VIDEO 
 
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Régészettudományi Intézete népvándorlás kori és középkori régészeti tanszékének egyetemi docense, Mordovin Maxim által összeállított, régészekből és restaurátorokból álló csapat a sztánai egyházközség vendégházában alakított ki a leletek feldolgozására, dokumentálására és restaurálására alkalmas térrészt.  
Az egyébként nagyon sok  apró lépésből álló munkát olyan rendkívüli pontossággal és szakértelemmel szervezték meg és végezték el, hogy mire csütörtökön a helyszínre érkeztünk, már szinte teljes pompájában megcsodálhattuk a 16. századi főkötőt, annak apró részleteit, csillogó fonalait, aranyló, rezgő pitykéit is.Földkupacból vették ki a törékeny leletet  
„Amikor májusban itt dolgoztunk, az ásatás utolsó napján emeltük ki a földkupacot a koponyával és a főkötővel együtt. Amikor becsomagoltuk, nem tudtunk olyan körülményeket teremteni, hogy ez az értékes lelet hosszú távon megmaradhasson; sürgősen vissza kellett térni megtisztítani, különben elkezdett volna penészedni, korrodálódni” – mondta Mordovin Maxim. Az ELTE egyetemi docense egyébként a májusi feltárás során azonosította a sztánai református templom 12. századi elődjét, az Árpád-kori, félköríves szentéllyel rendelkező istenházát, és tisztázta az építéstörténeti összefüggéseket. 
Egyedi darab főúri megrendelőnek 
A fémfonalakból, különböző technikák ötvözésével készített sztánai főkötő a 16. század első felére keltezhető, kétségkívül főúri megrendelésre készített, egyedi viseleti darab; ezt nem akárki engedhette meg magának – emelte ki Zay Orsolya. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kora újkor folyamán, már számos forrás igazolja, hogy a pártát a hajadon lányok, a főkötőt már a férjes asszonyok hordták. A sztánai templomba temetett elhunyt fején a felkontyolt haját is elfedő, hajhálós főkötő volt – ez a típus itáliai és délnémet divathatásra terjedt el a Kárpát-medencében – magyarázta a régész. Az írott források tanúsága szerint, a kora újkorra a fémfonalas hajhálós főkötő már igencsak kedveltté vált a magyar asszonyok körében.Textil- és fémrestaurátor együtt dolgozik a szerves és szervetlen anyagból álló fejviseleten (fotó: Rohonyi D. Iván)  
Az elhunyt vélhetőleg az egyik Gyerőffy házastársa volt 
Márpedig az írott források tanúsága szerint Sztána a késő középkorban, s a kora újkor folyamán végig a környék egyik nagybirtokos családjának, a Gyerőffyeknek a tulajdonában volt, csak a családnak hol egyik, hol másik tagjához került az idők során – mondta Mordovin Maxim. Érdekes viszont az, hogy a források nem említenek sztánai Gyerőffy-ágat, illetve sztánai rezidenciát sem.  
Az ezüst sói tartósították a textíliát 
„A lelet lényegében a fémfonal ezüsttartalma folytán őrződött meg: az ezüst sóival átitatódtak a textilrészek, tartósította ezeket, gátolta a bomlást. Mivel a sírból való kibontás után rövid időn belül elindulhat a szerves bomlás, penészedés, nagyon fontos az ilyen leleteket mielőbb megtisztítani, s kezelni” – magyarázta Lengyel Boglárka. A régészeti fémrestaurátor nemcsak a főkötő konzerválásában vett részt, hanem az előkerült pénzérméket, a koporsókapcsokat, szegeket, mellkapcsokat is restaurálta. Az ásatáskor előkerült érmék ezüstből, illetve rezes ötvözetből készültek, van köztük Zsigmond kori érme, a 15. század első feléből, illetve egy 1546-os és egy másik, 1590-es évszámmal ellátott pénzecske is. 
Több korszakból maradtak fent kerámiák 
A leletanyag tanúsága szerint a sztánai templom helye már az őskorban intenzíven lakott település volt: nagyobb mennyiségű kora bronzkori kerámia került ugyanis elő. A római korban, valamikor 106 és 271 között jól megalapozott, faragott kövekkel díszített, téglalap alaprajzú kőépületet emeltek a templom helyén, ennek egyik alapfalszakaszát találták meg az Árpád-kori szentélyrészben. Ennek a római épületnek a funkciója és pontos alaprajza nem tisztázott, de vélhetőleg egy villa lehetett. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a fellelt kerámiaanyag egy része is római kori, 2–3. századi.  
Ilyen viseleti elemek általában kevéssé őrződnek meg 
A sztánai főkötőlelet azért is rendkívül jelentős, mivel ilyen viseleti elemek jellemzően kevéssé őrződnek meg sírokban; többnyire csak töredékeik maradtak fenn hasonló daraboknak, és egyik sem tökéletes mása a másiknak, mivel mindegyik egyedi megrendelésre készült. A sztánai főkötőhöz hasonló, vélhetőleg 17. századi darab Szombathelyen, a Szent Márton-plébániatemplom egyik kriptájában került elő – tudtuk meg Zay Orsolyától. A régész felhívta a figyelmet arra is, mennyire örvendetes, hogy a feltárás után nem sokkal kiváló szakrestaurátorok konzerválták, restaurálták az értékes leletet.