Attól tartok, hogy ők maguk sem értik, vagy inkább félreértik és tévesen mérik fel a helyzetet, hiszen minden belpolitikai krízisnek csak egyetlen nyertese lehet, és az nem más, mint az ellenzéki Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). Pont az a politikai erő, amellyel a PSD hadakozik, hiszen azokat a szavazókat próbálja visszahódítani, akik az elmúlt években átpártoltak az AUR-hoz. A szélsőségesen nacionalista erőnek minden pártból sikerült szimpatizánsokat elcsábítani, a legtöbbet a PSD-től. Fájó veszteség ez a 40 százalékos támogatottsághoz szokott szociáldemokratákak, amely jó ideje 20 százalék körül bukdácsol.
Az egyedüli, magát baloldalinak nevező párt 2024 végén – egyébként a liberálisokkal karöltve – elérte a történelmi mélypontot: a közös kormányzás után egyik párt elnökjelöltje sem jutott be az államelnök-választás második fordulójába. Ez a mélyrepülés a PSD-nél folytatódik. A liberálisok Ilie Bolojan színre lépésével valamelyest helyreállították megtépázott imázsukat, s ezt annak ellenére gondolom így, hogy Bolojan megítélése egyáltalán nem jó, de komolysága, kiszámíthatósága és szakértelme ennek ellenére kiemeli őt a pártelnökök sorából. Természetesen ez nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy hosszú távon miniszterelnök maradjon, de a PSD-nél még a növekedés esélye sem látszik, mert Marcel Ciolacu után Sorin Grindeanu ugyanolyan kontraszelektált, hozzá nem értő, szürke politikus, mint elődei.
A PSD zuhanása nem egy nap alatt történt meg, hanem már hosszú ideje megfigyelhető, ami az egyre gyengébb emberanyagával magyarázható. Hiába emelték a nyugdíjakat és a fizetéseket, és osztogattak bőségesen jobbra-balra, az emberek megértették, hogy mindezt hitelből tették, gazdasági alapok nélkül, és nem szavaztak bizalmat a remélt mértékben a PSD-nek.
A rossz hír nekik az, hogy most sem fognak, hiába próbálják sarokba szorítani a koalíciót, ezzel nem fogják meggyőzni az ex-szociáldemokrata AUR-osokat, hogy szavazzanak ismét a rózsára (a PSD logója). Előrehozott választás esetén az AUR tarolna, de továbbra sem alakulhatna meg a jelenlegitől gyökeresen eltérő parlament. Ugyanezek a pártok kényszerülnének egyezkedésre, tehát a PSD által kirobbantott politikai válság nem más, mint fölösleges és semmit meg nem oldó időhúzás.
A fősodratú pártok kizárták, hogy az AUR-ral együtt kormányozzanak. A PSD kisebbségi kormányt sem hajlandó támogatni. Azt is nehéz elképzelni, hogy az AUR a parlamentben támogasson egy kisebbségi PNL-kormányt. A liberálisok számára ugyanakkor nagyon súlyos arcvesztés lenne, ha engednének a szociáldemokraták zsarolásának és feláldoznák Bolojant. Adott ponton nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem, de ez nem fog egyhamar megtörténni. Ez viszont azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzpiacok addig alaposan lereagálják a válságot, és jócskán megdrágulnak a Románia számára elérhető hitelek. Ez komoly finanszírozási problémát idézhet elő a szociáldemokraták és a liberálisok által „kilyukasztott” állami költségvetésnek.
A PSD ugyanazt a kisstílű politikai játszmáit űzi, mint amit már jó pár éve, és nem veszik észre, hogy hatásfokuk egyre csökken. Nagy kérdés, hogy a lakosság miként fogja lereagálni ezt a válságot, hiszen nem kizárt, hogy amennyiben rövid távon jelentős mértékben gyengül a lej árfolyama, az inflációt továbbra sem sikerül megfékezni. Ilyen körülmények között a PSD többet veszít, mint amennyit remélték, hogy nyernek a válság előidézésével.
Attól tartok, hogy a PSD megint nem számította ki rendesen, hogy milyen lépéseket fog tenni azért, hogy ne vesztesként kerüljön ki ebből a Dâmbovița parti, kisstílű politikai csörtéből. Egészen biztos, hogy a választók nem vágynak újabb politikai cirkuszra akkor, amikor Románia gazdasági értelemben a szakadék szélén áll, az iráni konfliktus vége egyelőre nem látszik, és a szomszédban továbbra is háború van.
