A napokban temették el Duray Miklóst. Soha nem találkoztam vele. Ez azonban zárójelbe kívánkozik. Nagyon is „találkoztam”. A hetvenes évek elején a Gaál Gábor irodalmi kör elnöke voltam. Ezen az irodalmi körön vitattuk meg egyebek közt Páskándi Géza Weiskopp úr, hány óra? című novelláját is. És sok minden egyebet. Az Írószövetség „oldaláról” a kört Fodor Sándor patronálta.

A Mandineren találkoztam egy különös szöveggel, melyről aztán kiderült, hogy voltaképpen a mi Parászka Borókánk blogjáról került a lapba. Hogy miként, érdektelen. Annál érdekesebb a szöveg. A blogon cím még nincs, de a kezdő mondat („Huszonkilenc másodperc”), mint bizonyos költőknél, akár címnek is tekinthető. A Mandineren aztán beszédesebb cím is születik: A szégyen útja.