Az emberiség tudatos táplálkozása korántsem modern jelenség, gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. A híres latin mondás, a Mens sana in corpore sano – is azt tükrözi, hogy a testi és lelki egyensúlyt már akkoriban is szorosan összekapcsolták. Az étkezés nem csupán a túlélés eszköze volt, hanem az egészség megőrzésének, sőt az életminőség javításának fontos része. Az ókori görög és római gondolkodók, orvosok, Hippokratész is, már felismerték, hogy bizonyos ételek jótékony vagy éppen káros hatással lehetnek a szervezetre, ezért ajánlották vagy tiltották azok fogyasztását. Ugyanakkor az étkezésnek esztétikai és társadalmi vonatkozásai is voltak: a test arányossága, a mértékletesség, a fegyelmezett életmód mind értéknek számított. Nem újkeletű tehát az sem, hogy egyesek bizonyos élelmiszereket tudatosan kerülnek – akár egészségügyi megfontolásból, akár hitbéli, filozófiai vagy életmódbeli okokból. A mai ételallergiák és intoleranciák mögött ugyan már pontosabb biológiai magyarázatok állnak, de maga a jelenség, hogy az ember figyeli, mit eszik, és ennek megfelelően alakítja étrendjét, egyidős a civilizációval.
Felmerül a kérdés, hogy valóban több lett-e az ételallergiás ember, vagy csak ma hallunk róla többet. A válasz valahol a kettő között van. Egyrészt régebben az információ lassabban terjedt, kevesebb volt a diagnosztikai lehetőség, így sok eset rejtve maradt vagy más betegségeknek tulajdonították. Ma viszont az orvostudomány fejlődésével pontosabban felismerjük az olyan állapotokat, mint az ételallergia vagy az ételintolerancia. Másrészt számos kutatás szerint valóban nőtt az előfordulási számuk, amit több tényezővel is magyaráznak: a megváltozott táplálkozási szokásokkal, a feldolgozott élelmiszerek térnyerésével, a környezet tisztábbá válásával (túlságosan steril környezetben a kisgyermek immunrendszere nem tud megfelelően erősödni), vagy akár a bélflóra változásával. Bár nevezhetjük részben modern kori jelenségnek, valójában inkább arról van szó, hogy ma jobban értjük, felismerjük, és gyakrabban találkozunk vele – részben a világ változása, részben a tudásunk bővülése miatt.
A most hozott desszert brownie-szerű sütemény, amely csicseriborsóból, liszt nélkül készül, így azok is fogyaszthatják, akik kénytelenek a lisztet elkerülniük. Bevallom, amikor először találkoztam ezzel a recepttel, nagyon szkeptikus voltam. Ma már annyiféle valós és valótlan dolog terjeng a világhálón: nem egyszer láttam olyan receptet, amelyeknek hangzatos neve mellé megtévesztően vonzó fényképet is tűztek, de maga az étel nem az volt, aminek nevezték. Ez a csicseriborsóból készített brownie annyira egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt, hogy eldöntöttem, adok neki esélyt. Vannak lisztérzékeny barátaim, már csak miattuk megérte kipróbálni.
Hozzávalók*:
*a megadott mennyiségek egy kismérető edényhez (12 cm x 18 cm) elegendőek
1 konzerv csicseriborsó
2 tojás
2 ek. kakaópor (cukor nélküli)
4 ek. juharszirup
½ kk. vaníliakivonat
½ kk. sütőpor
csipet só
néhány szem áfonya
Elkészítés:
A hozzávalókat egy robotgépben alaposan összeturmixolom. Egy 12 cm x 18 cm-es kerámiaedényt kivajazok, majd (akár gluténmentes) liszttel megszórom, a kapott masszát beleöntöm, elegyengetem. A tetejére nyomkodok néhány szem áfonyát. Ezt követően 180 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöm. Kiveszem, hagyom kihűlni
Kételkedés ide vagy oda, el kell ismernem, hogy egy rendkívül finom süteményről van szó. Azt, aki attól rettegne, hogy tisztára csicseriborsóíze vagy állaga van a süteménynek, meg kell nyugtatnom: nincs. Annyira nincs, hogy amennyiben valaki nem tudja miből készült, nem fogja kitalálni. Nyilván nem pontosan olyan az állaga, mint a valódi browninak, de nagyon jól hozza az élményt, és bizony, aki a búzaliszt miatt az igazit nem eheti meg, annak ez kiváló alternatíva. De azok is örülhetnek, akik éppen izomnövelő fehérjebombát keresnek, no meg azok is, akik egy egészségesebb változatra vágynak. Bűnözőbb kedvűek egy kis reszelt csokoládéval gazdagíthatják, vagy juharsziruppal meglocsolhatják.
