– Voltál már diáknapozni? Ha igen, ez hányadik alkalom?
András: – Negyedik alkalommal vagyok diáknapozó.
Névtelen résztvevő: – Ez az első évem, amikor diáknapos csapatban vagyok, tavaly csak bulizni voltam.
Csongi, Márk, Boti: – Ez a harmadik alkalom.
Szandra: – Elsőéves vagyok, ezért még sajnos nem voltam.
Botond: – Ez a harmadik alkalom.
Apor: – Ez a negyedik alkalom, hogy diáknapozom.
Balázs: – Igen, voltam. Ez a harmadik.
Tamás: – Én idén a második alkalommal diáknapozom.
Márton: – Voltam már diáknapozni, csak nem itt, hanem Szentgyörgyön. Kolozsváron ez az első.
Biolorgiás csapattag: – Elsőéves vagyok a bioszon. Ez az első alkalom, hogy diáknapozom, nagy elvárásaim vannak. Remélem, az eső ezt nem mossa el.
Amália: – Második éve diáknapozom. Ez az első alkalom, hogy tagként vagyok jelen, tavaly csak részt vettem rajta.
– Miért jelentkeztél?
András: – Számunkra nagyon fontos a hagyományőrzés.
Névtelen résztvevő: – Idén azért jelentkeztem csapatba, mert úgy gondolom, hogy ez az egyetemista évek alatt nagyon jó emlék lehet, amelyet, ha van rá lehetőséged, nem szabad kihagynod.
Csongi, Márk, Boti: – Azért jelentkeztünk, hogy együtt legyünk és mulassunk. Erre ez tökéletes alkalom.
Ágnes: – Azt hallottuk, hogy nagyon jó a hangulat és a társaság is.
Szandra: – Azért jelentkeztem, mert úgy gondolom, ez nagyon szuper és emlékezetes esemény, amelyet kár lenne kihagyni.
Botond: – A vibe miatt. A diáknapoknak megvan a sajátos hangulata, amelyet nem érdemes kihagyni.
Apor: – Idén csak szimpatizáns vagyok, de négy évvel ezelőtt – amikor megalapítottam a csapatot –, azért jelentkeztem, mert előtte a Covid miatt nem volt lehetőségünk arra, hogy diáknapozzunk. Akkor úgy döntöttünk, hogy csapatot alapítunk, így a szaktársakkal és a haverokkal megalakult az Anyukád kedvenc csapata.
Balázs: – Azért jelentkeztem, mert nagyon szeretem a csapatom.
Tamás: – Szeretek feladatokat elvállalni, jó diáknapos közösségünk van és úgy érzem, hogy itt nagyon aktív társaságnak lehetek a részese.
Alíz: – Kolozsváron ez a legnagyobb buli.
Noémi: – Mivel a Búvármacik szovátai csapat, nagy álmom volt, hogy ebbe a társaságba kerüljek. Szovátáról származom, ezt a csapatot szeretném támogatni.
Bence: – Igazából azért jelentkeztem, mert nagyon szeretjük egymást a csapattársaimmal, és ez a rendezvény a legvagányabb dolog Kolozsváron.
Márton: – Miért jelentkeztem? Azért, mert tudtam, hogy jó lesz!
Dávid: – A csapatomban nagyon sok kedves és jófej ember van, ezért prioritás volt, hogy jöjjek. Én is Szováta környékéről származom, ezért – mondhatni – érzelmi szálak fűznek ide.
Biolorgiás csapattag: – Azért jelentkeztem, mert életre szóló emléket szeretnék szerezni és jót bulizni. Szerintem az egésznek ez az esszenciája.
István: – A barátok miatt jelentkeztem, azért, hogy együtt lehessünk. Ők jöttek, jöttünk mi is.
Amália: – Csak az élvezet, na meg a barátok kedvéért jöttem el. Szerintem ez a legjobb program Kolozsváron.
– Mi a legemlékezetesebb diáknapos élményed?
András: – A csapatommal a legemlékezetesebb diáknapos élményünk, amikor két évvel ezelőtt vezettük a diáknapokat, s ezen a kocsin – ami mellettem látható –, megveszve ugráltunk.
Névtelen résztvevő: – Olyan még nincs, de szerintem a következő napokban lesz.
Apor: – Az, amikor tavaly kézilabdáztunk, és olyan csapattal kerültünk össze, amelyiknek nagyobb volt az esélye a győzelemre. A mérkőzést a végén mi nyertük – az eufória, amit azután éreztünk nagyon jó volt.
Balázs: – Tavaly a csapatunk fele bekerült a sűrgősségire, mert nagyon esett az eső, és sokan a sportoknál lesérültünk, ezért játék után ott töltöttük az időt közösen.
Tamás: – Amit sokáig nem fogok elfelejteni, azok a sportesemények. Egész éjjel bulizunk, majd korán reggel valahogy össze kell szednünk magunkat, hogy részt tudjunk venni a sporteseményeken – ezek jó emlékek.
Noémi: – A sáncparty-t emelném ki. Amikor a csapattal minden évben összegyűlünk a sánc szélén, torkunk szakadtából énekeljük, hogy „maci, maci, medve...”, majd kissé ittas állapotban nevetünk és ölelkezünk, az felejthetetlen.
Márton: – A csapatösszerázó a legemlékezetesebb, ami a hétvégén volt.
Dávid: – Diáknapos élményem még nincs, de az összerázó kabanázás a Búvármedvékkel nagyon jól telt.
Amália: – Az eddigi legemlékezetesebb pillanatom tavaly volt. Az egyik nagyon vicces csapattársunk – akiről nem tudtam, hogy csapattárs – cigit kért tőlem, aztán kirakták, mert összeverekedett az exével.
– Mit vársz az idei diáknapoktól?
András: – Bulit, sok szép lányt.
Névtelen résztvevő: – Azt várom, hogy ha tíz év múlva megkérdezik, mi volt a legemlékezetesebb élményem Kolozsváron, akkor a diáknapokat mondhassam.
Csongi, Márk, Boti: – Azt, hogy hozzák azt a hangulatot, amit az eddigi években. Nagyon megterhelő tud lenni. Ha akarnánk sem tudnánk megnyerni. Viszont tavaly másodikok voltunk.
Ágnes: – Sok jó programot, jó bulikat.
Szandra: – Nagyon jó bulikat, izgalmat, kalandokat, felejthetetlen emlékeket.
Botond: – Sok jó emléket.
Apor: – Sajnos ez lesz az utolsó, ezért azt szeretném, hogy ez legyen a legjobb. Méltóképpen szeretnék elbúcsúzni a diáknapoktól.
Balázs: – Azt, hogy ne essen az eső.
Tamás: – Élményeket, tapasztalatokat és kikapcsolódást.
Alíz: – Felejthetetlen hangulatot, szuper bulikat.
Noémi: – A diáknapoktól azt várom, hogy legyünk benne a top 10-ben, vagy legalább a top 15-ben.
Bence: – Legyen jó idő, és tartsák meg a métát.
Márton: – Azt, hogy nyerjük meg!
Dávid: – Azt szeretném, ha idén a top 15-be kerülnénk.
Biolorgiás csapattag: – A diáknapoktól azt várom, hogy élvezhető legyen, a rossz időjárás ne rontsa el a hangulatunkat. Emellett azt, hogy a magyar diákság összetartóan tudjon csapatban dolgozni és persze szórakozni.
Amália: – Azt várom, hogy legyen igazán felejthetetlen élmény mindenki számára, mert nem a verseny a fontos, hanem a pillanat és az élvezet.
– Melyik programot várod a legjobban?
András: – A métát.
Névtelen résztvevő: – A néptáncot várom a legjobban.
Csongi, Márk, Boti: – A bolcot. Az a legviccesebb program mindegyik közül.
Ágnes: – A méta jut elsőnek eszembe.
Szandra: – A bulikat este, illetve a feladatok közül a performanszt. Meg a néptáncot és a métát. Ezeken mind részt veszek.
Botond: – A legjobban a focit várom.
Apor: – A kézilabdát – már csak a tavalyi teljesítmény miatt is. De várom a métát is, az a másik kedvencem.
Balázs: – A kosárlabdát és a métát várom.
Tamás: – A karaokét, amin részt veszek. Úgy vagyok vele, hogy az jól fog sikerülni.
Alíz: – A stafétát.
Noémi: – Mivel a nyolcórás táncmaratonra megyek, azt várom a legjobban. Tavaly is nagyon jól sikerült, idén is 110%-ot szeretnék beletenni.
Bence: – Egyértelműen a métát.
Márton: – A kosarat.
Dávid: – A koncerteket várom a legjobban. Hajrá, BSW!
Biolorgiás csapattag: – Az összeset.
Amália: – A legjobban a performanszt várom, ahol a legszexibb csajok és csávók vonulnak fel és táncolnak. Én nem vonulok fel, talán majd jövőre.
A diáknapok a szervezők szemével
– Miért jelentkeztél a SzervezTeambe?
Anita: – Azért jelentkeztem a SzervezTeambe, mert szeretem látni, hogy milyen egy-egy rendezvénynek a háttere. Az a legvagányabb része, hogy végignézhetjük azt a folyamatot, ahogyan az ekkora kaliberű esemény megformálódik. Új embereket ismertem meg ezáltal, szuper csapat részese lehetek, nagyon élvezem az egészet. Alig várom a következő alkalmat.
Ernő: – Azért vagyok a SzervezTeam tagja, mert érdekesnek találtam, és úgy gondoltam, hogy jó élményeket, barátokat szerezhetek, hiszen a kolozsvári magyar egyetemisták legjava itt van.
Dorka: – Azért, mert szerettem volna a közösségért valamit tenni.
Csaba: – Többször voltam diáknapokon és gondoltam, kipróbálom ezt is.
Norbi: – Azért a SzervezTeambe jelentkeztem, mert akartunk diáknapos csapattal részt venni, de nem jött ki a létszám. Ezért, mikor az egyik haverom átküldte, úgy voltam vele, hogy jelentkezem.
– Milyen nehézségeitek voltak a szerevezésben?
Anita: – Az volt nehezebb, hogy a gyűléseken mindenki részt vegyen, és megértse, hogy pontosan mi a feladata. Nagyon sok helyre voltunk beosztva, sok mindent kellett megjegyeznünk és megértenünk. Viszont a főszervezők és a koordinátorok nagyon segítőkészek voltak. Igazából ezeket sem nevezném nehézségnek, mivel az egész mögött olyan csapat volt, amely lehetővé tette, hogy minden gördülékenyen menjen.
Ernő: – Nem tudok erre a kérdésre konkrét választ adni, szerintem minden rendben ment. Gyűléseken mindenki időben ott volt, és a szervezésben jól együttműködtünk.
Dorka: – Az időjárási viszonyok a legnagyobb nehézség.
Csaba: – Mindenféle területről merülnek fel különböző problémák. Vannak olyan esetek, hogy akikkel együttműködünk – gondolok itt cégekre és különböző szervezetekre –, ezt az egészet nem feltétlenül veszik olyan komolyan. Volt már arra példa, hogy leszerveztünk egy programot és az illető az utolsó pillanatban visszamondta.
Norbi: – A szervezés folyamatában a legnagyobb nehézség az volt, hogy sok szabadidőmet elvette, hétköznap és hétvégén is. A sportszekcióra osztottak be, így minden hétvégén kimentünk métázni, illetve gyakorolni a bíráskodást.
– Miben lesz más a jubileumi diáknapok, mint az eddigi években?
Anita: – Kezdhetjük azzal, hogy több jelentkező van, mint az eddigi években. Illetve, lesznek olyan meglepetések és fordulatok, amelyek majd megváltoztatják az egészet. Minden diáknapoknak megvan a saját egyedisége, az a specifikus dolog, amelyhez kötni tudod.
Ernő: – Azért más ebben az évben a diáknapok, mert 2366 diáknapozó van, 64 csapat – ez rekordszám az elmúlt harminc évben.
Dorka: – Szerintem mind a résztvevőknek, mind a szervezőknek megtisztelő érzés az, hogy részese lehetünk a 30. Diáknapoknak.
Csaba: – Sokkal nagyobb, mint az eddigi években. Rekordot döntöttünk mind a szervezők, mind a résztvevők számában. Azt a szintet szeretnénk hozni, amelyet az eddigi években.
Norbi: – Abban más, hogy rekordmennyiségű diáknapozó van – ezért is sokkal nagyobb a 30. Diáknapok.
– Szervezőként melyik programot/pillanatot várod a legjobban?
Anita: – A finálét várom a legjobban. Nagyon szeretném látni, hogy melyik csapat nyer – ebből fogadást is lehetne csinálni. Nagyon kíváncsi vagyok, mert mindegyik csapat nagyon ügyes és lelkes. Az imént kezdődtek el a bemutatkozó produkciók, s csak ámultam, hogy egyre vagányabb és vagányabb ötletek vannak.
Ernő: – A sportprogramokat várom a legjobban, azokból is a stafétát, a kosárlabdát és a pingpong-mérkőzést.
Dorka: – A sporthoz vagyok beosztva, azon belül a métát várom. Emellett a táncmaraton az, amit nagyon várok.
Csaba: – A Klán-Tour Night-on vezetni fogok egy játékot. Alapjáraton arról van szó, hogy éjjel különböző megállókon keresztül felkutatjuk a várost, más-más feladatokat elvégezve – nekem mindig is ez volt a kedvencem.
Norbi: – A métát várom a legjobban, mert bíró leszek, szerintem ez a legjobb sport.
