rendező elégikus lezárást szánt alkotásának, ám ezzel ismételten beleesett a nagy hollywoodi filmek által állított csapdák egyikébe: a film vége kötelezően elégtételt kell, hogy nyújtson a nézőknek. Ez pedig szöges ellentétben áll a főhős tragikus sorsával, amelynek lezárása nem tartogatja sem a remény, sem a dicső jövő leghalványabb szikráját, és ezt a leghatásosabban az tükrözte volna, ha tizenöt másodperccel korábban vágták volna el a filmet…
A Napóleon megérdemli tehát a neki járó dicséretet a képi sokszínűségéért, a színészek kiváló alakításáért, valamint a téma egyedi megközelítéséért – holott ugyanakkor szintén ez okolható a jelentős mennyiségű negatív kritikáért is, hiszen a szerelmi szál előtérbe helyezése nem hagyott elegendő helyet a részletes életút bemutatásának, ezáltal pedig nem tett eleget számos néző elvárásának. Mindazonáltal úgy vélem, az alkotás Ridley Scott, valamint Joaquin Phoenix legsikeresebb munkáinak egyike, és előszeretettel ajánlom a történelem fanatikusainak és a romantika kedvelőinek egyaránt.
