Múlt szombaton kihasználva a csodás júniusi időjárást, népes 42 fős csapatunkkal gyerektúrára indultunk az Őzek völgyébe Kiss Jani vezetésével. Mivel a májusi Vlegyásza-túrát utolsó pillanatban le kellett mondanunk a kedvezőtlen időjárás miatt, a gyermekek már türelmetlenül várták, hogy újabb kalandra indulhassanak az EKE-gyerektúrákon megismert barátaikkal. Legnagyobb örömünkre új arcok is feltűntek a csapatban, így néhány pontgyűjtő füzet ez alkalommal is gazdára lelt, ráadásul pedig egészen kicsi, két éven aluli gyermekeket is köszönthettünk, akik nagyrészt szüleik hátán élvezték a túrázást.
Az útvonal a Bükki-telepről indult, így pár száz méter után már a fák hűsítő árnyékában gyalogoltunk, a fokozatos emelkedő pedig segített izmaink bemelegítésében. Az erdő széléhez közeledve Kiss Jani megmutatta a parittyás fát, amelyet csemetekorában még akár használhattak is ilyen célra, majd nemsokára átkeltünk az Adrenalin Park felé haladó makadámúton. Egy ideig nyílt terepen haladtunk fehér törzsű, karcsú nyírfák között élvezve a természet zsongását és a nyári virágok pazar színkavalkádját. Ezután ismét betértünk az erdőbe, megérkezve a gömbkövek birodalmába, így a szemfülesek nagyon hamar észrevették a földből kikandikáló sima felületű homokköveket. Majd újabb meglepetés következett, hiszen a napos oldalon már elkezdett érni a szamóca, a pici piros bogyókat pedig a legkisebbek is izgatottan szedegették parányi ujjacskáikkal.
A tisztáson lévő ismerős házikóhoz érve mindenkit bevártunk, majd amikor indulni készültünk, a semmiből hirtelen megjelent egy egész kecskenyáj, teljesen fellelkesítve a csapatunkat. Az igazán bátrak olyan közel merészkedtek a jámbor állatokhoz, hogy még a fejüket is meg tudták simogatni. Ezután átkeltünk a patakon, és megkezdtük az emelkedést a Bodzás-tető irányába. Mivel kitaposott ösvényt nem találtunk, kitartóan meneteltünk árkon-bokron keresztül, nemsokára pedig elértük a tetőt, ahol a túravezető a korsós fát is megmutatta a kíváncsiaknak. Ezután következett a jól megérdemelt háromnegyed órás pihenő, amely során mindenki feltölthette kiüresedett energiakészleteit, a Duracell-nyuszik viszont ekkor sem álltak meg, hanem inkább fára másztak, vagy fel-alá rohangáltak. A pihenő alatt előkerültek a pontgyűjtő füzetek is, így mindenki megkapta a részvételért járó matricát, akiknek pedig összegyűlt a három pontjuk, azokat EKE-s kitűzővel jutalmaztuk meg. Innentől kezdve következett a túra könnyű része, hiszen a piros sáv jelzésű széles úton nagyjából csak szinten kellett haladnunk, így még bodzaszüretre is jutott idő és energia, miközben nagy pocsolyák között szlalomoztunk.
Az Adrenalin Parknál ismét bevártunk mindenkit, majd nemsokára elhaladtunk a rádiósház mellett, amelyben hajdanán iskola működött Kiss Jani elmondása szerint. Habár délután fél három körül járt az idő, a nap még mindig forró sugarakat árasztott magából, így gyors léptekkel közelítettünk a fenyves irányába, ahol ismét hűvös levegő fogadott. Vizespalackjaink már kezdtek kiürülni, így nagyon megörültünk, amikor kevesebb, mint egy km ereszkedés után megpillantottuk a Majláth-kutat, ahol frissítő hideg vízzel olthattuk szomjunkat. Innentől kezdve a kék sáv jelzésen haladtunk, így ismét átsétálhattunk a gömbkövek birodalmán, a legméretesebbekre pedig a gyermekek fel is kapaszkodtak. Mivel néhány résztvevőnek sietnie kellett a buszhoz, a csapat szétszakadt, így a legkisebbekkel utolsókként értünk vissza autóinkhoz, ahol a mihamarabbi viszontlátás reményében vidám búcsút vettünk egymástól.
