Interjú a Dare to be Selected médiakampány alkotóival
Testek. Értékrendek. Döntések. Egy projekt, amely nem simogatja a lelkünket, hanem hidegzuhanyként ráz fel: hulladékból értéket, másságból példát, csendből kérdést ébreszt bennünk. Itt a női test nem tárgy, hanem üzenethordozó. A divat nem trend, hanem felelősség. Környezetvédelem, önazonosság, provokatív empátia ugyanabban a képkockában. A Dare to be Selected nem csupán médiakampány, hanem állásfoglalás: merjünk kiválasztottnak lenni, álljunk ki a számunkra fontos ügyekért, mert bátornak lenni kiváltság. A kezdeményezés alkotóit, Antal Hajnalt és Deák Katalint kérdeztük a kiválasztott létről és a minden rétegében tudatos divatról.
Diplomamunkából nőtte ki magát a marosvásárhelyi Dare to be Selected kampány társadalmat érintő üggyé. Merj kiválasztottnak lenni – üzeni Antal Hajnal divattervező, vállalkozó, női önismereti mentor és Deák Katalin fotográfus közös projektje, amely a környezetkímélő divat, a nőlét és az önmagunkhoz való hűség témáit kívánja a mindennapi diskurzus részévé emelni, reflektorfénybe állítva a sokszor háttérbe szoruló kérdéseket. A társadalmi jelentőségű problémákat feldolgozó összművészeti elképzelés a fotográfia és a divat eszközein keresztül törekedett maradandó üzenetek létrehozására – valami újra, valami mindennapira, mégis valami egyedire.
A Dare to be Selected kampány Deák Katalin diplomamunkájának apropóján indult útnak, amelyhez Antal Hajnal Selected Bags nevű táskavállalkozása adta az alapot – innen ered a közös kampány neve és értékrendje is. A Selected Bags 2013-ban lépett az erdélyi divatmárkák palettájára, környezetkímélő és fenntarthatóságra épülő, egyedi kivitelezésű táskáival. Közös kampányukban az értékteremtő, művészi igénnyel megalkotott divatfotók egy olyan világot tárnak a befogadó elé, amely nemcsak önreflexív módon tart görbe tükröt a társadalomnak, hanem bátran foglal állást a mesterséges intelligenciával való, a kreatív ipart érintő kísérletezés kérdésében is. Az alkotók divatbemutatóval és tárlattal egybekötött kezdeményezése december elején zárult le Marosvásárhelyen, ám a számos pozitív visszajelzés tükrében szeretnék alkotásukat Erdély más városaiban is megtekinthetővé tenni.
Mit jelent számotokra a Dare to be Selected, avagy a Merj kiválasztottak lenni cím, inkább bátorítás vagy önvallomás?
Deák Katalin: A Dare to be Selected magába foglalja az egész koncepciót, mindent, amit mi a fenntarthatóságról vagy az önszeretetről akartunk hirdetni. Fontosnak tartom, hogy merjük követni a belső szenvedélyünket, és ne futamodjunk meg a lehetséges nézetkülönbségektől. A Dare to be Selected reflektál a társadalmi felelősségvállalásra, valamint társadalmi kérdéseket vet fel.
Antal Hajnal: Ez tulajdonképpen egy önvallomás is, hiszen amikor 13 évvel ezelőtt megfogalmaztam a Selected Bags nevet, az tudatos döntés volt – a „select” szóval a kiválasztást, kiválasztódást akartam kifejezni. Ez az alkotói hitvallásom alapja. Ugyanakkor bátorítás is, elsősorban a minket körülvevő nőknek, ugyanis lehet másképp élni az életünket: felvállalni önmagunkat és az értékeinket, szembemenni a társadalmi elvárásokkal, sémákkal vagy akár az egész rendszerrel, s önazonosan élni anélkül, hogy túlságosan érdekelne, mit mondanak rólunk mások.
A Dare to be Selected maga után vonja a vállalkozást és a merészséget. Szerintetek mit kockáztat az, aki ma valóban kilép az elvárások mögül – társadalmilag, nőként, alkotóként?
D. K.: A másság gyakran együtt jár a kirekesztettség élményével. Ha a gondolkodásunk és a világszemléletünk eltér attól, amit az a társadalmi közeg képvisel, amelyben élünk, a természetes reakció sokszor az elfordulás és a meg nem értés. Alkotóként – és nőként – azonban a legnagyobb értékek éppen abból születtek, hogy fel mertük vállalni ezt a különbözőséget. Hiszem, hogy mindenkiben ott van a másság érzése. Egyik fotókategóriánk tudatosan erre reflektál: arra, hogy az eltérő értékrendek megértéséhez kapcsolódási pontokat kell találnunk. Ez kihívás, de fontos, hogy ne engedjük: mások véleménye sorsdöntővé váljon a saját életünkben.
A. H.: Aki mer kiválasztott lenni, vagy eltérni a többségtől, könnyen a társadalom céltáblájává válik, hiszen nem arra nevelnek bennünket, hogy merjünk mások lenni, felvállalni az értékeinket, gondolatainkat és a bennünk lévő tudást, hanem éppen az ellenkezőjére. Így amikor kilépünk a nagyvilágba, gyakran nem tudunk önállóan gondolkodni, saját értékrend mentén élni és létezni. Alkotói pályám során folyamatosan célkeresztben voltam, ezért hideget-meleget egyaránt kaptam. Számomra azonban ez a kontrasztos jelenlét fontos, így tudom igazán felvállalni mindazt, ami bennem van.
Ahogy mondtátok, a másság napjainkban negatív jelentést von maga után. A kortárs társadalom inkább támogatja vagy bünteti az önazonosságot a testhez, a női szerepekhez való viszonylatban?
D. K.: Sok olyan irányzat létezik, amely segítené, hogy felvállaljuk önmagunkat, és érzékelhető is egyfajta társadalmi felszabadulás. Mikroszinten azonban – akár a saját életünkben – még mindig rengeteg olyan közösség van, amely nem érti az értékrendünket. Van tehát pozitív elmozdulás, de nem érzem, hogy a másság kérdése teljesen feloldható lenne.
A. H.: Makroszinten nézve minél nyugatabbra haladunk, annál inkább eltűnnek a határok: ott a másság már beépült a társadalmi normákba, míg itt, Erdélyben még nehezen elfogadott. Itthon nehéz kimozdítani az embereket ebből a gubóból, hogy meglássák: az élet élhető másképp is. Gyakran szemellenzős lovakhoz hasonlítom magunkat: csak előre nézünk, nem akarunk sem jobbra, sem balra tekinteni, pedig az út nem egyenes. Néha kitérőkre van szükség – ezek segítenének a másság elfogadásában.
Több kategóriába sorolhatók a Dare to be Selected divatfotói – ilyen az önszeretet, az önazonosság és a női lét. A képeken megjelenik a mérőszalag, a plasztikai műtétet jelző kötés, valamint az átlátszó fólia is a ráírt bántó szavakkal. Ilyen nehéz téma esetében hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a provokáció és az empátia között?
D. K.: Amikor a médiakampányt terveztük, a célunk a tudatra ébresztés, a tudatosítás, a felrázás és az elgondolkodtatás volt. Érdekes kérdés, hol húzódik az a határ, amelyen túl egy üzenet már megragadja az emberek figyelmét, és mi az, ami számukra túl sok. Olyan szimbólumokat kerestünk, amelyek plasztikusan jelenítik meg azokat az érzelmi és élményszintű tapasztalatokat, amelyek bennünk voltak. A projektben kiemelt szerepet kapnak a tekintetek: jó példa erre az a kép, ahol a modell arcán egy plasztikai műtét előtti kötés látható – a kötés sokatmondó, de a tekintet a legkifejezőbb.
A. H.: Létezik a provokatív empátia jelensége – nem feltétlenül negatív értelemben –, és ez a kampányunkat is jellemzi. Olyan témáknál, mint az önszeretet, az önelfogadás vagy a nőkre aggatott társadalmi címkék, alkotóként felelősségünk, hogy megjelenjen egy minimális provokáció, mert az embereket „fel kell kérni a táncra”. Erdélyben ez különösen fontos, hiszen az érzelmi intelligencia fejlesztése nem igazán bevett gyakorlat. Ha nem foglalkozunk a saját érzelmeinkkel, hogyan várhatnánk el magunktól az empátiát?
A túlfogyasztás is jellemző tematikája a képeiteknek. Ez inkább társadalmi figyelemfelhívásként szolgál vagy akár önreflexióként is?
D. K.: Abszolút mindkettő. A cél az, hogy az üzenet az egész társadalomhoz szóljon, de mivel mi magunk is annak részei vagyunk, a projekt önreflexív is: saját magunkhoz is beszélünk. Azok a témák, amelyeket felvetünk, a személyes életünkben is meghatározóak. Hajni Selected Bags vállalkozásának alappilléreiből indultunk ki: a környezettudatos divatból, a nőiességből, az önszeretetből, valamint az egyediségből, amely szorosan összefügg az önazonossággal.
A. H.: Nem mehetünk el amellett sem, hogy a túlfogyasztás a jelen és a jövő egyik legnagyobb problémája. Projektünk szemben áll a fast fashion minden árnyoldalával és a hétről hétre megjelenő ultramikrotrendekkel, amelyek főként a fiatalokat ösztönzik olcsó, gyorsan lecserélhető termékek vásárlására. Ezek hamis ígéretet adnak a beilleszkedésről és a „trendiség” élményéről. Mi ezzel szemben azt képviseljük – és ez az alkotói hitvallásom is –, hogy a mások szerint értéktelen hulladék számunkra, majd a vásárlóinknak is valódi értékké válhat. A Selected Bags fennállása óta tizenhárom tonna papír, valamint több tonna bőr, műbőr és egyéb anyag menekült meg a kezeim között. Célom, hogy a környezetvédelem divattá váljon, és hogy szembe tudjunk menni a túlfogyasztással, vagy legalább lassítsuk annak ütemét – erről alkotóként és magánemberként is beszélnünk kell.
Az elkészült képeitek nagyon erős vizuális állításokat tesznek. Mi az, amit szándékosan nem akartatok egyértelművé tenni a néző számára, mégis megjelenik azokon egyfajta rejtett üzenetként?
A. H.: A környezetvédelemhez kapcsolódva több olyan képünk is van, ahol én szerepelek modellként: a fejemen nejlonzacskó van, vagy szó szerint maga alá temet a szemét. Ezek egyértelmű üzenetet hordoznak: ha nem figyelünk oda, a minket körülvevő hulladék maga alá temet, s belefulladunk a saját szemetünkbe. Az önszeretet kategóriában a testek geometriájával is dolgoztunk. A mögöttes üzenet az, hogy úgy válasszunk terméket, hogy az illeszkedjen hozzánk. Kata ezt is vizuálisan erősen megfogta, hiszen a táskákat úgy fotózta, hogy azok a modell egyes testrészeihez tökéletesen illeszkedjenek, esztétikai harmóniát teremtve.
D. K.: A testek geometriája kapcsán a tárgyiasítás kérdése is megjelenik. Olyan formákban mutattuk meg, ahogyan a táska a női testhez idomul, hogy közben megmaradjon a nőiesség. Rejtett üzenetként azt is közvetítjük, hogy a társadalomnak fel kellene karolnia a nőiességet és a női testet, nem tárgyként, hanem érző, gondolkodó lényként.
A munkátokban megjelenik a mesterséges intelligenciával való kísérletezés is. Miért tartottátok fontosnak bevonni a mesterséges entitást?
D. K.: Amikor a diplomamunkám témáján gondolkodtam, egy médiakonferencia hatására kezdett el érdekelni a mesterséges intelligencia. Olyan elemet kerestem, amely időszerűséget ad a témának, és a jövőbe is mutat. Mivel az MI alapvetően formálja a következő nemzedékeket, izgalmas kísérletnek tűnt megvizsgálni, hogyan működik egy olyan közegben, ahol az alkotást az emberi érzelmek, élmények és hangulatok határozzák meg.
A. H.: Én ebbe az elméletbe és elképzelésbe simulva kapcsolódtam be. Érdekes volt látni a kontrasztot: míg egy-egy fotózásra hosszú előkészületek – koncepcióalkotás, ruhaválasztás – szükségesek, addig a mesterséges intelligencia rendkívül gyorsan generált képeket. Erős különbségek mutatkoznak ár-érték és költség szempontjából is, ami vállalkozóként megkerülhetetlen kérdés. Ez óhatatlanul elgondolkodtat, hogy mennyiben könnyíti meg az MI a munkát és az alkotási folyamatot. Nem arról van szó, hogy helyettünk dolgozna, sokkal inkább arról, hogy társként, második vagy akár harmadik félként jelenik meg: egy létező, mesterséges entitásként. Bár ösztönösen próbálunk védeni bizonyos, számunkra értékes alkotói folyamatokat, nem mehetünk el mellette – és talán nem is szabad.
A Selected Bags mindig is a fenntartható és a környezettudatos divat üzenete mellett foglalt állást. Mit tudott ehhez hozzátenni a Dare to be Selected?
A. H.: Ez a projekt képes megmutatni az alkotói lét lényegét és az alkotó ember lelkét. Tudatosan játszottunk a tekintetekkel, és az, hogy tervezőként és modellként is jelen voltam, lehetővé tette, hogy az elmúlt tizenhárom év örömeit és nehézségeit egyaránt visszaadjam – mindez jól látható a képeken. A projekt az embert magát jeleníti meg. Emellett rávilágított arra is, mennyire meghatározóak a minőségi emberi kapcsolatok: az alkotói pálya alapvetően magányos, és ha nem találjuk meg azokat a társakat, akikkel együtt járhatjuk végig ezt az utat, könnyen elveszetté válhatunk.
Milyen más értelme van a divat nyelvén a kiválasztottságnak – láthatóság, felelősség, esetleg bátorság?
A. H.: Ha kiválasztott vagy, egyedi is vagy: az öltözködésedben, a stílusod felvállalásában és az önkifejezés eszközeiben egyaránt. Amikor mindezt a külvilág felé közvetíted, értékeket is felvállalsz. Ez azonban felelősséggel jár, hiszen egy eszmét, értékrendszert és üzenetet képviselsz, és minden döntésedért, minden kimondott vagy közvetített gondolatért felelsz. Elsősorban önmagam felé, de alkotóként a vásárlóimhoz eljutó üzenetek súlyáért és azok társadalmi hatásaiért is felelősséget vállalok.
Fotográfusként mi volt a legfontosabb a médiakampányotokban – a tárgyak, az arcok, esetleg az összetett üzenet?
D. K.: Mivel most indult a fotós pályám, ez volt az első igazán nagy projektem, és ekkor kezdett formálódni az az esztétika, amelyet a képeimen keresztül szeretnék képviselni. Mindaz megjelenik bennük, ami közel áll hozzám, amit érzékletesnek és hitelesnek érzek. Ahogy már említettük, a tekintetek kiemelt szerepet kaptak, számomra pedig különösen fontos volt a tekintetek és az újrahasznosított anyagokból készült táskák közötti kapcsolat. Lényeges szempont volt az is, hogyan tudom harmóniába hozni a modellt, a táskát és a környezetet: arra törekedtem, hogy a képen belül egységes vizuális harmónia jöjjön létre.
Mi az, amit a kamerád nem tudott rögzíteni ebből a projektből, mégis nagyon fontosnak tartod?
D. K.: A kamera nem rögzíti mindazt, ami egy-egy fotózás során történik. Akár kamerával készült fotókról, akár mesterséges intelligencia által generált képekről beszélünk, nem jelenik meg bennük az az alkotói, performatív folyamat, ahogyan a kép megszületik. Nem látszik rajtuk, mennyire élveztük ezt a munkát, és hogy emberként, nőként mennyit adott számunkra maga a folyamat.
Szerintetek a művészet képes valódi változást indítani, vagy inkább teret ad a felismerésnek?
A. H.: Mindazok, akik a divat és a művészetek világában alkotunk, időfonatokat készítünk: olyan mintákat szövünk, amelyek sokszor sorsokat változtatnak meg – vagy talán már meg is változtatták őket. Úgy érzem, minden művészeti ágnak súlya és felelőssége van abban, hogy egy kicsivel szebb, élhetőbb képet adjon a világról, s folyamatosan emlékeztessen bennünket arra, hogy a remény mindig jelen van, és képesek vagyunk jobbak lenni. Ezt a szemléletet a Selected Bags különösen jól szimbolizálja: a szemétnek szánt anyagok újrahasznosításával azt üzeni, hogy bármiből születhet valami új és értékes.
D. K.: A művészeteket gyakran hasonlítják az egzakt tudományokhoz, és nem egyszer megkapjuk, hogy a mi munkánk kevésbé fontos, mint egy orvosé, tanáré vagy ügyvédé. Ez számomra mindig fájdalmas, mert hiszem, hogy a művészet nemcsak felület, hanem rendkívül erős eszköz is a társadalmi változások elindításában. Kölcsönös hatásról van szó: a művészet formálja a világot, miközben a világ is hat a művészetre. Olyan önkifejezési forma, amely lehetőséget ad arra, hogy alkotóként megszólaljak, állást foglaljak egy ügy mellett, és olyan üzeneteket közvetítsek, amelyeknek valódi erejük van a társadalom alakításában.
Szeretnétek, ha a Dare to be Selected kampány más erdélyi városokban is figyelmet kapna, akár a kiállítás turnéztatásával. Mit gondoltok, mit adhatna hozzá a projekthez egy új közeg?
A. H.: Nagy álmunk, hogy a tárlat ne csak a marosvásárhelyi közönséghez szóljon. Szeretnénk elvinni és megmutatni minél több embernek, hogy valóban lehet másképp gondolkodni és élni. Kata képi világa olyan erős üzeneteket közvetít, hogy hisszük: mindenkinek legalább egyszer látnia kellene ezeket a képeket. Mindaz jelen van bennük, ami ma igazán fontos – elég csak az empátia szükségességére gondolni, amelyet a sorozat egyszerre hív elő és provokál. Ezt az üzenetet nemcsak Marosvásárhelyen és környékén, hanem országszerte, sőt Erdély-szerte szeretnénk eljuttatni az emberekhez. A Dare to be Selected turnéztatásának egy másik vetülete pedig az, hogy ebben a sokszor szürke és zajos világban ez a projekt egyfajta színes tintapacaként jelenhet meg: egy erős, élő színfoltként a mindennapok egyhangúságában.
Marosvásárhelyen a Dare to be Selected tárlatvezetés a végéhez ért. Úgy tudom, hogy szeretnétek folytatni a kampányotokat egy filmes alkotással is. A film lezárása vagy továbbgondolása lenne az értékmentő, társadalomfelhívó munkátoknak?
D. K.:Erre a filmre tekinthetünk majd folytatásként is, ugyanakkor önálló alkotásként is meg fogja állni a helyét, hiszen a Selected Bags történetét szeretném feldolgozni. A célom az lenne, hogy mozgóképes formában hozzak létre egy olyan anyagot, amely emléket állít a vállalkozásnak, és átfogja mindazokat az aspektusokat, amelyek fontosak voltak a létrejöttében, a működésében, valamint a társadalomra és az emberekre gyakorolt hatásában. Mivel ugyanabból az értékrendből indul ki, mint a Dare to be Selected, a lényegi üzenetek is azonosak lesznek – csupán egy más nézőpontból megfogalmazva –, így a film akár a projekt természetes folytatásaként is értelmezhető.
Hogyha a Dare to be Selected egyszer egy kordokumentummá válik, mit szeretnétek, hogy mit olvassanak ki belőle az emberek a korunkról, a 21. századról?
D. K.: Gyakran mondják, hogy a divatfotó a dokumentumfotóhoz hasonlóan egy adott korszak lenyomata. Ahogyan a divatfotó egy kor hírnöke, úgy mi is hírnökei szeretnénk lenni annak, hogy mennyire fontos a tudatos életvitel. Ez a tudatosság kiterjed a női lét megélésére, és arra is, hogyan működünk a társadalomban – legyen szó fenntarthatóságról, a kiválasztottság felvállalásáról vagy az önazonosságról. Azt szeretnénk, ha a távoli jövőben visszatekintve az emberek úgy emlékeznének ránk, hogy 2025-ben volt egy ilyen projekt, amely pozitív energiát hordozott, és megmutatta, milyen érzés merészen kiválasztottnak lenni.
A. H.: A projekt a jövő generációi felé azt az üzenetet is közvetíti, hogy a fenntarthatóságnak, a társadalmi felelősségvállalásnak és az önfeladás elutasításának valódi ára van. Ezt az árat mi magunk fizetjük meg, s egyáltalán nem mindegy, mekkora lesz. Az sem mindegy, mikor ébredünk fel, mikor mondjuk azt, hogy elég, és mikor merjük kimondani: mostantól önmagamat választom, s merek kiválasztott lenni.
