Socius Excellentia Meritorum-díj Kató Béla emeritus református püspöknek

Socius Excellentia Meritorum-díjban részesült kedden Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület emeritus református püspöke. A díjat a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa ítéli oda az egyetemen kívül tevékenykedő kiválóságoknak, Kató Bélát a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar javaslata nyomán tüntették ki. – Kató Béla mindig támogatta a BBTE-t a református tanárképző és zeneművészeti kart. Ezt a támogatást és együttműködést köszönjük meg ezzel a díjjal. Biztosítom az emeritus püspök urat, hogy a BBTE mindig is támogatni fogja az egyetem multikulturális és többvallású jellegét. Nehezen vívtuk ezt ki, de ezért nem csak bel-, hanem külföldön is elismerés övez. Az egyetem továbbra is a lelkek közössége marad, és empátiával fogjuk önt támogatni– köszöntötte Kató Béla emeritus püspököt Adrian Petrusel megbízott rektor. – A változó világban folyamatosan újratervezünk. De ehhez partnerek kellenek, Kató Bélában ilyen partnerre találtunk. Együtt építettük fel az intézményt és a közösséget. Ezt ünnepli ma az egyetemi közösség – tudhattuk meg Markó Bálint rektorhelyettes leveléből, amelyet Silye Lóránd BBTE-oktató, az egyetem szenátusának alelnöke olvasott fel.

Az ünnepeltet Lukács Olga, a református tanárképző és zeneművészeti kar dékánja laudálta. Laudációjában megemlékezett arról, hogy a 90-es évek közepén csodálattal figyelte, milyen gyakorlatiasan dolgozik közösségében Kató Béla illyefalvi lelkész. 

– Emlékszem, amikor 1994 októberében ötödéves teológus hallgatóként Illyefalvára vittek szakmai gyakorlatra. Azt mondták nekünk: református mintagyülekezetet fogunk látni, és követendő mentor-lelkésszel fogunk találkozni. Amikor először találkoztam Kató Bélával, felfigyeltem gyakorlati tudására, emberséges hitére. Kató Béla akkor végigvezetett minket: megtekintettük az új imaházat, a felújított templomot, az árvaházat stb. Felelősséggel beszélt mindenről. Az illyefalvi lelkész tevékenysége túllépett az országhatáron, híre már akkor eljutott Németországba, Hollandiába és Svájcba is. A hatalmas munkát a közvélemény is értékelte. Az 1990-es években több magyarországi kitüntetésben részesült. 2000-től püspökhelyettes, majd 2013-tól püspök lett. Szolgálata túlmutat a református egyház határain. Fél évszázada töretlen hittel és munkabírással szolgálja egyházát. 2002-től az erdélyi magyar fiatalok magyar nyelvű felsőoktatását elősegítő Sapientia Alapítvány tagja, majd 2003-tól a mai napig az alapítvány elnöke. Részt vett a Kárpát-medencei református teológiai egyetemi oktatás egységesítésében is. 2016-tól, amióta a kar dékánja vagyok, többször tanácskoztunk együtt. Mindig érdeklődést tanúsított a kar iránt. Ezt a fajta érdeklődést addig csak Csiha Kálmán püspök részéről tapasztaltam. Természetesen egyházi partnere lett a BBTE református tanárképző és zeneművészeti karának. Szolgálata példa számunkra, mert olyan légkört teremtett a református egyházban és az egyetemen, ami a teljes közösség javát szolgálta – méltatta Kató Béla emeritus püspököt Lukács Olga. Ezt követően Péter István, a kar oktatója felolvasta a díj odaítélésére vonatkozó latin nyelvű oklevelet.

– Nagy meglepetés számomra ez a díj, és örülök, hogy még életemben megtiszteltek vele. Érdemtelen vagyok erre a díjra, de jól esik, ha elismerik az ember tevékenységét. Egy egyetemet nem az tesz keresztyénné, ha ez a szó szerepel az elnevezésében, hanem az egyetemi oktatók és hallgatók lelkülete, emberi minősége. Van szükség keresztyén egyetemre, mert a gonosz tombolásán csak Krisztus megváltó szeretete győzedelmeskedhet. A keresztyén egyetem a tudás és az emberség iskolája. A fiatalok oktatása, a tehetséggondozás keresztyén kötelesség, nem kedvezmény. A keresztyén egyetemen a hit és a tudás összhangban van. A BBTE részeként működő református tanárképző és zeneművészeti karnak küldetése van: keresztyén értelmiséget nevel. Krisztus által megváltott keresztyének vagyunk, és szüntelen megújulásra van szükségünk – fogalmazott Kató Béla emeritus püspök. 

Az ünnepi eseményen közreműködött a református tanárképző és zeneművészeti kar hallgatóiból álló Musichorum énekkar (karnagy: Fábián Apolka).