Tudoran Klára Lívia 1982-ben végzett a kolozsvári Gheorghe Dima konzervatóriumban, az 1999-es Ariadné textilművészeti kiállításon mutatkozott be először, azóta számos alkotását csodálhattuk meg. Csoportos vagy egyéni kiállítások alkalmából rendszeresen állít ki. A különféle mintázatú anyagok egymáshoz illesztésével – varrással – létrehozott alkotások az assemblage művészeti irányzat háromdimenziós kompozícióit juttatják eszünkbe.
Nagy Emőke muzeológus, a kiállítás kurátorának bevezetője után Tamás Iringó művészettörténész, az Erdélyi Református Múzeum muzeológusa ismertette a művész munkáit. Kiemelte, hogy ez a művész 14. egyéni tárlata, és erre az eseményre 27 műalkotást válogatott össze az elmúlt évekből. „Választott műfaja továbbra is a falikárpit, amelynek e jellegzetes hangvételét, élénk szín- és formajátékát a kollázs technikája nyújtja. Textilmunkái nem fonalakból készült festmények, igaz ugyan, hogy alkotásai a megjelenítés szempontjából a hagyományos irányelveken alapszanak, de anyagaik csak hatásukban emlékeztetnek a textíliákra: az elemek, a formák egyes esetben kilépnek a térbe. A most kiállított művek kisebb méreteik ellenére is monumentális hatásúak, amelyeket szigorúan értelmezett dekoratív formanyelv jellemez. A tömör formákba zárt színek sokasága, a gondosan kiválasztott, rendkívül változatos szövetek mintázta teszi fokozottan mozgalmassá, játékossá az alkotásokat. Az egyszerű formavilág a dekorativitást szolgálja, amelynek köszönhetően a művész élni engedi az anyagot, és festői árnyalatokként hasznosítja a szövetek eltérő, folyamatosan változó fényvisszaveréseit. Zenei gondolkodásának köszönhetően ösztönösen érzi a különféle színek hangsúlyainak összhangját, kiegyensúlyozását, finom megtörését, valamint ezek egymásra gyakorolt hatását. Mindezek biztosítják műveinek egyedi, könnyen felismerhető formai és színharmóniáját.
Alkotásai saját mindennapjaiból, élményeiből és életérzéseiből, mint pillanatfelvételek táplálkoznak. Ezek az egyszerű elemek a művész pozitív életfilozófiájának gondolataiból alakulnak szimbólumokká. Az egyes művek témáját jelentő történelmi események is személyes perspektíváján keresztül jutnak kifejeződésre, amikor nem a hírek, a média vagy a történetírás szempontjai fontosak számára, hanem a megélés során megfogalmazódó gondolatok, érzések. Az 1989-es eseményekre utalva nem a forradalmat, az egymásnak feszülő ellenséges erőket, hanem az összefogást, az egymás felé forduló szíveket, mint emberi összetevőink legfontosabb elemét jelentő, az érzéseket, érzelmeket megtestesítő szervünket ábrázolja. A Nézzünk egymás szemébe című munka egyetlen központi eleme az erőteljes színekkel megfogalmazott szem, az évezredek elteltével is „a mások szálkáit keressük gerendákkal teli szemünkkel” szólást fejezi ki. A művész lételeme az alkotás, amely örömöt okoz számára, ez valamennyi művében tükröződik, és kihat a szemlélőre is. Személyiségét is ez az életérzés hatja át, amely megnyilvánul a kárpitok emberközeli méreteiben és mondanivalóiban, az alakzatok és színek vidám játékában. Ezt az alkotói világot, életszemléletét osztja meg a nézővel” – zárta méltatását a művészettörténész.
A textil kollázsokat csoportosítva helyezték el a falakon, külön-külön az állatok, növények, az életből vett jelenet-ábrázolások, de van szív-fal, ablak-fal, sámán-fal, őrzőangyal-fal is. Macskás témájú alkotásai elszórva, különböző helyekre kerültek, a Keresd a macskát 1-5. sorozatból négyet láthatunk. Keressük meg, melyik képen hol, milyen módon rejtőzködik a művésznő kedvenc állata, a cica – érdemes lesz.
Zárásként zongorán Székely Nándor, hegedűn Tekeres Áron, csellón Albert Anna Zsófia Haydn-művet adtak elő, mindhárman a zeneiskola növendékei, felkészítő tanáruk Incze Csilla.
A kiállítás március 13-ig, hétfőtől péntekig 10-17 óra között tekinthető meg az Ars Sacra Claudiopolitana Kiállítótérben, a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 4. szám alatt.
