Bemutatták a Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2025–2026 című kiadványt
A Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2025–2026 kötet jelen levő szerzőit és a közönséget Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója, majd Demeter Zsuzsa, a Helikon főszerkesztő-helyettese, a beszélgetés moderátora üdvözölte. H. Szabó Gyula, a kötet főszerkesztője kifejtette, hogy a három-négy hónap alatt összeállt kiadvány követi a 2012-ben elindított sorozat kialakult szerkezetét. „Nagyon gazdag városban élünk, a hely gazdasága most is lenyűgöz” – mondta. Röviden szólt a könyv szokásos rovatairól (Visszatekintő, Irodalom, Kolozsvári pantheon), kiemelve a Negyedelő rovat idei tematikáját, a Deák Ferenc / Eroilor utcát.
A kalendárium megállásra késztető, nekünk, de a jövőnek is szóló időkapszula voltát fejtegető moderátor a meghívottak közül először az irodalmárokat szólította meg, arra való tekintettel is, hogy az idei kiadás irodalmi részében tizenkét kortárs női szerző írása jelent meg.
„Ebben a kötetben benne van a közérzetünk, minden érdekes, olvastatja magát” – értékelte Egyed Emese. Az irodalomtörténész hozzátette: tudnunk kell, hol élünk, nekünk és utódainknak is, mi az, amitől szorongunk, mitől örvendünk, mi az, amit nem tudunk. Szeretettel ajánlotta és felolvasta a kötetben szereplő, Száz sor magány című búcsúversét, amely egy olaszországi utazás előtt született.
Vajon még mi újat tud írni a Házsongárdi temetőről a kalendárium „hasznos térképére” Gaal György? Erre a humort sem nélkülöző kérdésre a helytörténész elmesélte, hogyan került kapcsolatba és miként járja „régi ismerősét”, Kolozsvár panteonját több mint hat évtizede. Érdeklődésének kialakulásában olyan személyiségek játszottak szerepet, mint a saját felmenőinek ott nyugvó több nemzedéke, Mikó Imre közíró, Kelemen Lajos és Borbáth Károly történészek, vagy Balogh Edgár publicista, a Korunk egykori főszerkesztő-helyettese. Az említett kiadvány 1972/3-as számában jelent meg a Házsongárdról írt első tanulmánya – másfél év huzavona után, a korabeli cenzúra hatására számos személyiség kihagyásával. Gaal György beszélt a Deák Ferenc utcával kapcsolatos írásáról is, ehhez a helyhez számos személyes emlék is fűzi a helytörténészt. Érdekes történetet is hallottunk arról,hogy a nemzeti színház (a mostani román színház) megrozsdázott oroszlánjainak javításához miképpen használták fel az egyetem egyik timpanonját.
Nagy Béla a Renner János által alapított egykori Dermata Művek (korábban Renner Testvérek és Társai Bőrgyár) történetét járta körül. (Ennek állít irodalmi emléket Méhes György Kolozsvári milliomosok című regénye.) Kiemelte Farkas Mózes ügyvéd szerepét az impériumváltás okozta nehézségek leküzdésében, amely lehetővé tette, hogy a cég a második világháborút követő államosításig működhessen. (Állami vállalatként később a Clujana elnevezést viselte – szerk. megj.) A helytörténész másik írása a Pásztortűz folyóiratban együtt tevékenykedő két jeles személyiség kettős évfordulójához kötődik, hiszen idén van Reményik Sándor költő születésének 135., Gy. Szabó Béla grafikus születésének 120. évfordulója.
Erdély legrégebbi, 1861-ben alapított teológiai folyóiratáról, a Keresztény Magvetőről Kovács Sándor főszerkesztő beszélt, amelyben felekezeti hovatartozástól függetlenül publikálnak a szerzők. A folyóirat valamennyi számát 2011-ben digitalizálták az Országos Széchényi Könyvtár (OSzK) közreműködésével – ennek hatására bővült az olvasótábor –, és újraindult a Magvető Füzetek-sorozat is. A visszavonulás gondolatával foglalkozó főszerkesztő felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy egyre kevesebb a közreműködő, a régebbi szerzők elhunytak, a lelkészek nagy része pedig nem publikál.
Kovács Zsolt művészettörténész a Deák Ferenc utca képét megváltoztató nemesi palotákról értekezett. Kutatása során számos új információ is kiderült az egykori tulajdonosok, például a Wesselényiek életéről.
Derültséget okozott a moderátor „mit küldenénk fel Kolozsvárról időkapszulában a Holdra?” kérdése, amely alaposan elgondolkodtatta a meghívottakat. Válaszaik: a Kincses Kolozsvár Kalendárium első száz kötete; a Házsongárd, a Magyar / Kossuth Lajos, 1989. december 21. utca; a „Kolozsvár” szó; a Kolozsávári Magyar Napok idei programfüzete; a kolozsvári színház; Elon Musk üzletember és a kincses város hajnali fényei – ezeket lőnék fel a Holdra, „hogy mindenki lássa”.
A kötetbemutató végén Botházi Mária író felolvasta A hét, amikor nem ehettek levest az erdélyi magyarok című humoros tárcájának részletét.
Zárásként Szabó Lilla programigazgató megköszönte a kötet valamennyi szerkesztőjének, majdnem ötven szerzőjének, munkatársainak, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Életfa Családsegítő Egyesületnek a kiadvány létrejöttében végzett munkáját.
