Bemutatták a Bagolyvár második kiadását a Vallásszabadság Házában
K. Kovács István házigada bevezetőjében említette, hogy az ifjúsági regény első kiadása a Kriterion Könyvkiadóhoz köthető, dátuma 1984.
A beszélgetés során Demény Pétertől megtudtuk, gyermekkora kedves olvasmányait felidézve arra gondolt, ezeket a talán kicsit elfelejtett, értékes munkákat adják ki újra, az Ábel Kiadóval partnerségben így sikerült a Bagolyvár megjelentetése is.
A kolozsvári író korán elhunyt, a bemutatón fiai idézték meg alakját. Kiderült, hogy az ifjúsági regényt mind együtt írták, hiszen a könyv születésének egyik mozzanata az apa egyik kifakadása lehetett: „ti olyan rosszak vagytok, hogy könyvet lehet írni rólatok”. Az ihletet kétségen kívül a gyermekek kalandjai, az akkori Kolozsvár egyik lakótelepének, a Monostornak a napi valósága adta. Minden fejezetet elolvastak a szerző gyermekei, rajtuk „próbálta ki” az írás erejét. Sokszor átírta a leírt szövegeit a visszajelzések szerint, olykor helyszínleírásokon is alakított, ha a fiúk nem értették, nem érte el a kívánt hatást.
A fiúk emlékei gyermek- és kiskamaszkoriak, mire felnőttek, az apjuk már nem élt. Az unoka, Zsófi nem is ismerte a nagyapját, egyetemi tanulmányai zárásaként, mesteris munkaként filmet készített egy novellájából. Számára megtisztelő feladat volt ez, olvasva kereste az apja, a család múltját a nagyapa írásaiban.
Az író időközben felnőtt fiai, a regény születésének résztvevői immár felnőttként el tudtak távolodni az emlékektől. Most újraolvasva felfedezték a tehetséges írót, aki a monostori tömbház körüli kalandokat pontosan örökítette meg, miközben az szereplőket ugyan valós alakok nyomán, de újrateremtette. A valóság mint inspiráció működött, sajátos, de általános az ábrázolás: mindenkinek volt kötekedő szomszédja, így minden olvasónak végtelenül ismerős, éppen ezért közeli és kedves a történet. Ezt megerősítette a kötet remek illusztrációit készítő Könczey Elemér: ő Székelyudvarhelyen nőtt fel, de szerinte ott is ilyen volt, épp csak a nevek voltak mások. „Az első mondattól láttam a történéseket, a három szereplő mellett én voltam a negyedik”, vallotta. A rajzok készítése egyszerre volt egyszerű és nehéz, mert a szöveg tömény és jó stílusú, a legnagyobb gond csak az volt tehát, hogy nem lehetett minden oldalra rajzot tenni.
Hogy a Bagolyvár szerzője inkább az erdélyi Mark Twain vagy Erich Kästner? A kérdés eldöntése az olvasóra vár, a beszélgetésen felmerült még a Pál utcai fiúk, a Verne-regények és még Rejtő Jenő neve is az olvasás során felidézett emlékek közt. A Polacsek fiúk emlékeiben ugyan nem szerepelnek konkrét emlékek arról, mik voltak apjuk kedvenc olvasmányai, kik voltak kedvenc, inspiráló szerzői, de ezeket e műveket, ezeket a szerzőket adta a fiai kezébe.
A hangulatos, a könyv születésének kulisszái mögé is betekintést engedő beszélgetés végén egy hangfelvételt is meghallgathattak a jelen levők. Ennek segítségével is bekukkinthattak a könyv születésének vidám hangulatába: az író és társszerző fiai egymásra licitálva mesélik, mi minden fedezhető fel a regény lapjain. A könyvbemutatón hallottak alapján kedvet kaptunk a vidám ifjúsági regényt elolvasni, kedves olvasók, tartsanak velünk.
