GÁL RÉKA
Friss levegő, derűs hangulat és lelkes túrázók hada töltötte meg október 25. reggelén a Bükk-erdő peremét: elrajtolt a Hunyadi Mátyás Emlék- és Teljesítménytúra.
Maga az esemény tulajdonképpen egy régi kezdeményezés felelevenítése, amelynek nem titkolt célja, hogy ismét a figyelem középpontjába állítsa Kolozsvár környékének turistaútjait. Kevés nagyváros mondhatja el magáról, hogy ennyire közel található a természethez, s hogy a jelzett ösvények néhány perces autóútra kezdődnek a város szívétől. A névadó személye nem csak a kincses város természetkedvelőit szólította meg – a nevezési lista tanúsága szerint mindenhonnan érkeztek résztvevők, legyenek akár kisgyermekes családok, akár tapasztalt túrázók.
A szervezők három gyalogos távval (10, 20 és 30 km) és egy 35 km-es kerékpáros útvonallal készültek, így mindenki megtalálhatta a maga kihívását. Mi a húsz kilométeres távot választottuk: családi és baráti csapattá verbuválódva, két fiúnkkal indultunk neki a Gorbó völgyéből. Kolozsvár környékének legszebb ösvényein haladtunk, a túra útvonala a vidék gyönyörű pontjait fűzte láncra: érintettük a Cérna-forrást, majd a Brüll-kilátónál megálltunk néhány percre gyönyörködni a panorámában. Innen továbbkapaszkodtunk az Árpád-csúcs felé, ahol a jól ismert látkép fogadott. A fülembe csengenek Kiss Jani túravezetőnk szavai, amint téli túránkon mintha a kisujjából rázta volna ki a láthatáron kirajzolódó támpontokat: a Komjátszegi-erdő nyugati csücske, Tordai-hasadék, Kápolnás-tető, Székelykő (Várszikla), Ordaskő, Vidalykő, Bedellő, Zsidovina, Bélavára, Aprókövek, Öreghavas és a Kis-Magura, mind-mind régi ismerősként köszöntöttek.
Innen leereszkedve érintettük a Majláth-kutat, majd számtalan szabályos kőgombócba botlottunk – a feleki gömbkövek csodaszép példányai még bennünket, a látványukhoz hozzászokott györgyfalviakat is lenyűgöztek. A természet bőséges ajándékaiban sem szenvedtünk hiányt: útközben őzlábgombát is találtunk, így az esti vacsora is adott volt odahaza. A fiúk lelkesen gyűjtötték a galagonyát és cickafarkot teának, nagy örömükre még a kökény is édesre érett – megcsípte már a dér, útközben szemelgettünk is belőle.
A Bükki kemping felé vezető úton kisebb kalandban volt részünk: nagyobbik fiam bakancsa végleg felmondta a szolgálatot. A Păpuşán, Peleagán, Székelykőn és Nagy-Pietroszon edzett túracipő talpa most levált, jelezvén, hogy elérkezett az idő a nyugdíjba vonulásra. A Diósnál felállított ellenőrzőpont önkénteseit azonban ez sem érte meglepetésként: gyakorlott mozdulatokkal előkaptak egy tekercs ragasztószalagot, és pillanatok alatt körbetekerték a megtépázott bakancsot. Újult erővel folytattuk utunkat vissza a Gorbó völgyébe – a cipő pedig immár ereklyeként tért haza velünk.
A tökéletes túraidő külön ajándék volt: ragyogó napsütés, enyhe szél, s az előző napok esőzései ellenére a terep meglepően száraz, sármentes volt. Ahogy haladtunk előre, beszélgetések, nevetések és gyerekzsivaj töltötték meg az erdőt – valódi közösségi élmény volt, amelyben mindenki megtalálta a saját ritmusát.
A Hunyadi Mátyás ETT méltó módon nyitotta meg a Kolozsvár környéki természetjárás történetének remélhetőleg hosszúra nyúló, új fejezetét. A szervezés kiváló, a hangulat családias, a gulyás ízletes volt. A nap végén minden résztvevő arcán ott bujkált a fáradtsággal vegyes elégedettség – jó érzés volt tudni, hogy ezzel a túrával nemcsak egy szép napot töltöttünk el a természetben, hanem hozzájárultunk egy régi-új hagyomány újraindításához. Köszönjük a szervezőknek, önkénteseknek, túratársainknak és a természetnek ezt a felejthetetlen napot – jövőre újra itt leszünk!
