Miskovits Marci több mint másfél évtizede van jelen a köztudatban: az egykori nagydumás tinédzserből mára a szórakoztatóipar működését kiválóan ismerő, tudatos, harmincas éveiben járó szakemberré vált, aki a hagyományos televíziózás és a modern közösségi média világában egyaránt otthonosan mozog. Kifejezetten fiatalon, mindössze tizennégy évesen csöppent bele a média világába, amikor véletlenül belebotlott a TabuTV internetes bulvármagazin utcai forgatásába. A nekik adott interjú során nyújtott laza és közvetlen stílusa miatt azonnal munkát ajánlottak neki, így tinédzserként online riporterként, majd a FIX TV-nél saját műsorral kezdte bontogatni a szárnyait.
A köztudatba igazán akkor robbant be, amikor 2011-ben, tizenhat évesen a korszak legmeghatározóbb ifjúsági csatornája, a VIVA TV, leszerződtetett kollégájává vált. Laza és fiatalos stílusa miatt az akkori tinigeneráció első számú kedvencévé vált, olyan műsorok házigazdájaként, mint a saját valóságshow-szerű formátuma, a RandomMarci, a VIVA Chart Show, vagy a kívánságműsorként futó Megálló.
Az ott szerzett szakmai tapasztalat és népszerűség utat nyitott az országos televíziózás felé: 2016-ban átigazolt a TV2 Csoporthoz, ahol olyan komoly feladatokkal bízták meg, mint például a Star Academy tehetségkutató kísérőműsorainak (Warm Up, Backstage) vezetése.
Jelenlegi fő projektje a magyar zenei szcéna közkedvelt előadóit beszélgetésre hívó K-OSZ PODCAST, illetve a K-OSZ TV, amely mára a legnagyobb hazai és határon túli magyar fesztiválok népszerű tartalomgyártó partnere.
A lendületes médiaszereplő sokoldalúsága azonban nem merül ki itt: 2017–2021 között a zeneiparba is belekóstolt, rendszerességgel jelentek meg saját, leginkább a rap műfajában írott dalai. Emellett a Kovács Kristóffal közösen megálmodott K-OSZ DISCO-páros lemezlovasaként a fesztiválok meghatározó alakjává vált.
A visszatérő VIBE-fesztiválozók számára egyáltalán nem meglepő, ha Marcit egyik pillanatban a DJ pult mögött ugrálva, másik pillanatban pedig felszerelt stábbal, mikrofonnal a kezében sétálgatni látják a tömegben. A hagyományokhoz híven a K-OSZ DISCO idén is a fellépők sorát gazdagította, a fiúk másfél órás DJ-szettje után azonban fordult a kocka: mi kérdeztünk és Marci válaszolt.
– Tizenévesen csöppentél bele a Viva TV-s pörgésbe, ami egész generációra gyakorolt nagy hatást. Ha visszatekintesz, mi volt az a legfontosabb szakmai lecke onnan, amelyet a mai napig hasznosítasz a saját gyártású tartalmaidban?
– Talán azt, hogy nem riadok vissza a nemektől. Nagyon sokáig az utcán forgattam, úgynevezett „utca embere” anyagokat. Ezeken a forgatásokon rengeteg alkalommal nemleges választ kaptam, az emberek sokszor továbbmentek vagy engem küldtek el – valószínűleg azért is, mert nagyon fiatal voltam. Ezek a helyzetek mondhatni megtanítottak a csalódások vagy elutasítások kezelésére. Az ilyen és hasonló szituációktól sokan bepánikolnak, nem tudják elviselni azt, ha valami nem első csapásra jön össze. Engem azonban ez nem állít meg, ugyanúgy folytatok mindent, mint azelőtt. Az ott szerzett tapasztalatokból ezt tudtam a legjobban kamatoztatni: a visszautasítások kezelését.
– A klasszikus televíziózásban szigorú keretek és szerkesztők adták a struktúrát, a YouTube-on és a podcastekben viszont a teljes kreatív szabadság a tiéd – de a felelősség is. Melyik világban érezted vagy érzed magad nagyobb biztonságban?
– Sok éve már egyre inkább az interneten érzem magam otthon. Nyilván, vannak tévéműsorok, amelyekben szívesen veszek részt és örömmel mondok igent a felkeresésre – ilyen volt például a Nyerő Páros is. Viszont voltak olyan műsorok – akár a Farm VIP vagy az Ázsia Expressz –, amelyeket visszautasítottam, mivel nem érzem magaménak őket. Én nem klasszikus realitykarakter vagyok, nem célom, hogy az emberek így tekintsenek rám. Sokkal inkább azt szeretném, hogy a műsorvezetői oldalamat ismerjék meg és ezt kössék a karakteremhez.
Az a bakancslistás álmom van, hogy nagy showműsort vezethessek. Idén egyébként castingoltak is az X-Faktor műsorvezetőjének, szóval, azt gondolom, hogy ennek az álomnak a kipipálásához is közel kerültem. De nem török össze, ha mégsem sikerül, mert nagyon jól érzem magam az online térben is.
– Szerinted a hagyományos televíziózásnak van még olyan funkciója, amelyet a streaming és a YouTube nem tud kiváltani a fiataloknál?
– Őszintén, szerintem már nincs. A televíziózás már most is kezd abba az irányba átalakulni, hogy a saját gyártású műsoraik streamingplatformokon is elérhetők lesznek. Van egy gondolatom, miszerint – mondjuk öt éven belül – az új Nagy Duett- vagy Sztárban Sztár-évadok előszőr streamingen lesznek megtekinthetők. A jövő az elérhetőség szabadságában rejlik majd: nem leszünk a készülékeinkhez kötve, hanem a kívánt tartalmakat bárhol és bármikor szabadon fogyaszthatjuk.
– Az elmúlt években közelről követted a magyar zene és a hip-hop robbanásszerű felemelkedését. Szerinted hol van most ennek a szcénának a plafonja?
– A magyar trap eléggé tág fogalommá vált. Maga az alapjáraton undergroundabb trap is mainstreammé vált. Ebben a zenei műfajban az NGZ-s fiúk – mint például Grasa vagy Ekhoe – az élvonalban vannak. Én mondhani elég korán találtam rá hazetomikára és Mollywoodra, akikkel még akkor csináltam interjút, amikor kevesen ismerték őket. Ezután pedig nagyjából három-négy hónap múlva olyannyira befutottak, hogy idén itt, a Vibe-on is felléptek. Ők is nagyon ügyesek, sikerült megfogniuk a fiatalokat és nagyon jól kiépíteniük a közönségüket. Szerintem ők a jövő, mivel tök fontos, hogy az emberek nyissanak az új felé. Világviszonylatban is ez történik. Nagy rap- és trapsztárok olyan zenéket csinálnak Amerikában, mint akár a hazetomika is, csak ő kicsit magyarosítja ezt. Szóval befogadónak kell lenniük az embereknek az új stílusokra.
– A tartalomgyártás és az a fajta közszereplés, amit te is folytatsz, elképesztő pörgést igényel. Hogyan tudod fenntartani a saját kíváncsiságodat anélkül, hogy a tartalomgyártás egyfajta futószalaggá válna számodra?
– Nehéz. Igazából az évem úgy néz ki, hogy körülbelül májustól augusztus végéig fesztiválokra járok, kint vagyunk az emberek között és a K-OSZ TV-vel forgatunk. Közben a K-OSZ DISCO-t is csináljuk, idén harminc bulink van már betervezve. Tavasszal, ősszel és télen a K-OSZ PODCAST-ekkel foglalkozunk. Semmiképpen sem unok bele a tartalomgyártásba vagy akár az együttműködésekbe, mert mindegyik kicsit más. Mindegyik valami mást ad, mindegyiknél más az elvárás, változatos. Illetve, akiket elhívok akár egy-egy podcast-beszélgetésre, nem a körülöttük lévő hype miatt teszem azt, hanem mert valójában kíváncsi vagyok az adott meghívottra. Bármikor elhívok kevésbé ismert előadót is, akit jónak vagy ügyesnek gondolok, és megmutatom a szélesebb közönségnek. Pontosan emiatt nem unom meg, mert mindig próbálok picit más szcénához nyúlni.
– Hogyan csöppentél bele a DJ-skedésbe?
– Nekünk ez már nagyon régi tervünk volt. Én 2021-ig folyamatosan adtam ki dalokat, próbálkoztam a zenéléssel. Tehát a zene világa, kezdve a dalszövegírástól egészen a zenélésig, nagyon közel áll hozzám. Akkor már régóta beszéltünk arról, hogy kellene valami közöset létrehozni. Alapvetően olyan formációt szerettünk volna alapítani, ahol – kis túlzással – bármi belefér a színpadon. Lehet őrültködni, lehet bohóckodni, ki lehet ereszteni a fáradt gőzt. Belefér az, hogyha konfettiket dobálunk, belefér az, hogyha levetkőzünk, belefér az, hogyha felfújható hattyúkat dobálunk a színpadon. Kicsit a K-OSZ TV is arról szól, hogy az interjúkban, a fesztiválokon minden belefér.
Tehát nem akartunk a szabályoknak megfelelni. Játszunk EDM-et, magyar zenét, underground zenét. Azért is született meg, hogy hágjuk át a szabályokat – és ez motivál minket.
– Már szinte mindent kipróbáltál a médiában: voltál riporter, műsorvezető, kreatív producer. Mi a következő szakmai lépcsőfok? Van olyan formátum vagy álomprojekt, ami még megvalósításra vár?
– Alapvetően nincs. Inkább azt mondanám, hogy vágyom már arra, hogy újra saját dalokat adjak ki, mert 2021-ben jelent meg az utolsó. Tök jó lenne most is kicsit leülni és dalokat írni, csak nyilván a csomó elfoglaltság mellett ez borzasztó nehéz. Ez hiányzik az életemből. Csomó demóm van, ami csak rám vár. Ez nem újkeletű dolog, inkább régi-új projektnek nevezném.
– Ha a mostani, tapasztalt fejeddel adhatnál egyetlen tanácsot a tizennyolcéves, tapasztalatlan, de annál feltörekvőbb Miskovits Marcinak, mi lenne az?
– Szerintem nem tudnék nagyon nagy bölcsességet mondani. Mindig kitartottam amellett, amiben hittem. Teljesen mindegy, hogy a családom, a barátaim vagy akár a párkapcsolatom milyen véleményen volt. Nem tudnék nagy megfejtést mondani csak azt, ami akkor és most is jellemző volt rám: „Nyomjad tovább, ne add fel, csináld mindig! Ez a te utad”.
