Mifolyikitt
Az év utolsó és a beköszöntő esztendő első napja mindig nosztalgikus érzést kelt az emberben. Ilyenkor elgondolkodik az elmúlt 365 napon, meghányja-veti a dolgokat, mit tett rosszul, mit jól, mit kell még ennél is jobban csinálnia a jövőben. Akárhol, akárkivel is töltjük a szilvesztert, akarva-akaratlanul legalább öt percig elmerengünk ezen. Nem mintha az év bármelyik más napján nem tennénk ilyesmit, hiszen egy erős-velős számvető gondolatmenet mindig lefuthat bennünk, de ilyenkor mégis más hangsúlyt kap minden félmondat, minden be nem váltott ígéret.
Az újév és szilveszter éjszakájának közeledtével, amikor az év utolsó napjaiban az ember lánya számot vet a hátrahagyandó esztendővel, mindig akad egy illető, aki nem elevenít fel emlékeket, nem kapcsolódik be a nosztalgikus társalgásba, azonban egy óvatlan, csendes pillanatban akkorát sóhajt, mintha százötven év világfájdalmát tartaná a vállán s azt mondja: „Jaj, én nem tudom, nekem borzalmas volt ez az év!
Úgy érzem, nem én vagyok az az ember, aki a karácsonyról méltán beszélhetne. Közömbös vagy negatív érzésekkel fordulok e felé az ünnep felé, sokaknak én volnék talán a Grincs. Elhatároztam, hogy felmérést végzek egyetemista társaim segítségével: általános, generációs jelenségről van-e szó, vagy az életkor és a világ változása nem befolyásoló tényező abban, hogyan viszonyulnak az emberek a karácsonyhoz.
Ez a huszonegyedik havam, telem, karácsonyom. Az ünnepek közeledtével azon morfondíroztam, hogy mit is tanultam én ez idő alatt? Mivel gazdagodtak azok, akik már sokkal több készülődésen, ajándékozáson vannak túl? Úgyhogy körbekérdezgettem és összegyűjtöttem ismerőseim üzeneteit a téma kapcsán. Következzenek a kezdőknek és haladóknak egyformán hasznos jó tanácsok, biztonsági előírások karácsonyra.
Az angyal a karácsonyfa hátát is látja; tessék feldíszíteni!
Most már egyre kevesebbet kell aludni karácsonyig. A legtöbb kisgyerek megírta a levelet a Jézuskának, a természet is gyakorolgat a 24-ei hóesésre. Mi felnőttek pedig (legalábbis a többség) karácsonyi zenékkel készítgetjük lelkünket a csodára. Egyesek egész évben ezt teszik, decembertől decemberig szól Michael Bublé. Megint csak mások magukra parancsolnak és megfogadják, csak egy bizonyos időponttól költöztetik az ünnepet az otthonukba. Vannak olyan emberek is, akik tényleg csak karácsonykor hallgatnak ilyesmit. És akadnak olyanok is – bármily meglepő –, akik sohasem.
Talpad alatt megzörren a sás. Pöttöm testeddel vágsz utat a következő áldozat irányába. Lendületből csapsz le, a margarétának annyi. Kezedben szorosan tartod az aznapi szerzeményt, de alig fér. Az új értékmegőrző a kezeslábas zsebe, oda szedegetsz fáradhatatlanul. Hajolnod nem kell, mintha a ruhád és téged is erre a feladatra terveztek volna.
