Reisz Gábor alkotásával nyitott a 26. Filmtettfeszt
A megújulás képességéről
Mielőtt a kolozsvári Győzelem mozi közönsége a földszintre ment volna, megnyitóhoz illően köszöntőbeszédek hangzottak el. Először Palocsay Johanna és Szekernyés Tünde műsorvezetők léptek színpadra, akik Buzogány Klárát és Zágoni Bálintot, a Filmtettfeszt szervezőit szólították. Zágoni Bálint a megújulás képességéről beszélt. Mint mondta, a Filmtettfeszt más szerepet töltött be, mást jelentett indulásakor, mint napjainkban. Miután egyre több kisvárosi, vidéki mozit újítanak fel, különböző kulturális terekben szerveznek filmvetítéseket és a kópiák szállítása is leegyszerűsödött az évek során, feltevődik a kérdés, hogy mit kínál a Filmtettfeszt ma. Zágoni szerint a fesztivál találkozási lehetőséget nyújt filmes alkotók és filmkedvelők számára, illetve beszélgetésekre is jó fórum lehet; egy-egy film megnézése után az emberek a mozi előterében, kocsmákban, kávézókban társaloghatnak a látottakról.
Minták a filmes világban
Zágoni Bálint után Buzogány Klára vette át a szót, aki a válogatási folyamat egyik aspektusáról beszélt. Amikor a fesztivál filmjeit válogatják, óhatatlanul szembeötlenek minták, trendek, amelyek a filmművészetben jelen vannak. Buzogány elmondása szerint látható, hogy több női rendező van, úgy tűnik, a női hang egyre erősödik a magyar filmes közegben. Buzogány Klára arra is rávilágított, hogy a válogatás nem mindennapi, kevésbé kézenfekvő koprodukciókat is tartalmaz. A román–magyar gyártású filmek nem meglepőek, a magyar–kínai együttműködés már annál inkább. Emellett számos olyan film is bekerült idén a repertoárba, amely a Kárpát-medencében élő magyarok mindennapjait, kihívásait mutatja be többfajta megközelítésből, hiszen a már megszokott erdélyi és magyarországi alkotók mellett felvidéki rendező munkája is helyet kapott a programban. Buzogány Klára végül megköszönte az önkéntesek munkáját, akik a szervezés utolsó szakaszában csatlakoztak a csapathoz, mégis nélkülözhetetlen a munkájuk.
Életünk a társasházban
Kristóf (Tompa Ádám) és Vera (Józsa Bettina) társasház földszinti lakásában élnek. Kristóf egyszerű ügyetlenkedésének bonyolult következményei lesznek: a férfi észreveszi, az előszobai szekrény mögött penész borítja a falat. Első hallásra semmi különösnek nem kellene történnie, le kell takarítani, és kész. Azonban, ebben a társasházban és Méhn Kristóf életében ez nem ilyen egyszerű. A férfi elindul, hogy a penész eredetére fényt derítsen, közben megismerkedik a ház lakóival, a téboly a tetőfokára hág. Kristóf számára hamar kiderül, hogy itt majdnem mindenki megőrült és a tenyérbe mászó közös képviselő (Crespo Rodrigo) az úr. Ahogy a főszereplő egyre jobban belelovallja magát abba, hogy a feketepenész ügye megoldódjon, úgy a lépcsőházi szálakat is egyre jobban összekuszálja, a nézőnek az az érzése támadhat, hogy ő maga is megőrült. A cselekmény előrehaladtával nyilvánvalóvá válik, hogy a penész az életünk hiányosságainak, bosszúságaink és nyomorúságunk metaforája. A szomszédok pedig, akikkel Kristóf a „nyomozás” során találkozik, képviselői azoknak a figuráknak, akiket közelről ismerünk és talán gyakran zavarnak is bennünket. A szomszéd, aki nem fizet közös költséget; az idős úr az elsőről, aki mindig hallgatózik; a mindig ordibáló és mindig felújító család a harmadikon. És természetesen, az átlagembert kihasználó, végletekig átverő és kizsigerelő luxusszomjas befektető, ez esetben a Crespo Rodrigo által alakított közös képviselő személyében, aki a film egyik legjobb alakítását hozza.
Kinek mi a személyes penésze?
Nincs Filmtettfeszt közönségtalálkozó nélkül, a Földszintet rögtön három alkotó is elkísérte: Reisz Gábor rendező, Hatházi Rebeka jelmeztervező és Kálmán András zeneszerző. Jakab-Benke Nándor kérdései nyomán kiderült, a pénz kardinális kérdés, amikor filmforgatásra kerül a dolog. Reisz Gábor szerint, amikor három-négy forgatókönyv, terv, ötlet van, leginkább azt fogják választani, amelyik belefér a büdzsébe. A rendező elmondása szerint legalább hat éve lemondtak arról, hogy a Nemzeti Filmintézet által finanszírozott filmet készítsenek, nem is pályáztak. A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a film értelmezésére hatással van a magyarországi politika és a kormányváltás. Reisz Gábor azonban hangsúlyozta: a korábbi kormány kultúrpolitikája, az elmúlt 16 év történései és az általános magyarországi közhangulat befolyásolja filmes munkáit, ennek ellenére olyan filmet nem készítene, amely csak a politikai életre reflektál. A kérdezz-felelek során a penész metaforája is felmerült. Jakab-Benke Nándor a jelenlévő alkotóktól megkérdezte: kinek mi a penész az életében? Hatházi Rebeka konkrétan közelítette meg a kérdést: napjaink legnagyobb penészének a közösségi médiát tartja. Kálmán András úgy gondolja, a penész a mindenki életében jelen levő trauma, amely elfedve, de szépen, lassan tönkreteszi az ember életét. Reisz Gábor szerint, a penész olyan dolgok felszínre kerülését szimbolizálja, amelyek az ember életében hiányosságok vagy megoldatlan dolgok, és ezeket számos esetben nem megoldani, hanem befoltozni akarjuk.
