A Házsongárdi temetőben szervezett megemlékezésen a résztvevők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve Tamás András honvéd alezredes emlékoszlopánál gyűltek össze. Az RMDSZ kolozsvári szervezete és a Pro Iuventute Egyesület által szervezett megemlékezésen a felszólalók a szabadság, a közösség iránti felelősség és a helytállás fontosságát hangsúlyozták, arra is kitérve, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc öröksége a jelenben is feladatokat ró a közösség tagjaira.
Elhangzott, a megemlékezés meghatározza az alapértékeket, amelyek a magyar közösséget és nemzetet közösséggé formálják. Ezek közül évszázados távlatban is kiemelkedik a szabadság. A megszólalók szerint a kolozsvári magyar közösségnek a meglévő értékek megőrzése mellett újakat is teremtenie kell.
A Házsongárdi temetőben tartott megemlékezés kezdetén Szabó Réka szavalta Kerecseny János Az aradi tizenhárom című versét, ezt követően Geréd Imre, a kolozsvári RMDSZ belmonostori körzetének, valamint a Pro Iuventute Egyesület elnöke arról beszélt, hogy mit üzenhet a jelen számára Tamás András honvéd alezredes vértanúsága és az emlékoszlop. Felidézte, hogy az erdélyi magyar közösség az elmúlt évszázadok során súlyos elnyomásokkal és virágzóbb, szabadabb időszakokkal egyaránt szembesült.
Geréd Imre szerint a kolozsvári magyarság ma is számos olyan ügyért küzd, amely közösségi identitásának megőrzését szolgálja. Ezek között az utcaneveket, a szobrokat, a magyar feliratokat, a magyar intézményeket, az elvett épületeket és a forrásokat említette. Úgy vélte, nem elegendő csupán fenntartani mindazt, amit az előző nemzedékek örökségként hátrahagytak, hanem új dolgokat is létre kell hozni.
Mile Balázs, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja beszédében úgy fogalmazott, hogy március 15., október 6., illetve Kolozsváron október 18. nem pusztán történelmi adat és dátum. Véleménye szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a nemzeti önmeghatározás és a szabad, demokratikus Magyarország egyik legfontosabb kiindulópontja, hasonlóan az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz, amelynek 70. évfordulójára emlékezünk idén.
A megemlékezésen a református kollégium kórusa működött közre FOTÓ: MÁK KRISZTIÁN
A Tamás András emlékművénél tartott október 6-i megemlékezés szerinte egyúttal a megemlékezés meghatározza az alapértékeket, amelyek a magyar közösséget és nemzetet közösséggé formálják. Ezek közül évszázados távlatban is kiemelkedik a szabadság.
Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra emlékeztetett, hogy október 6-án minden évben Arad és Budapest kerül a középpontba, a kolozsvári megemlékezés helyszíne azonban arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a megtorlás nem állt meg Aradon. Antal Géza a megtorlást nem igazságszolgáltatásként, hanem megtervezett előadásként értékelte, szerinte az volt a cél, hogy azt mutassa: a rend helyreállt, miközben a valódi megoldás, a megbékélés elmaradt. Antal Géza szerint a „színház” azóta sem ért véget, a jelenben ezek a helyzetek ugyan nem emberéleteket követelnek, de emberi sorsok törhetnek derékba olyan megrendezett jelenetekkel, amelyek a megoldás látszatát keltik.
Az ifjúság üzenetét Szilágyi Lóránt Márton, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke tolmácsolta. Kifejtette, október 6-án könnyű a múltról beszélni, felsorolni a neveket és elmondani a történelmet. Szerinte azonban a fiatalok feladata nem merülhet ki abban, hogy a múltról és nagy történelmi eseményekről beszélnek. Mint fogalmazott, nem elég ismerni a múltat, a jelen nemzedékének azt is el kell döntenie, hogy milyen szerepet akar vállalni: csupán örökölni akarja-e mindazt, amit az elődei felépítettek, vagy hozzá is kíván tenni valamit ehhez.
A megemlékezésen a református kollégium kórusa működött közre, a történelmi egyházak képviselői mondtak áldást. A református egyház képviseletében Oláh Mátyás, a katolikus egyház képviseletében Bojtor Attila, az unitárius egyház képviseletében Rácz Norbert Zsolt, az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében pedig Boldizsár Beáta vett részt az eseményen.
