Márkos Albert zeneszerzőre emlékeztek
„Márkos Albert öröksége élő, ami nemzedékről nemzedékre száll. A Kolozsvár Társaság felkérése a teljes életmű bemutatását célozta meg, de előadásomban inkább az élet vezérmotívumaira összpontosítok” – kezdte a beszámolóját Benkő Judit zenetudós.
„Márkos Albert mindig is komponált kórusműveket. Mivel pályája kezdetén kórusokat vezényelt, gyakorlati szempontból tudta, mi az, amire egy kórus képes. A népzene közelsége, ihletése, feldolgozása a pálya egyik vezérmotívuma, ami a kezdetektől végig kísérte Márkos Albertet. A második világháború után komponálta első kórusművét. 1945 után a hatalom elvárt tömegdalok mellett helyt kaptak a népdalfeldolgozások is, ami ösztönzőleg hatott Márkos zeneszerzői pályájának alakulására. Szintén a második világháború befejezése után az acélárugyár férfikórusát és a Dermata cipőgyár munkásaiból álló vegyeskórust vezényelte. Ez utóbbitól karmesteri pálcát is kapott ajándékba, amelyet a zeneszerző fia, Márkos Albert hegedűművész a mai napig is őriz” – beszélt az első vezérmotívumról a zenetudós.
Márkos Albert életének másik vezérmotívuma a tánc volt. Köztudott volt, hogy szerette a tánczenét. Már az 1930-as években is komponált egy tangót, Egy tangót járok Magával címmel. Emellett a népi táncok zenéjének feldolgozása is hozzátartozott zenei pályájához. A tánc ihlető ereje nagyon különleges kamarazenemű komponálására ihlette Márkos Albertet. A táncban című hegedű-zongora darabot legtöbbször a zeneszerző fia, ifjabb Márkos Albert szólaltatta meg – derült még ki Benkő Judit előadásából.
„1981 nyarán vett tőle búcsút a világ. Búcsúbeszédeikben a zeneszerzők többször használták a szeretet szót. Nagyon szerették Márkos Albertet, és a mai összejövetel is azt mutatja, hogy ez a szeretet ma is él. Búcsúztatójában Szabó Csaba marosvásárhelyi zeneszerző feladatot is adott az utókornak, azt kérte, hogy Márkos Albert művei ne porosodjanak a polcokon. Mi, az utódok tartozunk azzal, hogy megjelentetjük a nagy műveit. Kórusműveinek egy kötetben való megjelentetése részben megvalósult, mivel Péter Éva egyetemi oktató kiadott egy kötetet Márkos Albert vokális népdalfeldolgozásaival” – közölte az előadó.
A zeneszerző fiától, Márkos Albert hegedűművésztől megtudtuk: van remény arra, hogy a kolozsvári zeneakadémia vállalja a zeneszerző szimfonikus műveinek megjelentetését.
„Márkos Albert sokat töprengett az élet dolgain. Az újságíróknak ritkán nyilatkozott, ám egy gondolatát idézném: éljünk úgy, hogy legyünk megfontoltabbak, okosabbak, jobbak” – összegzett Benkő Judit.
Az eseményen Márkos-műveket adott elő a Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes), Szép Gyula Bálint hegedűművész, Lászlóffy Réka zongoraművész és László Györgyi zongoraművész. Emellett részletek hangzottak el Balla Zsófia által készített és a Kolozsvári Rádióban az 1970-es években elhangzott interjúkból.
