Maier-Orosz Judith kapta idén a Kincses Kolozsvárért díjat
Gergely Balázs: Tárt kapukkal a múlt, egymás és a jövő felé
A Tárt kapukkal mottóval jelzett 17. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) hivatalos megnyitóját a hagyományoknak megfelelően hétfő este tartották a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, a rendezvény házigazdája beszédében kifejtette: a kapu egyszerre választ el és köt össze, határt húz, ugyanakkor átjárást teremt, s lehetőséget ad arra, hogy mindaz, ami odabent érték, kijusson a világba.
A KMN előestéjén megnyitott Kolozsvár képeslap-kiállítás kapcsán kifejtette, hogy a régi képeslapok, fényképek és tárgyak a múlt emlékeit őrzik, ám a jövő Kolozsvárját nem lehet „becsomagolni”: azt csakis itt lehet megélni és építeni. Ehhez pedig nyitott kapukra van szükség, olyanokra, amelyeken minden jó szándékú, hozzátenni akaró ember beléphet.
Gergely Balázs szerint Kolozsvár igazi kincse a szellemisége, amely nincs a falai közé zárva, és mégis itt lakik több mint ezer éve, s innen el nem költöztethető. „Nem egy ládáján gubbasztó fösvény város”, hanem olyan szabad szellemű közösség, amely képes kisugározni mindazt, amit örökölt és megőrzött.
„Ez a város legfőképpen azért kincses, mert képes megosztani a kincseit. Nem vagyunk koldusok, de nem vagyunk melldöngető adakozók sem. Évszázadok óta gyűjtünk, őrzünk és továbbadunk, így van ez rendjén. A magyarság mai helyzetében talán ez lehet a mi közös üzenetünk és felelősségünk is egyben” – hangsúlyozta.
Beszédében az idei év történelmi évfordulói is hangsúlyt kaptak: 1456, Nándorfehérvár győzelme és 1526, Mohács tragédiája. Gergely Balázs szerint nagy a felelősség, de a történelem talán éppen arra tanít, hogy egy nemzet nagysága nem feltétlenül a győzelmeiben mérhető, hanem abban, hogy vesztes helyzetekből hányszor volt képes talpra állni, újrakezdeni, megerősödni és új értéket teremteni.
„Éppen ezért kevésbé a Nagy-Magyarországra, sokkal inkább a mindenkori magyar nagyságra vagyok büszke. Arra a nagyságra, amely nem kevélységből fakad, hanem teljesítményből. Nem kicsinyességből, hanem nagyvonalúságból. Nem abból, hogy mennyit tudunk magunk köré zárni, hanem abból, hogy mennyit tudunk kisugározni. Így van ez az emberrel is: ettől lesz az egyénből személyiség. Így van ez Kolozsvárral is: ettől lesz valóban kincses. És így kell lennie a fővárosokkal is: attól lesznek valóban nagyok, hogy képesek az egész nemzetet újra meg újra befogadni, összekötni, és erőt adni mindnyájunknak” – emelte ki.
A házigazda köszönetet mondott a KMN támogatóinak, akik az elmúlt tizenhét évben hozzájárultak a rendezvénysorozat fennmaradásához. Gergely Balázs végül azt kívánta, hogy Kolozsvár tárt kapukkal forduljon a múlt, egymás és a jövő felé: hogy legyen mit megőrizni, kivel megosztani és mit továbbadni.
Toró T. Tibor: a közösség merjen kilépni saját „buborékából”
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott, a KMN tizenhét év alatt az erdélyi magyar közösség ritmusának és a Kárpát-medence kulturális térképének részévé vált. Az idei Tárt kapukkal jelmondat egyszerre önmeghatározás, meghívás és vállalás, ami azt jelzi, hogy a kolozsvári magyarságnak van otthona, amelybe másokat is szívesen fogad – fogalmazott.
Kiemelte, a kapuk a kolozsvári magyarok, az elszármazottak, a Kárpát-medence magyar közösségei, amelyek a román és más nemzetiségű polgárok előtt is nyitva állnak, de elsősorban a fiatalok előtt, hiszen minden kulturális vállalkozás értékét az dönti el, lesz-e, aki továbbviszi.
Toró T. Tibor szerint a KMN egyik legfontosabb eredménye, hogy a magyar jelenlétet természetessé és láthatóvá tette Kolozsvár közterein. A rendezvény nem valamely szervezet kizárólagos ünnepévé vált, hanem a közösség egésze magáénak fogadta el. „Nem valami ellen, hanem valamiért” gyűlnek össze évről évre tízezrek: kulturális örökségük és kollektív identitásuk felmutatásáért.
Az EMNT ügyvezető elnöke a közösségi önrendelkezés és a magyar napok kapcsolatáról is beszélt. Hangsúlyozta, az autonómia nemcsak közjogi fogalom, hanem hétköznapi gyakorlat is, annak képessége, hogy a közösség maga határozza meg, mit tart fontosnak, mire emlékezik, mit ünnepel és milyen jövőt képzel el. „Az önrendelkezés és a nyitott kapu nem egymás ellentétei” – mondta.
Toró kitért a magyarországi választások után kialakult politikai megosztottságra is, amely szerinte az anyaország és a külhoni magyar közösségek viszonyára is kihat. Arra kérte a jelenlévőket, ne fogadják el új normalitásként a nemzeti szétbomlás veszélyét hordozó állapotot, hanem párbeszéddel, empátiával és szolidaritással keressék egymást.
Végül arra biztatta a közönséget, hogy ne csupán nézője, hanem résztvevője és továbbadója legyen a magyar napoknak, merjen kilépni saját „buborékjából”, s hallgasson meg a sajátjától eltérő gondolatokat is. Kolozsvár ezekben a napokban legyen ismét „erdélyi műhely, magyar találkozóhely és Európára nyitott város” – fogalmazott.
Párbeszédre épülő nemzetpolitikát ígérnek
Kollai István, az anyaország határain túl élő magyarságért felelős helyettes államtitkár úgy fogalmazott, a Kolozsvári Magyar Napok másfél évtized alatt Erdély és az egész magyar közösségi élet egyik meghatározó találkozóhelyévé vált, olyan találkozási ponttá, amely évről évre megtölti Kolozsvár tereit, templomait, kulturális intézményeit. Hozzátette, ez az esemény egyszerre szól az itt élőkhöz, a külhoni, az anyaország és a diaszpóra magyarságához. Kollai István ezután Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter köszöntőjét tolmácsolta.
A miniszter beszédében arról szólt, hogy a magyar nemzet tagjai, bárhol is élnek, összetartoznak, felelősek magukért és egymásért. A tavaszi magyarországi választásokat ennek a felelősségnek a megnyilvánulásaként értékelte, szerinte a választók meghatározó többsége az összefogás és a nemzet sorsának saját kézbe vétele mellett döntött. „Szándékunk, hogy visszatérjünk Szent István, Széchenyi, Antall József útjára. Nem lehet szó nélkül elmenni, milyen kapcsolatokat hagytak ránk. Az előző kormány propagandája magyart hergelt magyar ellen. Igyekezett politikai befolyásának kiterjesztésére is használni a határon túli magyar közösségeket. Bocsánatot kérünk azért, hogy határon túli honfitársainkat politikai eszközként is használták” – fogalmazott a miniszter.
Hozzátette, április után új korszak kezdődött a magyar emberek számára. A miniszter szerint a mindenkori magyar kormány feladata, hogy párbeszéd mentén képviselje minden ember jogát, bárhol is éljen a világban. A magyarok jogainak képviseletét nem politikai eszköznek vagy külügyi kérdésnek, hanem olyan kötelességnek nevezte, amelyet minden kormánynak komolyan kell vennie. Hangsúlyozta, hogy a mostani kormány egyenrangú partnerként tekint az erdélyi és a külhoni magyar közösségekre. „Az erős magyar közösségek helyben születnek meg, és helyben maradnak meg életképesek. Magyarország feladata, hogy ezeknek közösségeknek biztos partnere legyen, segítsen megőrizni azt a szabadságot és intézményi hátteret, amelyben megélik kultúrájukat, nyelvüket, saját jövőjükről maguk dönthetnek” – írta levelében Tarr Zoltán. Arról is szólt, hogy a magyarságpolitika számukra nem Budapestről irányított támogatási rendszert jelent, hanem első sorban párbeszédet és egymást megértését. Véleménye szerint a külhoni magyarok számára fenntartott intézmények akkor látják el feladatukat, ha kialakításukban az érintett közösségek részt vesznek. „Fenntartjuk a kulturális, oktatási és szociális támogatásokat. Nem adjuk fel azoknak az intézményeknek a támogatását, ha azok a közösség érdekeit szolgálják. Mindezt átláthatóan és nyíltan tesszük” – tudhattuk meg a miniszter beszédéből.
Kelemen Hunor: felelősségünk a közösség megőrzése
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke beszédében a kapuk szimbolikájából indult ki. Mint rámutatott, a kapuk egyszerre választanak el és kötnek össze, Kolozsvár történelmi címerében pedig nyitott kapuk láthatók, amelyek szerinte a kincses város lényegét is magukba sűrítik. „A város eldöntötte: milyen akar lenni: őrizni azt, ami az övé, és kíváncsian figyelni azt, aki a kapun túlról érkezik. Kolozsvár története a nyitottság története is. Befogadta az érkezőket, teret adott a szabad gondolatnak” – mondta az RMDSZ-elnök. Úgy vélte, a tárt kapuk az önbizalmat is jelképezik, hiszen a kaput azok tárják szélesre, akinek van otthona, akiknek van mit megmutatnia, és aki ismeri saját történetét. „Mi magyarok, megmutatjuk, mit alkottunk, honnan jövünk, és tudjuk, hova tartunk. A KMN pontosan ezt teszi. Nem zárja be a kultúrát egyetlen hétre, hanem megtölti magyar szóval a tereket, hogy gazdagabbá tegye a várost, amely mindannyiunké” – fogalmazott Kelemen. Az RMDSZ elnöke szerint a Kárpát-medencei magyar közösségi vezetők közös felelőssége, hogy ne engedjék darabokra szakadni a közösséget.
Az idei gálán Kallós Zoltánra emlékeznek, akinek életművét Kelemen Hunor olyan örökségként értékelte, amely arra buzdít, hogy a hagyományt meg kell mutatni és tovább kell adni.
Kelemen László: Kallós „szétosztogatta magát közöttünk”
A magyar napok nyitógáláján a Magyar Állami Népi Együttes „Szállj el, madár…” – Kallós Zoltán öröksége című új előadásával tisztelgett a száz éve született néprajzkutató és népzenegyűjtő életműve előtt. A Kelemen László zenei rendezésében és szerkesztésében készült produkció azt az élő népzenei és néptáncos hagyományt idézte meg, amelynek megőrzéséért Kallós egész életében dolgozott.
Az előadást megelőzően Kelemen László felidézte, Kallós életének meghatározó részét Kolozsváron töltötte, az erdélyi táncház itteni elindulásához azonban több körülmény szerencsés találkozására volt szükség. Kapcsolat kellett a nagy magyarországi folklorista nemzedékkel, Martin Györggyel és a Pesovár testvérekkel, Kodály Zoltán segítsége, Könczei Ádám szervezőmunkája és azok az erdélyi fiatalok, akik felismerték a helyi paraszti kultúra közösségmegtartó erejét.
Kelemen szerint ma, amikor a globális kultúra egyre inkább háttérbe szorítja a helyi hagyományokat, különösen felértékelődik Kallós és a 20. század nagy folkloristáinak munkája. Nekik köszönhető, hogy a néphagyomány jelentős részét időben sikerült összegyűjteni és továbbadását intézményesíteni. Mint mondta, a magyarság ma „népművészeti nagyhatalom”, amelyben Kallós Zoltánnak és Erdélynek is oroszlánrésze van.
Kiemelte, Kallós személyes kapcsolatokkal és áldozatos munkával épített közösséget. „Szétosztogatta magát közöttünk” – fogalmazott. Kelemen László szerint az utódok feladata az általa kijelölt úton továbbhaladva megőrizni és továbbéltetni a hagyományos paraszti kultúrát.
Aki örökséget ad tovább
A Kincses Kolozsvárért díjjal olyan emberek munkáját ismerjük el évről évre, akik nemcsak szeretik ezt a várost, hanem értékeinek megőrzéséért, gyarapításáért és továbbadásáért is maradandót tesznek. Akik a rájuk bízott örökséget nem elzárják, hanem megosztják a közösséggel, és akiknek tevékenysége révén Kolozsvár múltja a jelenben is élő, megtapasztalható valósággá válik.
Ma egy ilyen embert köszöntünk.
Maier-Orosz Judith nevét számos elért eredmény, kitüntetés és cím említésével együtt mondhatnánk ki. Többszörös szenior úszó-világbajnok, az öt úszóbajnokot adó neves Orosz-dinasztia emlékének és hagyatékának elkötelezett őrzője. De bármilyen hosszú is lenne ez a felsorolás, mégsem mondaná el teljesen, hogy ki ő valójában.
Mert a címek mögött ott van egy rendkívüli fegyelmű, fáradhatatlan és nagylelkű ember. Valaki, aki egész életében dolgozott, versenyzett és közösségi ügyeket támogatott, és aki ma is minden reggel megtalálja magában azt a belső erőt, amely télen-nyáron elviszi reggel hétre az uszodába – és amely ugyanilyen következetességgel hajtja akkor is, amikor családi iratokat rendez, emlékeket ment, terveket sző vagy újabb közösségi kezdeményezéseken dolgozik.
Maier-Orosz Judith sportpályafutása önmagában is kivételes életmű. Már fiatalon országos bajnokként, válogatott úszóként és csúcstartóként írta be nevét a kolozsvári és a romániai úszósport történetébe. Több évtizedes kihagyás után, idős korban tért vissza az uszodába, azóta pedig hatszoros szenior világbajnok, Európa-bajnokságok többszörös érmese, valamint országos bajnoki címek és rekordok sorának birtokosa lett. Volt olyan esztendő, amikor egymaga húsz aranyérmet nyert. Eredményeinek valódi jelentősége azonban túlmutat az érmek és címek számán: teljesítménye a fegyelem, a kitartás, az újrakezdés és az életkort legyőző akaraterő rendkívüli példája. Sport- és kulturális életművét 2024-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.
Az Orosz család története Kolozsvár történetének is része. A tudomány, a művészet, a sport, az oktatás és a közéleti szolgálat több nemzedéken át kapcsolódott össze ebben a családban. Jutka néni pedig a család utolsó élő tagjaként nem csak megőrizte ezt a rendkívüli hagyatékot. Ennél sokkal többet tett: úgy döntött, hogy közkinccsé teszi. Ezért hozta létre az Orosz Alapítványt, amelynek köszönhetően a Kolozsvári Magyar Szalon is létrejöhetett – Kolozsvár szívében, a Farkas utcai Bethlen–Nemes-házban. Egy felújított, korszerűen felszerelt, mégis patinás kulturális tér, amely egész évben beszélgetéseknek, előadásoknak, kiállításoknak, kamarazenei esteknek és személyes találkozásoknak adhat otthont. És amelyben immár az Orosz-emlékszoba is méltó helyen mutatja be a család és vele együtt Kolozsvár történetének egy különleges fejezetét.
Az Orosz Alapítvány és a Kincses Kolozsvár Egyesület céljai ezen a ponton szervesen összekapcsolódnak. Hisszük, hogy a múlt nem lezárt történet. Örökségünk csak akkor marad életben, ha használjuk, továbbadjuk, és újabb nemzedékeket kapcsolunk hozzá. A Kolozsvári Magyar Napok évről évre tárt kapukkal mutatja meg a város értékeit; a Kolozsvári Magyar Szalon pedig ezeket a kapukat immár egész évben nyitva tarthatja.
Kedves Jutka néni!
A Kincses Kolozsvár Egyesület az Orosz család értékteremtő örökségének hűséges ápolásáért, a kolozsvári magyar kulturális és sportélet nagylelkű támogatásáért, a Kolozsvári Magyar Szalon létrehozásáért, valamint példaértékű közösségi és mecénási tevékenységéért adományozza önnek a Kincses Kolozsvárért díjat.
Köszönjük a bizalmat, amellyel ránk bízta ezt az örökséget. Köszönjük az erőt, a kitartást és a példamutatást. És köszönjük, hogy nemcsak megőrizni akarja a régi Kolozsvárt, hanem lehetővé teszi mindannyiunk számára, hogy megértsük, és meg is érezzük azt.
Szívből gratulálok a díjhoz!
Szabó Lilla, a KMN programigazgatója
(Elhangzott a 17. KMN nyitógáláján)
A Kincses Kolozsvárért díj átvétele után Maier-Orosz Judith megilletődve és nagy hálával köszönte meg a kitüntetést, amely az egész családját megilleti, mert életüket a társadalom szolgálatába állították.
