Jelentésrétegek a művészet és a vallás kifejezésében

A tárgyalóasztal síkjába különös harmóniával simul bele Józsa Benedek monumentális hidegtű-metszete (FOTÓ: POLGÁR DÁVID ISTVÁN)
A globalizáció nyugtalanító lüktetését még erőteljesebbé teszi a környezetünkben tapasztalható széthúzás és megosztottság. Józsa Benedek művészetének középpontjában éppen ez az egymás mellett élő, mégis egymást meg nem értő emberi tapasztalat áll. Alkotásai a szembenállás groteszk arcát világítják meg, feltárva, hogy bár gyakran más és más nyelveken szólunk, valójában mind ugyanarról beszélünk. A 16. Kolozsvári Magyar Napokon megnyílt kiállítása is e gondolat köré épül. A térspecifikus grafikai alkotás a Bábel tornyának bibliai motívumát idézi meg, s ezen keresztül vizsgálja, miként fonódhatnak össze és ütközhetnek mégis egymásnak az első pillantásra összeférhetetlennek tűnő közösségek, szándékok és törekvések.

Crisis Verticalis: a meg nem értés szintjei címet viseli Józsa Benedek legújabb önálló tárlata, amely a Farkas utcai református óparókia – közismertebb nevén a Herepei-ház – falai között nyílt meg. Az egykor gyülekezeti tanácskozásoknak otthont adó épület gazdag ornamentikájú, latin felirataival és freskóival díszített termébe különös harmóniával simul bele a tárgyalóasztal síkjába Józsa Benedek monumentális, papírra készült hidegtű-metszete (110×300 cm), amely bibliai tematikát dolgoz fel – mintha csak mindig is ide tartozott volna. A Herepei-ház falfestményei a 18. század alkotásai, amelyek több rétegben, idővel formálódtak. Bár a feliratok a reformációt követő korszakban születtek, a bibliai idézetek latin nyelven kerültek a falakra és a mennyezetre, szolgálva a terem látogatóit erkölcsi és vezetői iránymutatásként.

Az alkotó diplomamunkájának középpontjában is a Szentírás állt, most pedig a Bábel tornyának történetén keresztül közelít a témához. A torony egyszerre őrzi az emberiség szellemi és hitbeli törekvéseinek lenyomatát, ugyanakkor a kollektív emlékezetben a Bábel-mítosz a gőg és a határtalan nagyravágyás bibliai példázataként él tovább. A bibliai történet szerint az egykor egy nyelvet beszélő közösség a zűrzavarba taszíttatott, s a közös hang helyét a meg nem értés és a széthúzás vette át. Józsa Benedek alkotásában a Bábel tornya nem csupán a nyelvek összezavarodásának jelképeként jelenik meg, hanem egy tágasabb, összetettebb értelmezésben. A hidegtű technika – amely archaikus gyökerei miatt a régi mesterségek emlékét idézi – most nem rézbe, hanem műanyaglapba karcolva kel életre. E különös választás nyomán olyan kép születik, amelyben korstílusok és jelentések rétegei mosódnak össze, s e rétegzettségben kirajzolódik az a zavaros sokféleség, amely napjaink valóságát is áthatja.

A tárlat kurátori feladatait Albert Eszter és Domokos Ferenc látták el, akik – a művészhez hasonlóan – fáradhatatlan odaadással és hosszú munkával járultak hozzá a kiállítás létrejöttéhez. Az esemény rangját tovább emelte Székely Sebestyén György, a Quadro Galéria igazgatójának jelenléte, aki néhány szóval méltatta is a művész munkáját. „Nem kevés fáradságot jelentett Benedek számára az a munka, hogy kézzel lemásolta a magyar és a román Biblia ötven-ötven oldalát – mintha nem is léteznének a fénymásolók és a 21. század technológiai eszközei. Rögtön adódik a kérdés, miért volt fontos a művésznek, hogy olyan módszert válasszon, amely több száz óra kitartó munkát igényel. A válasz a Bábel tornyának szimbolikájában, valamint a bibliai részletek időtállóságában és jelenvalóságában keresendő” – fogalmazott a galériaigazgató.