A nő nem szükségtelen

A nő nem szükségtelen

Érdekes élettörténések vezettek oda, hogy ezeket a sorokat elkezdjem megírni, mert ugyebár, erre semmi szükség nincsen – mesterkélt figyelemhiány a nők állandó problémázása, és amúgy is, a laptopom a szobában van, az meg nem a konyha. Előterjesztenék most néhányat ezen remek tapasztalataim mintapéldányaiból.

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ő nem érti, miért létezik a feminizmus. Csöndesen jegyezném meg számára, hogy ha csak olyan dolgok léteznének a világon, amit ő megért, akkor ma is kövekkel csiholnánk a tüzet, és a férfiak imádott sportautói is csak olyanok lennének, mint a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki lábbal hajtós csodamobilja.

De igazán nem mondhatjuk, hogy nem képesek a fejlődésre, hiszen míg kiskorunk meséjében a szőke herceg még csak lehozni tudta a csillagokat az égről szíve választottjának, ma már képes lehazudni azokat, noha ezt már nem a szíve, hanem sokkal délibb szerve választja.

Ők azok, akik szerint a szőrzet a nőkön nem vonzó, mert a szőrös kar vagy láb nem szép, mondjuk ugyanúgy szerintük a kommunista rezsim nem más, mint az én havi közköltségem, és nem az a korszak, amire nagyszüleik fájdalmasan gondolnak vissza.

Szavunk egy sem lehet, hiszen, ha nem épp olyannal van dolgunk, akinek fóbiája van a nyilvános terektől és allergiás a D-vitaminra, s ezért szigorúan csak a saját lakásán, csak este szeretné élvezni a társaságod, akkor még randizni is elhív. Te pedig örülsz, készülődsz, szemet vakító boldogsággal és gyermeki izgatottsággal repdesel a fürdőszoba és a ruhásszekrényed között, akár egy kis kolibri. Találkoztok, jó minden, nem csak a pénzcentrikus jövőjéről beszél, és még a macskákat is szereti. Későre jár, hazaindulsz, és, te kis balga, ezt jó találkának címezve tennéd az emlékeid postaládájába, amikor kitépi lelki kezeid közül a címzetes iratot a felismerés szele. Elhibáztad, hiszen kisebb a melled, mint az instagramos képen, és ezzel összezavartad ezt az igazán jó partinak ígérkező fiatalembert, hogy rákérdez-e ilyesmire. Hát persze, hogy megteszi, hiszen számára ez releváns információ. Te meg, ha épp nem menstruálsz, későn mutáló kisfiúnak leszel titulálva, csak mert nem dupla D-s a kosarad, mert hát az ő száma durva 25-ös, mondjuk milliméter és nem centiméter, de ez meg már nem releváns.

Kapcsolódó cikkek

Van, akinek az első cikk jelentette az áttörést, másnak az első interjú vagy az első vágott videó. Volt, aki a Campus miatt vette meg első profi kameráját. Mindannyiunk történetében közös a felismerés: minden lehetőséget ki kell próbálni, akkor is, ha az elsőre ijesztő. Egy év alatt nemcsak szakmailag fejlődtünk, hanem csapatjátékosként, barátként, alkotótársként is. Ötleteltünk, néha vitatkoztunk, nevettünk, hajnalig szerkesztettünk, posztoltunk, vagy videót vágtunk. Mindeközben valami sokkal nagyobb épült: olyan közösség, amely hisz abban, hogy nincs lehetetlen. Ha most gondolkozol, hogy belevágj-e, gondolj arra, hogy mi egy év alatt teljesen új alapokra helyeztük a diáklapot. „A Campus történelmet írt” – mondta Botházi Mária a Médianapokról szóló videónkban. És ez még csak a kezdet. Most azonban nyári szünetre vonulunk, de nem tűnünk el teljesen, figyeljétek majd a közösségimédia-felületeinket! Mielőtt elmennénk, elmondjuk, mivel maradtunk.
Elmélkedős
Elmélkedős