– Mennyire megterhelő ez a két szerep?
– Puccini vágya volt, hogy a három operát (a triptichonnak jelenleg csak két darabját adja elő a Kolozsvári Magyar Opera – szerk. megj.) ugyanaz a szereposztás énekelje, viszont élete folyamán is ritkán fordult elő, hogy ugyanazok a szólisták interpretálták a három opera főszereplőinek szólamát. Az egyes darabok egyediségének, valamint az egész egységének visszaadása, ahogyan azt a zeneszerző megálmodta, mindig kényes feladatnak bizonyult, ez magyarázza, hogy a három részt gyakran különállóan játsszák. Számomra óriási kihívás a két főszerepet egy este elénekelni, színpadra vinni. Nemcsak a vokális nehézségek miatt, hanem a karakterkülönbségek miatt is. Michele középkorú férfi… férj, akit erős, sodró érzelmek jellemeznek, nem lírai hős, hanem kőkemény tragikus figura. Ezzel ellentétben áll Schicchi, amely humoros, ravasz és találékony karakter. Alig húsz percem lesz átállni egyik drámai szituációból a másikba.
– Szerepálmai közé tartoztak ezek a karakterek?
– A Schicchire mindig is vágytam. Köztudott, hogy imádom a komédiát. Igyekszem megnevettetni a közönséget, amit Kolozsváron számos alkalommal elkövettem már. Sokáig vártam erre a szerepre, hiszen huszon-harmincévesen nehéz lett volna az apai figurát megformálni. Most már egyszerűbb, apakorban vagyok, ezért az általam életre keltett karakter is hitelesebbé válik.
A köpenyről nem is álmodtam. Horváth József karmesterünk ötlete volt, lényegében ő győzött meg. Őszintén szólva más karmesteri pálca alatt nem is vállaltam volna, mert Michele érett, drámai bariton szerep, szólamát erőteljes zenekar kíséri, viszont Horváth József, aki igazán nagyszerű, tapasztalt maestro, majd vigyáz rám. Nem biztos, hogy ma már Michele vagyok… ez ritka kompromisszum, nagy kihívás, amit igyekszem minél hitelesebben megoldani, bevetve minden eddigi kül- és belföldön szerzett tapasztalatomat.
– Milyen volt az együttműködés Anger Ferenc rendezővel, a kolozsvári társulattal?
– A karakterek megformálásában nagy segítség volt Anger Ferenc, akit régóta ismerek Budapestről, és nagyon örülök, hogy Szép Gyula, az opera igazgatója őt kérte föl, és az ő produkciója került Kolozsvárra. A próbafolyamat igen intenzív volt, főleg két szereposztással. Anger nagy tudású rendező, és alaposan, minden részletre odafigyelve próbált, az utolsó percet is kihasználta, de mindvégig derűs hangulat kísérte a munkát. Nagyon élveztük. A társulat egykori kollégáimból és nagyjából a barátaimból áll, mindig is otthonosan éreztem magam, valahogy mindig ide tartoztam. Szívesen vagyok itthon is, főleg ilyen örvendetes körülmények között.
– Legutóbb a Szabó Emese rendezte Rossini-darab, A sevillai borbély nagy sikerű előadásában lépett fel itthon Don Basilio szerepében. Azt megelőzően, 2023-ban pedig a Selmeczi György rendezte Aidában. A szerencsésebbek a Bécs melletti Szentmargitbányán, a szabadtéri színházzá varázsolt egykori kőfejtő színpadán is láthatták, ugyancsak Amonasro szerepében. Milyen élményeket hozott a múlt színházi évad, és milyen tervei vannak a közeljövőben?
– Számunkra is emlékezetes marad a Borbély… a közönség tagjai mai napig áradoznak a tavaszi előadásról. Talán furcsán hangzik, de az ilyet nem is szabad megismételni, mert biztosan más lenne. Az igen ritka konstelláció volt.
Ami pedig a múlt évadot illeti, meglehetősen dús volt, már nyáron kezdtem a munkát Ausztriában, ahol tizennégy Aida előadásban Amonasro szerepét énekeltem, aztán Amsterdamban és Belgiumban énekeltem Liszt Szent Erzsébet legendájának magyar mágnását. Bécsben két szerződésem volt múlt évadban, előbb a Der herzlose Riese (A szívtelen óriás) kortárs opera főszerepét énekeltem, majd a nagyszerű Damiano Michieletto rendező Prokofjev Eljegyzés a kolostorban című operájában Don Carlos szerepét alakítottam. Első alkalommal énekeltem Andorrában, a Clàssicand fesztivál Donizetti Lammermoori Lucia című operáját mutatta be, ahol a gonosz Enrico szerepére voltam hivatalos. Svájcban pedig Wagner tetralógiájának utolsó részében, az Istenek alkonyában Alberich szerepét interpretáltam. Az évad utolsó fellépése Dél-Itáliában, Bariban volt. A Teatro Petruzzelli Kurt Weill híres Mahagonny-jára kért föl. Másfél hónap szabadság után itt vagyok, újabb kihívások előtt állok.
Úgy tűnik, a most kezdődő évad nyugisabb lesz, Wagner A Rajna kincse című operájában fogok énekelni Marseille-ben, Ausztriában a Toscában, Sevillában pedig egy Prokofjev-operában fogok bemutatkozni, majd Dániában Händel Messiását fogjuk előadni. De mindenekelőtt szeretettel invitálom a nagyérdemű kolozsvári közönséget a Kolozsvári Magyar Opera remek Puccini-bemuatójára szeptember 18-án és 25-én.
Fotók: Török Ádám/Kolozsvári Magyar Opera
