J csoport
Argentína: lesz-e címvédés?
Argentína 2022-ben Franciaországot tizenegyesekkel győzte le, megszerezve harmadik vb-címét. A dél-amerikai együttes kerete nem sokat változott azóta, a játékosok talán még jobban összeértek. A középpályán Enzo Fernández (Chelsea) és Alexis Mac Allister (FC Liverpool) diktálja az iramot, míg Julián Álvarez (Atlético Madrid) mozgékonyságot ad a támadásoknak. Messi – aki utolsó vb-jén szerepel – pedig továbbra is a kreatív középpont. Argentína erőssége a nagy meccsek kezelése, még akkor is, ha olykor nehéz helyzetből indul. Lionel Scaloni mester rendkívül hatékonyan összerakta a csapatot, a kérdés az, hogy a válogatott megvédi-e címét. Erre utoljára a brazilok voltak képesek 1962-ben.
Ausztria: harcban a csoportmásodik helyért
Ausztria stabil teljesítménnyel jutott ki a világbajnokságra éppen a románok csoportjából. A német Ralf Rangnick vezette csapat modern futballt játszik: erőteljes letámadás, kompakt vonalak és intenzív játék jellemzi. Nem egyéni klasszisokra építenek, hanem a csapat erejére. A középpálya a csapat motorja. Marcel Sabitzer (Borussia Dortmund) a vezér, aki tapasztalatával meghatározza a játékot. Konrad Laimer (Bayern München) rengeteget fut, agresszivitást és dinamizmust ad a középpályának. Elöl a veterán Marko Arnautović a csapat gólfelelőse, aki Szerbiában játszik a Crna Zvezda Belgrádnál. A csoportot elnézve a sógoroknak az algériaiakkal kell megharcolniuk a második helyért.
Algéria: az afrikai Zidane-nal
Algéria ötödször jutott ki világbajnokságra, az Afrika-kupán azonban csalódást keltett, hiszen a negyeddöntőben kiesett Nigéria ellen. Ennek ellenére a selejtezőkben erős teljesítményt nyújtott. A csapat alapját az európai top- és középszintű bajnokságokban játszó futballisták adják. A svájci illetőségű Vladimir Petković szövetségi kapitány irányítása alatt a válogatott technikás, gyors és támadó szellemű lett. A védelem azonban továbbra is kérdéseket vet fel, különösen a nagyobb ellenfelek ellen. A kapuban viszont Luca Zidane áll, aki nagy figyelmet kap, elsősorban édesapja, Zinedine miatt.
Jordánia: történelmi szereplés
Jordánia története első világbajnokságára készül, ami hatalmas sporttörténelmi siker az ország számára. A válogatott számára a nyomás minimális, a motiváció viszont hatalmas. Ez akár előnyükre is válhat. Dzsamal Szellami szövetségi kapitány kerete nem tartalmaz nemzetközi sztárokat, a játékosok többsége az ázsiai ligákban futballozik. A támadójáték fő alakja Mousa Tamari, aki a Stade Rennes játékosaként Európában is bizonyított.
K csoport
Portugália: utolsó esély Ronaldo számára
Portugália a 2026-os világbajnokságra a csoport kiemelt esélyeseként érkezik, ráadásul olyan kerettel, amely talán a legerősebb az egész mezőnyben. A figyelem középpontjában természetesen Cristiano Ronaldo áll, aki 41 évesen utolsó világbajnokságára készül, és még mindig egyetlen hiányzó trófeája a világbajnoki cím.
A luzitán középpálya elképesztően technikás, ahol Vitinha (Paris Saint-Germain), João Neves (PSG) és Bruno Fernandes (Manchester United) egyszerre képes irányítani, ritmust adni és támadásokat felépíteni. A csapat egyik legnagyobb erőssége a keret mélysége: minden poszton több világklasszis áll a szövetségi kapitány rendelkezésére. Abszurd módon a leggyengébb láncszem éppen a spanyol Roberto Martínez szakember, aki a belga aranygenerációval sem remekelt igazán.
Kolumbia: meddig tudnak menetelni Díazék?
Kolumbia a 2022-es világbajnokság kihagyása után tér vissza a világbajnoki mezőnybe, és az argentin Néstor Lorenzo szövetségi kapitány vezetésével egyre versenyképesebb csapat képét mutatja. A Copa América 2024 döntőjéig vezető út, valamint az azt megelőző 28 meccses veretlenségi sorozat jól mutatja a projekt erejét. A csapat támadójátéka Luis Díaz köré épül, aki a Bayern Münchenben is meghatározó teljesítményt nyújt. Kolumbia játéka intenzív, szenvedélyes és sokszor domináns, ugyanakkor időnként hatékonysági problémák is jelentkeznek a helyzetkihasználásban. Ez különösen nagy tornákon lehet kritikus tényező, mint ahogy most is. Ha a kieséses szakaszban elkerülik a nagyokat, akár a nyolcban is végezhetnének.
Kongó: harc az üzbégekkel
A Kongói DK 52 év után jutott ki ismét világbajnokságra, ami történelmi jelentőségű esemény az afrikai futball számára. A válogatott célja reálisan a tisztes helytállás, és akár egy-egy pont megszerzése a csoport erősebb ellenfeleivel szemben.
A francia Sébastien Desabre csapatának legnagyobb erőssége a fizikai adottságokban és a pontrúgásokban rejlik, valamint abban, hogy teher nélkül léphet pályára. A játékstílus alapvetően reaktív, a labdabirtoklásban korlátozott, és az egyéni minőség is elmarad a torna átlagától. A támadósor legnagyobb neve Cédric Bakambu (Real Betis Sevilla), aki európai tapasztalatával és kapu előtti rutinjával a csapat legfontosabb gólszerzője lehet.
Üzbegisztán: megelőzi-e Kongót?
Üzbegisztán először vesz részt világbajnokságon, az ázsiai selejtezősorozaton olyan válogatottakat előzött meg, mint Ausztrália, Irak vagy Irán, ami jól mutatja a fejlődést. A csapat fegyelmezettsége kiemelkedő. Korábban a szlovén Srečko Katanec, jelenleg az olasz Fabio Cannavaro irányítása alatt a stabil védekezésre és a jól strukturált csapatjátékra helyezik a hangsúlyt. A keret nagy része európai középligákban szereplő játékosokból áll, így a tempó nem ismeretlen számukra. A támadójáték középpontjában az AS Rómát is megjárt Eldor Somurodov áll. Nagy valószínűséggel a kongóiak ellen harcolnak majd a harmadik helyért.
L csoport
Anglia: újabb próbálkozás
Anglia a 2026-os világbajnokság egyik legnagyobb esélyeseként érkezik a német Thomas Tuchel vezetésével, aki a 2024-es Európa-bajnokság után vette át a válogatott irányítását. A „háromoroszlánosok” 1966 óta várnak új világbajnoki címre, most ismét próbálkoznak. Nem is reménytelenül. A keret minősége ugyanis kiemelkedő, Anglia gyakorlatilag minden poszton két-három elit szintű játékossal rendelkezik. A támadójáték a Bayern Münchenben (is) sziporkázó Harry Kane köré épül, aki a világ legjobb csatára, mellette Bukayo Saka (Arsenal) és Jude Bellingham (Real Madrid) is folyamatos veszélyt jelentenek.
Tuchel munkája leginkább a védekezés stabilitásában látszik, hiszen a csapat nem kapott gólt a teljes selejtezősorozatban. Ugyanakkor a legutóbbi felkészülési mérkőzéseken az angol sajtó már bírálni is kezdte a német szakembert. A mentális teher továbbra is meghatározó tényező: az angol válogatott története tele van drámai kiesésekkel, különösen tizenegyespárbajokban. Vajon most mire lehet számítani?
Horvátország: harmadszorra is sikerül?
Horvátország ismét nagy tornára készül Zlatko Dalić irányításával, aki 2018-ban vb-döntőig, 2022-ben pedig elődöntőig vezette a csapatot. A selejtezők során stabil teljesítményt nyújtottak, megerősítve, hogy továbbra is Európa egyik legkiegyensúlyozottabb csapata. A horvátok játéka a középpályára épül, ahol Luka Modrić (AC Milan) 40 évesen is a csapat vezére. Mellette az ismert nevek, Mateo Kovačić (Manchester City), Mario Pašalić (Atalanta Bergamo), Ivan Perišić (PSV Eindhoven) és Andrej Kramarić (TSG 1899 Hoffenheim) biztosítják a minőséget, igaz, a játékosok az évek során nem lettek fiatalabbak. A legnagyobb erősségük a taktikai fegyelem és a tapasztalat: Horvátország ritkán esik szét meccs közben, és a szoros mérkőzéseket gyakran a maga javára fordítja. A vb egyik legerősebb csoportjában nem lesz könnyű dolguk, mint ahogy egyetlen ellenfelüknek sem lesz, ha le akarják őket győzni. Kérdés, hogy az öregedő csapattal ismét eljutnak-e a legjobbak közé.
Ghána: új identitással a továbbjutásért
Az afrikai csapat a portugál Carlos Queiroz irányításával érkezik a világbajnokságra, és célja nem csupán a helytállás, hanem a továbbjutás a csoportból. Queiroz érkezésével a válogatott sokkal szervezettebb és pragmatikusabb lett. A csapat kompakt védekezésre és gyors támadásokra épít kevés kockázatvállalással. A támadójátékban Jordan Ayew (Leicester City) kiemelkedik. Inaki Williams (Athletic Bilbao) és Antoine Semenyo (Manchester City) sebessége szintén komoly fegyver. A ghánaiak mindig nagy reménységgel utaztak ki a tornákra, de maradandót soha nem alkottak. Talán most.
Panama: nem tud csodát tenni
Panama a spanyol Thomas Christiansen (nem elírás) vezetésével modern futballt játszó válogatottá vált Közép-Amerikában. A selejtezőkből veretlenül jutott ki, uralta a csoportját, ez pedig komoly fejlődést mutat a korábbi évekhez képest. A legnagyobb erőssége a szervezettség és a fizikai állóképesség, viszont nincs sztárjátékosa, aki egyedül eldöntene mérkőzést a világ élcsapatai ellen. Az erős csoportból csoda lenne a továbbjutása.
