Igaz, a szorongást oldhatta az a tény, hogy valójában haza is érkezett, hiszen Alaszka egykor orosz gyarmat volt, amelyet szorongatott helyzetében a cár atyuska szinte már bagóért kótyavetyélt el. Putyin visszautazása előtt a terület ortodox püspökeivel is találkozott, és sűrű keresztvetések közepette a második világháborúban elhunyt szovjet pilóták sírjait is meglátogatta, mintegy ezzel is emlékeztetve az egykori amerikai-orosz fegyverbarátságra.
Arról nem is beszélve, hogy Trump az orosz elnököt, akit a nyugati sajtóban csak háborús bűnösként, az orosz népet zsellérsorban tartó diktátorként lehetett emlegetni, ahelyett hogy a nemzetközi bíróság ítéletéhez híven letartóztatta és rácsok mögé küldte volna, szinte már királyoknak kijáró külsőségek közt fogadta (reptéri piros szőnyeg, Putyin meghívása az elnöki gépkocsiba). Mindezt szokatlanul szívélyes gesztusok (széles mosoly, meleg kézfogás, a váll és az összefonódott kezek bensőséges megveregetése, keresztneves megszólítás) tette hangsúlyosabbá. Ami a nyugati sajtóban szinte mindenütt ki is verte a biztosítékot.
A lapok a testbeszéd elemzésével is Putyint igyekeztek a csúcstalálkozó győztesének beállítani. A felvételek valóban arról árulkodtak, hogy Putyin volt a magabiztosabb, ő ugyanis friss, fiatalos léptekkel, támaszkodás nélkül sietett le a repülőgép lépcsőin, miközben Trump óvatosan, az oldalkorlátot is használva vette a lépcsőfokokat.
Magáról a találkozóról a hírműsorok sem sokat mondhattak, hiszen a sajtóértekezleten maguk a felek sem mutatkoztak túlságosan bőbeszédűnek. Mindketten csupán a találkozó sikerességéről szóltak, s kiemelték, hogy az igazi tárgyalások csak később várhatók. Trump a Fox Newsnak adott későbbi interjújában tételesen is kimondta, hogy a területi kérdésekről – az ő jelenlétében – Zelenszkijnek és Putyinnak kell majd döntenie. A találkozót Putyin és az orosz sajtó egyértelmű sikernek állította be, bár az a tény, hogy a felek az eredetileg tervezett maximum hat óra helyett alig három órányit tanácskoztak, s főként, hogy a vacsora is elmaradt, megkérdőjelezhették az átütő sikerre vonatkozó állításokat.
Az európai államok képviselői a jelek szerint a későbbiekben sem juthatnak különlegesebb szerephez, azaz továbbra is a pálya széléről követhetik a fejleményeket. Ez – bár az európai politikusok is üdvözölték a csúcstalálkozó tényét – a sajtóban komoly elégedetlenséget, sőt frusztrációt keltett.
A legélesebb elutasítást nyilván a Kyiv Independent fogalmazta meg. Már maga a vezércikk kezdősora is élesen elutasítja a csúcstalálkozót: „Visszataszító. Szégyenteljes. És végeredményben haszontalan. Ezek voltak a szavak, melyek eszünkbe ötlöttek, miközben a képernyőkön egy véreskezű diktátor és háborús bűnös fejedelmi fogadtatását szemlélhettük – a szabadság állítólagos mintaországában! Miközben Putyin városainkat változatlanul drónokkal bombázza. Trump a két és félórás tárgyalás nyomán azért állt mikrofonok elé, hogy … a semmit kinyilatkoztassa. A jelek szerint Trump sem kapta meg, amit akart. És Putyin? Ő talán… Már csak azzal is, hogy a sajtó előtt nem az a közismert pária jelent meg, akit eddig ismertünk, hanem végül is a szabad világ egyik vezetője, akit Amerika is annak ismer el és tisztel. Akit királyi fogadtatásban kell részesíteni.”
A holland De Volksrant is élesen fogalmazott: „Miközben Európa arra tett kísérletet, hogy a nyugati egység fikcióját fenntartsa, a Trump kormányzat mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy szakít »Biden-háborújával«, s következésként, hogy Ukrajna amerikai fegyverek és titkosszolgálati információk nélkül nem lesz képes tartani a frontot. Ami felhatalmazza Trumpot, hogy Kijevet és az európaiakat engedményekre kényszerítse… Időközben úgy tűnt, mintha Trump ösztönösen is Zelenszkijt és nem Putyint tenné felelőssé a háborúért. Ekként az elszánt, de kimerülni látszó Ukrajna Putyin maximalista céljai és hadserege, valamint a nyugati támogatás lanyhuló támasza közt vergődhet.”
Az angol The Independent szerint ”már korábban világos volt, hogy ez a megbeszélés nem vezethet részletekbe menő megegyezésekhez, mint amilyenek a szuverenitás és a határok védelme, a biztonsági garanciák, a foglyok, a rabul ejtett civilek kiszabadítása, vagy a nyersanyag kitermelési jogok szabályozása. A találkozás minden estre jó útnak bizonyulhat a békéhez vezető úton, ha Putyin betartja ígéreteit. Ez azonban kétséges, miközben Trump bizonyosan megteszi ezt… Az igazán nehéz munka csak most kezdődik.”
A belga De Tijd úgy vélte, hogy a találkozó „egy rosszkedvű amatőr és egy velejéig romlott és ravasz elnök »viadala« volt, aki pusztító háborút vív egy szomszédos állam ellen. Ez csakis valamiféle színjáték, mely legfeljebb egy békefolyamat nyitánya lehetne. E folyamat azonban csak akkor indulhat el, ha az ukrán elnök is asztal mellé ülhet… Európa nem engedheti meg magának, hogy a pálya széléről szemlélje a fejleményeket. Mi lehetünk a szenvedő fél, ha a fejünk fölött születik meg a megegyezés. Európa kemény lépésekre kényszerül, melyek nélkül a fő cél: Ukrajna függetlensége és biztonsága függőben marad.”
A svájci Neue Zürcher Zeitung is élesen fogalmaz: „A jelek szerint Oroszország továbbra is a Szovjetunió visszaállításának álmával kacérkodik. Csak szívós nyomás kényszerítheti a Kreml urát ennek a szándéknak a feladására. Marad a kérdés, hogy Trump lemond-e az Oroszországnak szóló fenyegetéseiről. Úgy tűnik, hogy Trump ezt a feladatot az európaiakra hárítja át… Putyin ugyanis világossá tette, hogy nem fog elfogadni semmilyen feltétel nélküli megoldást. Már csak Trumpon múlik, hogy a megfelelő tanulságokat képes lesz-e levonni.”
A spanyol El País szarkasztikus: „A csúcstalálkozó kétségtelenül bekerül a történelemkönyvekbe. De nem úgy, ahogyan azt Trump elképzelte. Csakis az amatőr diplomácia alkonyának beszédes emlékeként, melyet Trump valamiféle, a nepotizmusra emlékeztető logika alapján hozott össze. Vele szemben a kiváló, fegyelmezett és hatékony intézmények álltak, melyeket a szovjet titkosszolgálat és sztálinista katonatisztek agitprop szakmaisága irányított, mely pontosan tudta, hogyan lehet a Trump-rendszer korrupcióját, hiúságát és kapzsiságát a maga javára fordítani… Putyin nevetve hagyta el a tanácskozás színhelyét. Anélkül, hogy Trump az orosz diktátor homályos fenyegetéseit tudatosította volna. Ekként Putyin nem pária többé. Úgy néz a szabad világ képviselőinek szemébe, mint akinek semmi nem terheli a lelkiismeretét. Ezért Európának Trump ballépését nem szabad bátorítania. Ukrajna igazságos és halaszthatatlan békéje az európaiak utolsó lehetősége és feladata.”
Az olasz La Repubblica szintén úgy véli, hogy „Putyin megvezette Trumpot. Ezzel elegendő időt nyert ahhoz, hogy a háborút Zelenszkij katonai vereségéig fenntarthassa… Donaldnak el kellett ismernie, hogy Vladimir az orránál fogva vezette és fel kellene gyorsítania az Ukrajnának szánt katonai szállításokat. S ekként Putyint rávehesse arra, hogy valóságos, komoly és fair tárgyalásokat folytasson, melyek eredményeként fel kell hagynia Ukrajna további lerohanásával.”
Hasonló, bár visszafogottabb hangnemben nyilatkozik a lengyel Polityka is.
Csaknem kivétel nélkül mindenki úgy véli, hogy a csúcstalálkozó Ukrajnának kedvező megegyezés nélkül zárult. Márpedig az európaiak és az ukránok szemében csak ez lehetne elfogadható. Oroszország számára azonban minden látszat ellenére nincs diplomáciai megoldás. A francia és a német politikusok visszafogottabbak, a csúcsról alig nyilatkoznak, bár továbbra is Ukrajna fegyveres támogatása mellett kötelezik el magukat.
A kelet-európai államokból csupán Magyarország álláspontja különbözik a fentiektől. Orbán Viktor továbbra is úgy véli, hogy a csúcstalálkozó eredményeként a „Világ biztonságosabb hellyé vált, mint amilyen volt.” Ami kétségtelen.
Zelenszkij végigjárta az európai szövetségeseket (beleértve Angliát) is. Együttesen végig hallgatták Trump csúcstalálkozóra vonatkozó tájékoztatóját. Hogy miről is volt szó, eddig még nem tudhatni. Valami azonban világos: Trump „azonnali békét” akar, beleértve a vitás kérdések rendezését is. Zelenszkij azonban csupán a tűzszünetet tartaná elfogadhatónak. Azaz a békefeltételek csak egy bármikor megszakítható tűzszünet után lehetnének véglegesíthetők. Magyarán: Zelenszkij továbbra is ragaszkodik a határok sérthetetlenségéhez. Ennek a feltételnek a teljesítéséhez kötné a végső megegyezést (az oly sokat emlegetett dealt). Hétfőn Amerikába utazik, hogy találkozzon Trumppal. Ott válik el majd, hogy álláspontját sikerülhet-e Trumppal is elfogadtatni.
Az oly sokat emlegetett sakkjátszma tehát – legalábbis elvben – továbbra is nyitott.
