A kolozsvári köztemető érdekessége, hogy fennmaradt az alapítási okirata

A város első temetői
A középkorban a keresztény világban a templomokba vagy közvetlen környékükre temetkeztek. Falvakban ma is találunk templom körüli cintermeket, ezek neve a latin coemeterium (nyugvóhely) szó elmagyarosodásából származik. Kolozsvárt is sokáig a templomokba és azok köré temetkeztek. Ennek nyomai mindmáig fellelhetők a főtéri Szent Mihály-templom, az óvári ferences és a Farkas utcai református templomok közvetlen környékén. A Kálvária néven ismert kolozsmonostori egykori apátsági templom kertje máig őrzi cinteremjellegét. A város épületeivel körbefogta a templom körüli kerteket, s főleg a nagy járványok idején gondot okozott a halottak elföldelése. A főtéri templom kertjét az 1550-es években magas kőfallal övezték, nagyjából azon a vonalon, ahol ma a díszes Pákei Lajos tervezte vasrácskerítés látható. A falakon kívül aztán vásáros bódékat építettek, ott működött a Nagypiac. Így a cinterem további terjeszkedése lehetetlenné vált.
Az 1570-es években a városi tanács kénytelen volt megállapítani, hogy a templomok körüli helyek „immár rakvák”, s új helyeket kell nyitni erre a célra. Elhatározták, hogy a kettős városfalak közti ún. kőkertek egy részét alakítsák sírkertté: a keleti, illetve a nyugati belső és külső védőfalak utcaszélességnyi közében nyílt új temető. Itt védelmi okokból nem volt szabad sírköveket állítani, hanem a várfal valamelyik kövét csiszolták le, s arra került felirat. Ilyen feliratos kövek napjainkig megőrződtek a falak maradványain. Három 1574-ből való felirat a Petőfi (ma Avram Iancu) és a Majális (ma Republicii) utca sarkánál álló délnyugati, ún. Bogdánffy-bástyánál volna olvasható, ha az előtte lévő, évtizedek óta javítás alatt lévő ház kertjét nem tartanák állandóan lezárva. Egy másik kis tábla a Bethlen (ma Baba Novac) utca keleti házsorának a falába (15. sz.) építve olvasható. A leghíresebbé vált, városfalból kikerült tábla azonban a temető csejthei Jelen-kriptájának az ajtaja mellé van befalazva: Nyírő János 1585. május 12-én elhunyt Istók nevű fiának állít emléket. Sokáig a temető legrégebbi feliratának hitték, mert dátuma egybeesett a temető megnyitásával.
Határozat a Házsongárdi temető megnyitásáról
A kolozsvári köztemető érdekessége, hogy fennmaradt alapítási okirata. A városi közgyűlési jegyzőkönyv 1585–1605-ös kötete megőrizte a százférfiak (képviselőtestület) 1585. május 11-i határozatát: „Elsőben látván őkegyelmek az Istennek ostorát és az halálnak naponként való gyarapodását, az temetőhelynek is alkalmatlan voltát, az sok benne fekvő testek miatt úgyannyira, hogy ahol sírt ásnak, mindenütt eleven testre találnának. Gondolkodva azért őkegyelmek városul, az felső tanácsbeli uraim is fenn lévén, együtt végezték egyenlő vokssal, hogy a Torda utca[i] kisajtón kívül való földben, ahol mostan az dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkeznék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak. Ez munkának penig és építésnek hamarsággal való végbe vitelére választották Szabó Lénártot és Bálint deákot. Mely két uraim mellett szüntelen az két espánok mindenben ott legyenek, főképpen az karóknak és fonóvesszőknek meghozatásában-szerzésében. Az megépülendő helynek meghatározására ma mindjárást bíró uram őkegyelme negyedmagával oda az helyre munkálkodjék, őkegyelmek is városul nyolcat választanak mindjárást, kik oda menjenek az határozásra. Bíró uram penig őkegyelme minden segítséggel, gondviseléssel légyen, hogy ez építés haladékot ne vegyen...”
A Jakab Elek várostörténetének 1888-as II. kötetében először közölt, a Kiss András levéltáros által újra betűhíven lemásolt határozat kissé körülményes megfogalmazásából is kitűnik az a gondosság, ahogy a városi tanács egy történelmi lépést előkészített. Pontosan kijelölte az új temető helyét, a felelősöket, sőt még a sírkert bekerítéséről is gondoskodott. A városi számadáskönyvek azután hosszú jegyzékét adják a több ezer karónak, zsindelynek, szarufának, lécnek, vasszegnek, amit a kerítéshez felhasználtak. A két gömbfával díszített kaput Asztalos Benedekkel csináltatják. Az ajtószárnyakra még címeres díszítést is készíttettek.
A temetőkert megnyitását az 1585–1586-os nagy pestisjárvány kényszeríttette ki, s az 1585 augusztusára körülkerített sírkertbe feltehetőleg eleinte csak a járvány áldozatait vitték ki. Ezeket lehetőleg mindig külön temették. A köztudat évtizedekig a szegénység temetőjeként tartotta számon az új sírkertet. A tekintélyesebb polgárok ragaszkodtak a templomok földjéhez, kertjéhez. Pedig a városi tanács ismételten megtiltotta – főleg járványok idején – a várfalakon belüli temetkezést, s személyválogatás nélkül mindenkit az új sírkertbe irányított. 1587-ben a főbíró embert jelölt ki, hogy a sírok helyét „szép renddel” kiszabja.
A Herepei János történész által az 1920-as évektől készített és 1988-ban közzétett sírkőjegyzék adatait térképre kivetítve könnyen megállapítható, hogy a mai kápolna körüli II. A és a szomszédos III. A parcellák képezték a 16. századi temetőt, ezek lehettek részben körülkerítve. A sok gyereksír után az első tekintélyesebb halott az 1600. június 15-én elhunyt Boncidai Gergely ötvösmester, városi főbíró lehetett (legalábbis az ő tumbája őrződött meg).
A temető elnevezése
Napjainkban a Házsongárd szó a magyarság köztudatában azonos értékű a város híres temetőjével. Ha valaki meghal, képletesen mondva „a Házsongárdba költözik ki”. Pedig a két szó csak a 20. század elején kapcsolódott össze. A Házsongárd a Kolozsvár központjától délre fekvő meredek domboldal neve volt, körülbelül a Tordai út és a Holdvilág (ma G. Marinescu) utca közében, amelyben gyümölcsösök, legelők vagy éppen dinnyeföldek terültek el. A közepe táján kialakult utca is a Házsongárd nevét viselte sokáig (utóbb Majális utca).
A Házsongárd tulajdonnév régebbi, mint maga a temető. A város történésze, Jakab Elek 1373-ból, Szabó T. Attila nyelvtudós 1503-ból adatolta. Szabó professzor tanulmányt is írt a szó eredetéről. Egyes vélekedések szerint egy Hasinschart/Hossonsarch (Nyúlajkú) nevű szász városi polgárnak voltak itt birtokai, s a neve idővel az egész domboldalra kiterjedt. Másik feltételezés, hogy a szász–német Hasengert (nyulaskert), Haselgert (mogyoróskert) szavak egyike csiszolódott mai alakjára. Herepei János szerint a „hárs” és a gyümölcsöskert jelentésű „bongárd” szavunk ötvöződése hozta létre a helynevet. A 19. század közepe tájára kristályosodott ki a Házsongárt / Házsongárd alak. Ennek a temetővel való szakirodalmi összekapcsolása a Kohn Hillel és Zsakó Gyula készítette, 1911-ben megjelent első sírkőösszeírás címlapján fordul elő. Addig csak városi köztemetőről írtak.
Terjeszkedése, korszakai
A nagy pestisjárványok mind újabb és újabb területrészeket hódítottak el a domboldal zöldjéből. Az 1622/23-as járvány áldozatait még főleg a II. A és III. A parcella fogadta be, kevesebben a II. B-be és a III. B-be is kerültek. Az 1633/34-es pestis áldozatai főleg a II. B-be, az 1645/46-oséi a II. C alsó felébe jutottak.
A városi tanács ismételten foglalkozott a hadműveletek, tűzvész során megrongálódott temetőkerítés helyreállításával, a Torda utcai kis ajtó őrizetével: csak akkor nyithassák ki, mikor halottat visznek ki rajta, máskor zárva legyen. Megtiltották, hogy a temetőben, „azhol atyáink, anyáink és nemzetünk feküsznek”, csordát legeltessenek (1611). Valószínű, hogy a sírkertnek csak a várfallal párhuzamos része, esetleg a hegynek vivő két széle volt bizonyos pontig bekerítve. Felfele nyitott lévén, szabadon terjeszkedhetett. Az 1738/39-es utolsó nagy pestisjárvány idején érhette el azt a kb. 16 hektárnyi területet, amely a nyugati főúttól a keleti árok tájáig terjedt, felfele pedig az unitárius kertig (Kriza János sírja). Az 1600-as évek második és az 1700-as évek első felében főleg a II. B, III. B, II. C parcellákba temettek, az alsóbb parcellák ekkorra már telítődtek.
FOLYTATJUK