A Monostor úti telek bérlése 1854-ben kezdődött
Az előző rész ITT olvasható.
A Monostor úti kert
A szemináriumi kert a Külső Monostor utca 81. szám alatt fekvő keskeny telket jelentette, amely a Malomárokig ért. Az utca felőli frontja 38 métert tett ki, hossza pedig kétszáz méternél többet, területe – a régi mértékegységek átszámítása alapján – nyolcezer négyzetméterre rúgott. A telken kis ház, kút, gazdasági épületek voltak, mint minden külvárosi polgári hajléknál. A telekkönyv felállításakor, 1869-ben az 55. házszámot kapta, 1899-ben a páros-páratlan oldalak megcserélésekor 60. számú lett, és Czakó Lajos építész volt a tulajdonosa. Ma a felszabdalt telek körülbelül a Fadrusz János (ma Eminescu) és a Bem (ma Coşbuc) utcák közötti szakaszon, a Mócok (Moţilor) útja 64. szám alatti ingatlan táján kereshető, akkor a Mátyás-szanatórium (most gyermekkorház) keleti szomszédságában feküdt.
A bérleti szerződés véglegesítése és jóváhagyása hosszas folyamat volt. Végül 1854. április 15-én a püspök megbízásából Sláby József gimnáziumigazgató és Szőts József, az OST igazgatója látta el kézjegyével, a nagyszebeni Kormányzóság május 15-én hagyta jóvá. A szerződést 1854. április 1-től számítva hat évre kötötték, akkor meghosszabbíthatták újabb hat évre. A telek bére kétszáz forint lett, amelyet évi két részletben utaltak ki a tartományi kasszából (állampénztár). A telket, az építményeit, a fáit felleltározták, megállapítva, hogy azokat eredeti állapotukban kell majd visszaszolgáltatni. Ezt követően 1860 márciusában a szerződést újabb hat évre meghosszabbították, a bérleti díjat 210 forintra emelték. A harmadik meghosszabbításra 1866 áprilisában került sor, ekkor már Pakó János kolozsmonostori plébános, a kert egyházi gondnoka volt a szerződő fél. A szerződést 1872 márciusának végéig tekintették érvényesnek. Az első két szerződés német, az utóbbi magyar nyelvű volt.
A telek bérleti szerződésének megkötése előtt felszólították Joó Istvánt, a kert jövőbeli vezetőjét, hogy készítse el a botanikus kert tervét. Ez az 1854. február 20-án aláírt tízoldalas tervezet fennmaradt, s a botanikusok számára igen tanulságos volna szakszempontú elemzése. Az első fejezete a hidegházi növényeket tartalmazza darabszámmal és árakkal. Itt 72 latin növénynév olvasható. A második fejezetben a szabad földben termeszthető növények felsorolása következik a 73–186. szám alatt. Itt csak néhány helyen van az ár megjelölve. A harmadik fejezet a szükséges három szakkönyvet nevezi meg: Augustin Pyrame de Candolle, Wilhelm Gerhard Walpers és Heinrich Wilhelm Buek munkáit. A negyedik fejezetben a kerti szerszámok, eszközök felsorolása olvasható 18 tételben, darabszámmal és árral. Végül ötödik fejezetként a talajtípusok következnek, itt említi a trágyát és az ösvényekhez szükséges kavicsot is.
A telek első fennmaradt leltára 1854. november 13-ról keltezett, az OST általános leltárának a része. Ez nyilván még a kezdeti állapotokat rögzíti. Az utcáról híd vezetett át az árkon a kerítés közepén lévő kétszárnyú kapuhoz, amely mellett kis ajtó nyílt, a kettő felett zsúpfedél, mind rossz állapotban. A kerítés előtt két nyárfa és egy kőrisfa állt, a ház mellett gémeskút. Maga az épület repedezett falú téglaház volt, amelyet sürgősen javítani kellett. Az első helyiség a konyha, amelybe kétszárnyú ajtón kellett belépni, három kétszárnyú zsalugáteres ablaka volt. Itt a tégla tűzhely, a padló nagyon kopott volt. A konyha mellett állt a külön bejáratú szoba, amelynek két kétszárnyú zsalugáteres ablaka volt, míg a kályhája téglából. A szoba mellett volt még egy törött ablakú kamra. Az egész házat zsindelytető fedte, amely javításra szorult. Az első udvarból kétszárnyú kapu nyílt a második udvarba, amelyben ágakból épített istálló és zsindelytetős csűr volt. A második udvart kerítés választotta el a kerttől, amely a Szamosig nyúlt, ott is alacsony kerítés volt egy kapuval. A kertben állt a zsindellyel fedett kétüléses illemhely, ajtók nélkül. A fákat is számba vették, többek között kilenc szilvafa, három körtefa, a Szamos-parton hat fűzfa, két sor rebarbara említhető. Egészében véve egy régóta gondozatlan, elhanyagolt városszéli ingatlan képezte a bérleményt.
Arról nincsenek pontos adatok, hogyan sikerült a telekből botanikus kertet létrehozni. Annyit a későbbi utalásokból tudunk, hogy a konyhát a kertész lakhelyéül adták, a szobát pedig előléptették „auditoriummá”. A kert és az előadóterem megnyitásáról 1856. május 29-ről maradt fenn iktatókönyvi bejegyzés, amely szerint 174 forintot költöttek, s erről 28 melléklet (számla) tanúskodik. Később melegházat is építettek, amelyet 1870-ben fel kellett újítani. A kertigazgató professzornak évente 105 forintnyi költséget engedélyeztek a szükségletekre. A kertész évi bére 210 forint volt.
A kertigazgató tanárt egy-egy szolgai besorolású kertész segítette. Ezeknek nem volt semmilyen szakképzettségük, legfeljebb némi kertészeti tapasztalatuk. A szerződéskötést követő első tanévben Bodó Ferenc, 1855-től 1859. júliusi haláláig Albrecht Ferenc, majd Gáspár Károly volt a kertész. Ez utóbbit talán katonának vitték, úgyhogy 1866. január 1-jétől Joó felterjesztésére Ptacsnik Mihály (1827–1901) korábbi városi kertészt alkalmazták. Ennek viselkedésével és tetteivel nagyon elégedetlen volt Joó, úgyhogy jellemzés kíséretében 1867. Szent Mihály-napkor való elbocsájtását kérte. Helyére október 1-től Márek János (1823–1881) alkalmazását javasolta. Őt 1872 novemberében az egyetem is átvette szolgaként, 1873 márciusáig lakhatott a kertészi lakásban, felvigyázott a virágházra, a tüzelésre. Akkor érkezett meg az új „egyetemi kertész”, Walz Lajos, akinek átadta a „volt botanikus kert” ingóságait.
A kert bérletét nyilvánvalóan 1872 tavaszán nem hosszabbították meg. Valószínűleg az egyház rövidesen eladta azt. Ezek szerint 1854-től 1872-ig, tehát 18 éven át működött a város első botanikus kertje. Irányítója, Joó István 1868-tól betegeskedett: nem tudott hangosan beszélni, helyettesíteni kellett, s 1870 májusában királyi elismeréssel, teljes fizetése meghagyásával nyugdíjazták. A helyettes igazgatói tisztségben azonban 1872 februárjáig meghagyták. Így feltételezhetően a botanikus kert gondját is ő viselte.
FOLYTATJUK
