A rendezvény végéig nem kaptunk megnyugtató magyarázatot, valójában hova szívódott fel a politikus arra a néhány percre. Mert az a felvétekből egyértelműen kiderült: bent nem volt, de valahogy kint sem. (Tipikus román hozzáállás ez a „se kint, se bent" módszer, amikor kisebbségi ügyekről van szó.) Végül időben visszatért, hogy megtartsa negédes beszédét, amilyenekkel a román politikusok behízelegnek ilyenkor az RMDSZ-nél. (A legközelebbi késdobálásig…)
Bárhogy is történt, jókora színjátéknak lehettünk tanúi. Hogy mi húzódik emögött, arra épp Kelemen Hunor utalt vicces megjegyzésében, amikor köszöntötte a vendégeket. Grindeanunak azt kívánta: érezze jól magát, ez most az a kongresszus, ahol nyugodtan hátradőlhet, merthogy a következő már nem lesz ennyire laza. Aki esetleg nem értette volna: a Szociáldemokrata Párt (PSD) sokat halasztott, szintén októberben esedékes tisztújító kongresszusára utalt a szövetségi elnök. Grindeanu az egyik jelölt, kihívója pedig az a Titus Corlățean volt román szociáldemokrata külügyminiszter, aki végképp nem a mézes-mázos szavairól maradt meg az erdélyi magyar köztudatban. Sokkal inkább a késdobálásokról. Hogy csak egyet említsek: Kelemen Hunor 2014-ben azért mondott le tiltakozásképpen a Ponta-kormányban betöltött kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, mert az akkori külügyminiszter, Corlățean sunyin, a koalíciós partner RMDSZ tudta nélkül döntött úgy, hogy Románia a kisebbségi jogok szabályozását szintén elutasító Szlovákia oldalán avatkozik be az európai nemzetiségek kontra Európai Bizottság jogvitájába a Minority SafePack polgári kezdeményezés ügyében. Nos, egy ilyen személlyel a PSD élén, nehéz dolga lenne az RMDSZ-nek koalícióban. A támogatottság szempontjából a mélypont felé közelítő szociáldemokratáknak a szélsőségesen nacionalista AUR-tól kell sürgősen visszahódítani voksokat, ezt pedig óhatatlanul rajtunk csattan előbb-utóbb. Ha ebben a PSD-n belüli felfokozott hangulatban rásütik Grindeanura a magyarbarát billogot, vesztett ügye van, ami nem csak neki, hanem nekünk sem előnyös.
Amennyiben tehát a szociáldemokrata politikus rezzenéstelen arccal végighallgatta volna annak a Székelyföldnek a himnuszát, amelyik a PSD-s hangadók szerint nem létezik Romániában, komoly muníciót szolgáltat az ellenfélnek. Mi a kézenfekvő megoldás? Diszkréten távozni a székely himnusz alatt, de lehetőleg úgy, hogy messze híre menjen. Működött a dolog: az egyik román tévéadó már percekkel utána szórta az információt, mintha kiküldött munkatársainak csak az lett volna a feladata, hogy a román politikusok reakcióját figyeljék a „Ki tudja, merre, merre visz a végzet?” alatt.
Grindeanu trükkje bejött, gesztusa keltett akkora felháborodást a magyarok körében, hogy a politikus jó eséllyel vegye fel a versenyt a sovén Corlățeannal szemben. (És még ő tesz nekünk szívességet…)
A román sajtó szerint Nicușor Dan is azért nem jött el, mert számára is kínos lett volna a székely himnusz. Kelemen Hunor válaszában nagyon udvariasan utalt arra: bár az RMDSZ-nek nincs tudomása arról, hogy Nicușor Dan ilyen megfontolásból maradt volna távol a kongresszustól, de ha az elnöknek jól jöttek májusban a székelyek szavazatai, akkor az a minimum, hogy végighallgatja a himnuszukat. (Ha úgy hozza a balsors.) Persze, Nicușor azt is tudja, valójában semmivel sem tartozik az RMDSZ-nek és az erdélyi magyarságnak, hiszen George Simionra amúgy sem szavaztunk volna. Ennek ellenére az ilyen tiszteletköröket illik lefutni, hiszen a visszautasító vagy válaszra sem méltató magatartásnak rossz üzenete van bármilyen közösség irányába.
Nonkonformista elnökünk tetszeleghet a román politika Mr. Beanjének szerepében – ahogy nevezik őt – és eljátszhatja még egy darabig a bájosan ügyetlen civilt, aki nem tudja – és nem is különösen izgatja –, melyek a szigorú szabályok ilyen magas pozícióban. Hülyéskedhet a díszszázad előtt, ezzel is jelezve, mennyire idegen tőle minden, ami protokoll, mint a csúnya hatalom velejárója, ha épp így akarja megőrizni népszerűségét ezekben a nehéz időkben. De hosszú távon nem lehet minden helyzetben ilyen trükkökkel elhárítani a színvallást, véleménynyilvánítást, a hatalmi pozícióval járó állásfoglalást, cselekvést. A nép tisztességes, de erős kezű vezetőkre vágyik. A politika pedig, mint tudjuk, különben sem a csetlő-botló amatőrök, hanem a kemény legények világa. A Grindeanu-féléké. Akik sunyin kislisszolnak a konferenciateremből, ha felcsendül a székely himnusz…
Borítókép: Tompa Réka
