„A kikapcsolódás fontos ahhoz, hogy újra tudjunk koncentrálni"

BENKE BERNADETT

– Melyik tantárgytól van PTSD-d? (Post-Traumatic Stress Disorder, magyarul: poszttraumás stressz szindróma – szerk. megj.)

Patrik: – A sajtóműfajoktól. Újságírás elsőéven volt, akkor kezdtük az egyetemet, és olyan feladatokat kaptunk, ami mélyvíz volt számunkra. Temetőbe mentünk az erdélyi hagyományőrzők megemlékezésére, onnan kellett tudósítanunk. Azt sem tudtam, mi az a tudósítás. Az kicsit fura volt.

Hanni: – A marketingtől, bármilyen formában.

Móni: – Talán az alapképzéses reklámkommunikációt mondanám.

Kristóf: – Az egyik elsőéves tantárgyamtól, a politikatudományoktól.

András: – Az adatgyűjtési technikáktól van PTSD-m.

Opál: – Minden olyan tantárgytól, ahol az érzelmeket kell boncolgatni. Jelenleg a drámapedagógia az, ami kiveri a biztosítékot.

Hanna: – Az első év, első féléves kutatásmódszertantól.

Nóra: – Kádár Magor reklámkommunikáció című tantárgyától.

Boni: – A hébertől és a görögtől, de a latintól határozottan PTSD-m van.

Denissza: – A zenetörténelemtől.

– Melyik az tanulási módszer, ami biztosan nem működik, mégis csinálod?

Patrik: – Az, hogyha az ágyban tanulok. Nagyon sok embertől hallottam, hogy ágyban tanulnak, de szerintem az lehetetlen. A tanulás és pihenés nem működik egyszerre.

Hanni: – Amikor elhiszem, hogy befekszem az ágyba, és ismételni fogom az anyagot.

Móni: – A csoportban tanulást mondanám, mert a projektezés mellé kis beszélgetés is becsúszik. Ez nem annyira hatékony, mintha egyedül tanulnék.

Kristóf: – Évek óta úgy tanulok, hogy leülök az ágyba, előveszem a laptopomat és olvasom a PPT-ket. Egyáltalán nem működik, de valamiért ez nekem így kényelmes.

András: – Az, hogy későn fekszem le, és felkelek majd kora reggel.

Opál: – Az, amikor azelőtti napra hagyom, hogy mindent megtanuljak. Amit a vizsga előtti napra hagyok, hogy megtanuljam, azt nem tanulom meg.

Hanna: – Az, hogy az utolsó napon tanulok, amióta az eszemet tudom. De egyébként ez nekem már működik, azonban nem ajánlom ezt senkinek.

Nóra: – Az, hogyha csak ülök a lecke előtt és olvasom azt. Biztos, hogy nem működik, de megnyugtat. Az sem működik, ha az óra előtt elolvasom még egyszer.

Boni: – A legalkalmatlanabb tanulási módszer, amit a szesszióban rendszeresen használok az, hogy egészen a vizsga előtti napig nem készülök semmit. Addig csak prokrasztinálok és minden eszközt megragadok arra, hogy ne kelljen tanulnom. Inkább elmegyek találkozni emberekkel, újraalakítom az életemet, gyakorlok naponta öt órát hangszeren, de nem vagyok hajlandó tanulni. A vizsga előtti nap felébredek, majd este nekiülök és reggelig iszonyatos erőbedobással tanulok. De az is úgy telik, hogy fél órát tanulok, aztán fél órát pánikolok, hogy megfogok bukni. Aztán bemegyek és megbukok.

Denissza: – Szesszióban inni, utána tanulni valamit. Na, az nem működik, de mégis csinálom.

– Szerinted belefér az ilyen buli a szesszió előtt vagy rontja az esélyeket?

Patrik: – Mindenkinek a saját felelőssége, hogy eljön-e. Meghalni biztos nem fog senki egy kis sörpongtól. Ha hétfőn vizsgázol, van rá egy hétvégéd, hogy tanulj – sőt, történhetnek csodák egyetlen éjszaka alatt is. Kell közösségi térben is mozogni. Aztán szesszióban úgyis kevesebbet fogsz kijárni. Ha eljössz ilyen rendezvényekre, jobban ki lehet bírni, szerintem ez segít.

Hanni: – Belefér, mert a kikapcsolódás fontos ahhoz, hogy megújult erővel ismét tudjunk koncentrálni.

Móni: – Szerintem egyáltalán nem rontja az esélyeket. Mindenki maga dönti el, hogy szesszió előtt mennyire van felkészült állapotban. Ez sokkal jobbat tud tenni, mert kicsit kikapcsol és elvon attól a sok stressztől, amit már alapból érzel.

Kristóf: – Annak a híve vagyok, hogy fontos a mentális egészség, és az ilyen események – ha a tanulásban nem is, de segítenek, hogy fejben jobban ott legyek.

András: – Egyetemfüggő. A mérnököknek biztos rontja, mert nekik a tanagyag kifejezetten sűrített. De azoknak, akik kommunikációra járnak – mint én is – szerintem nem.

Opál: – Az ilyen buli mindenféleképpen kell a szesszió előtt, hogy kicsit levezessem a feszültséget és ne úgy induljak neki, hogy már hetekkel azelőtt ideges vagyok. Legalább mindenkitől azt hallom, hogy még ők sem kezdtek el tanulni, akkor tudom, hogy már nem lesz probléma.

Hanna: – Kis kimaradás mindig belefér. Az embernek kell a szórakozás, ki kell ereszteni a gőzt.

Nóra: – Szerintem belefér. Szociálisan feltölt és utána lesz energiád tanulni.

Boni: – Én már szesszióban vagyok, de szerintem az ilyen buli belefér.

Denissza: – Bármikor belefér, csak be kell venni egy Algocamint.

– Mi a tuti taktikád a vizsgaidőszakra?

Patrik: – Az, hogy lesz**om. Szerintem az a legjobb taktika, oldja a stresszt. Persze, szeretném, hogy jó legyen, nem érdektelen számomra ez az egész, de nem aggódom a szerencsén.

Hanni: – Az, hogy megpróbálok eleget aludni.

Móni: – Amit „könyv szerint” kellene csinálni, az, hogy rendesen aludjatok, rendesen étkezzetek és időben álljatok neki tanulni. Ha tehetitek, tegyétek meg.

Kristóf: – Többnyire az ilyen események, emellett sok csoki és kávé.

András: – Nagyon sok víz, felkészülés és segítségkérés.

Opál: – Instantleves, hogy biztos legyen valami kajád, mert anélkül nem fog menni. Mindennap – ha csak cigiszünetre is –, menj ki a friss levegőre. Emellett kérdezd meg a többieket, hogy mit tanulnak, mert lehet, hogy az fontos.

Hanna: – Nem tudom. Az ember tanuljon. Amit szoktam csinálni az az, hogy a könyveket beteszem a fejem alá. Valahol hallottam, hogy hasznos lehet, azóta a biztonság kedvéért csinálom.

Nóra: – A jó időbeosztás, mert éjszaka nem tudok tanulni.

Denissza: – A sok alvás.

Boni: – Ti, akik vizsgaidőszakban vagytok, szenvedtek, kínlódtok, szűköltök, küzdötök az átmenőért, és közben megélitek az élet magasságait és mélységeit – nektek azt üzenem, hogy mindennap próbáljatok meg időben felkelni, mozogjatok eleget, egyetek sok gyümölcsöt. Ne szivarazzatok, ne kávézzatok és ne igyatok sokat, tartózkodjatok az éjszakai tanulástól. Aludjátok ki magatokat rendesen és szakítsatok időt arra, hogy túllegyetek azokon a mental breakdownokon, amelyeken a szesszióban mindenki keresztülmegy.