A Budapesti Vonósok és a Kolozsvári Magyar Opera közös koncertje mágikus történelmi utazásra hív. Egy 17. századi kódexben megőrzött dallamot kelt új életre Orbán György Sopra il canto fermo című kompozíciójában; a kortárs erdélyi zene élő klasszikusa, Csíky Boldizsár még régebbi időket, a 14-16. századi Erdélyt eleveníti meg. A több mint fél évszázada komponált, 1974-ben, Marosvásárhelyen bemutatott Régi erdélyi énekek és táncok című vonószenekari darab a szerző egyik leggyakrabban előadott műve, pályatársa, Terényi Ede megfogalmazása szerint a kompozícióban „archaizálás és modern hangzások váltogatják egymást anélkül, hogy törést, szakadozottságot érezne a hallgató. Ellenkezőleg, a több évszázad távolából felmerülő dallamok varázslatosan hatnak új zenei környezetükben”. A koncerten elhangzik a kolozsvári és a budapesti zenei élet fáradhatatlan alkotója, Selmeczi György kantátája, az Elégia, amelynek szövegét Radnóti Miklós verseiből, verssoraiból a zeneszerző állította össze. A kompozíció fókuszában Radnóti költői sorsa áll, egy megrendítően mély, 20. századi emberi dráma. Az estet Bach és Bartók egy-egy remekműve keretezi.
Az ünnepi hangverseny meghívott vendége Csereklyei Andrea énekművész. A Budapesti Vonósok Liszt-díjas koncertmestere Pilz János. Vezényel: Selmeczi György. Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera férfikara, karigazgató Kulcsár Szabolcs.
