– Másfél évvel ezelőtt elindult a szóbeszéd, hogy készül a „kis Márkos”, amelyet a zenészek és zeneszeretők is egyforma szeretettel vártunk. De nemcsak a kötet közreadóját, Benkő Juditot és Benkő Andrást ismerik sokan a jelenlevők közül, hanem Márkos Albert zeneszerzőt, zeneakadémiai tanárt is, aki a város komolyzenei életének meghatározó személyisége volt, sokat adott hozzá Kolozsvár és Erdély zenéjéhez – kezdte a beszélgetést Sófalvi Emese a Márkos Albertről szóló kismonográfia bemutatóján, amely Budapesten jelent meg a Magyar Zeneszerzők elnevezésű sorozat 44. kiadványaként. A sorozatban Márkos Albert a negyedik erdélyi magyar zeneszerző Orbán György erdélyi származású, ám évtizedek óta Magyarországon élő és tevékenykedő zeneszerző, a marosvásárhelyi Csíky Boldizsár és a szintén kolozsvári gyökerekkel rendelkező Vermesy Péter után. A sorozatban eddig ismeretlen zeneszerzők életműveit mutatják be nagyon részletes műjegyzékkel, Berlász Melinda magyarországi zenetörténész szerkesztésében.
– A Márkos Albert monográfia szeretetteljes örökség édesapám, Benkő András zenetörténész tollából. Az első változat még írógépen készült az ő kézírásos javításaival, amelyet újra szándékozott gépelni, de ez végül nem valósult meg. Úgy érzem, hogy ez a kis kötet sok év távlatából összeköt generációkat, de édesapám munkáját is összeköti az én munkámmal. Berlász Melinda zenetörténész választása azért esett rám, mert felfigyelt az édesapám munkásságát bemutató honlapra, amelyet a testvéremmel készítettünk – kezdte a visszaemlékezést Bekő Judit, aki befejezte és a szerkesztő elvárásaihoz igazította édesapja egykori munkáját.
Márkos Albert zeneszerzőről Benkő Judit elmondta: zeneakadémiai oktatói tevékenysége mellett ígéretes hegedűsként tartották számon, aki idősebb korában is aktívan zenélt. Sófalvi Emese pedig Márkos Albert zeneszerzői sokszínűségére emlékeztetett: írt balettet, színházi zenét, hangszeroktatást segítő darabot stb.
– Az 1950-es években a zeneszerzőknek el kellett küldeniük műveiket a bukaresti zeneszerző szövetségnek jóváhagyás végett. A zeneszerző szövetség jegyzőkönyveiből az derül ki, hogy a bukaresti szakhatóság háromszor küldte vissza Márkos hegedűversenyét javításra és átdolgozásra. Ez a kommunista időszak egyik furcsasága volt. Az, hogy a filharmóniák koncertjein kötelező módon hazai szerző műveinek is fel kellett csendülniük, ösztönözte a zeneszerzőket. Márkos Albert jó pár művét meg is vásárolta a zeneszerző szövetség, ami pozitív visszajelzés volt az alkotó számára – tette hozzá Benkő Judit.
Márkos Albert a Concordia vonósnégyes számára majdnem ötven évvel ezelőtt komponálta a Torso című vonósnégyest, amelyet a vonósnégyes jelenlegi tagjai – Béres Melinda és Dénes Anna hegedű, Király Erzsébet mélyhegedű és Ortenszky Gyula gordonka – elő is adtak a könyvbemutatón.
Mindkét jelenlevő zenetudós kitért arra, hogy Márkos Albert folyamatosan figyelemmel követte a középfokú zenei oktatást, sőt: lecketerveket is készített, gyermekeknek kánonokat írt. A felsőfokú zenei oktatásban pedig azt szorgalmazta, hogy a zenetörténet, formatan, összhangzattan és ellenponttan oktatása egységes szemlélet alapján történjen.
– Olyan mesterségbeli tudás birtokában volt, amely nem sallangot teremtett, hanem azt a fajta zenét, amire szükség volt. Pályáját sokféle zenei ihlet és megvalósítás kísérte végig – vélekedett Sófalvi Emese.
– A kórusmozgalmat mindig figyelemmel kísérte. A második világháború után munkáskórusokat irányított, amelyeknek komponált is. Nagy odaadással foglalkozott ezekkel a kórusokkal – közölte Benkő Judit.
– Ha volt egy zenei témája, ötlete, kipróbálta a zongorán. Édesapám nagyon jól hangszerelt: hangszerelése természetes, mutatós – emlékezett Márkos Albert hegedűművész.
Megtudtuk: Márkos Albert részt vett az unitárius énekeskönyvben szereplő zsoltárok rendszerezésében, átdolgozásában, hogy azok minél könnyebben elénekelhetőek legyenek a hívek számára. A zeneszerző fia, Márkos Albert hegedűművész hozzátette: ez a munka nem fejeződött be. Ebben a tevékenységben részt vett Jagamas János és Almási István népzenekutató, Benkő András zenetörténész és Zoltán Aladár zeneszerző is. A csapat elosztotta egymást közt az egyházi énekeket, majd bizonyos idő múlva összeültek, bemutatták egymásnak a munkájuk eredményét, és egymást zsűrizték.
Ami a Benkő András által írt nagyobb méretű monográfiát illeti, ebben helyet kapnak a zeneszerző magánéletét bemutató hangulatos fotók, régi műsorlapok, plakátok. Az is felvetődött, hogy a nagymonográfiához CD-lemezt csatoljanak, vagy QR-kód leolvasásával lehessen meghallgatni a műveket. Márkos Albert hegedűművész hozzátette: számára a legkedvesebb mű a Táncban című, de játszotta már a kettősversenyét és a Torso vonósnégyesét is. A Márkos-hegedűversenyt egykor a világhírű Ruha István (1931-2004) is előadta.
Márkos Albert zeneszerzővel kapcsolatosan Tóth- Guttman Emese zenetanár-karnagy felelevenítette óráinak gyakorlati jellegét. Majó Zoltán furulyaművész pedig arra a virágének-sorozatra emlékezett, amely az 1970-es évek végén jelent meg.
