Campus

Mindenki életében van legalább egy olyan történelmi esemény, korszak, amiért rajong és mindent tud róla: második világháború, az utolsó cári család, Diana hercegnő, és még sorolhatnánk. Nekem is van: a huszadik századi magyar színjátszás. Pontosabban a rendszerváltás előtti színészóriások. Minden fellelhető beszélgetést elolvasok, megnézek, meghallgatok velük, és mindent tudni akarok azokról, akik megragadnak. A bőség zavarának ellenszegülve kiválasztottam öt „ikont”. Lássuk hát, kik ezek.

A színjátékos: Őze Lajos (1935–1984)

Már a pandémia előtt fel-felröppent a hír: Európa nyugati társadalmaiban eljátszadoznak a négynapos munkahét gondolatával, helyenként tesztelik is. A dolgozók túlnyomó részét home office-ba kényszerítő járvány és a munkavállalóknak a koronavírus kordába szorítása utáni visszatérése a gyárakba, hivatalokba felgyorsította a csökkentett munkahétről folytatott társadalmi diskurzust.